Az ecuadori külügyminiszter-helyettes nyilatkozatában ismertette, hogy a térségben széles körű{jcomments off}en elutasítják a líbiai beavatkozást.

Már több dél-amerikai kormány fejezte ki aggodalmát a Líbia elleni támadás, a francia légierő bombázása ügyében. Az ALBA-ba, a Bolivári Szövetség a Mi Amerikánk Népeiért nevű egységszervezetbe tömörült országok már az elmúlt hetekben is sürgették, hogy az arab országok békés megoldást találjanak a belpolitikai válságukra.

Végül pénteken Kintto Lucas, az ecuadori helyettes külügyminiszter megbeszélésre hívta össze a dél-amerikai kollégáit, hogy megvitassák a közös állásfoglalásukat. „Jelenleg még csak beszélünk egy közös nyilatkozatról, amely elítéli a támadást Líbia ellen” – mondta a diplomata. A cél a nemzetközi jog és az önrendelkezés tiszteletben tartása és a líbiai nép érdekeinek biztosítása, mondta Lucas. Ugyanakkor kijelentette, hogy az ecuadori kormány élesen elítéli a beavatkozást, akár külső erők, akár nemzetközi cégek részéről.

Éppen a tanácskozás alatt értesülhettek a diplomaták Franciaország támadási előkészületeiről. Még azok is, akik az emberi jogok megsértése miatt nem akartak csatlakozni a nyilatkozathoz, azok is úgy értelmezték a támadást, mint ami hátrányosan fogja befolyásolni a helyzetet – jegyezte meg az ecuadori diplomata.

Csütörtökön az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa tíz igen, és öt tartózkodás mellett utat adott a Líbia elleni támadásnak.

Dél-Amerikában ezt a szavazást leginkább kritikákkal fogadták. Egy hasonló "no-fly zone", azaz repülési tilalmi övezet előzte meg az Irak elleni háborút, és hasonló történt a Balkánon is – mondta Lucas. Most, hogy háború kezdődött Líbia ellen, annak tükrében, ami történt Irakban és Afganisztánban vélhetően itt is az olajforrások állnak az előtérben.

Az elmúlt hetekben több latin-amerikai vezető, különösen az egykori kubai államfő, Fidel Castro ítélte el a beavatkozást Líbiában. Sok nyugati politikus és még több média ezt sajnálatosan Kadhafi melletti szolidaritásként értelmezte.

A latin-amerikai jobboldali, szélsőjobboldali és konzervatív sajtó igyekszik párhuzamot vonni a közel-keleti események és a térség politikája között. Azt ugyan elfelejtik megemlíteni, hogy Latin-Amerikában törvényesen és demokratikusan megválasztott baloldali vezetők állnak az egyes országok élén, míg az arab országokban USA-barát, diktatórikus és elnyomó rezsimek vannak hatalmon. Ugyanakkor az is érdekes, hogy Líbiát bombázzák, de Bahreint, Jement és Szaúd-Arábiát, ahol tüntetőket lőnek le, semmilyen szankciókkal nem sújtják. Hillary Clinton, észak-amerikai külügyminiszter sajnálatosnak és veszélyesnek ítélte ezen országban folyó dolgokat, ami még egy ejnye-ejnyének sem számít.

Venezuela is bírálja a nyugati katonai műveletet

Élesen bírálta a Líbia ellen indított katonai csapásokat Hugo Chávez venezuelai elnök, aki azzal vádolta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy azért támadták meg az észak-afrikai országot, mert a kőolaját akarják megszerezni.

Chávez tűzszünetet és párbeszédet követelt, visszataszítónak nevezve a katonai műveletet. Szerinte a nyugati országok Líbia kőolajára akarják rátenni a kezüket, és egyáltalán nem érdekli őket a líbiai emberek élete.

"Sajnálatos, hogy a jenki birodalom és szövetségesei háborús uszító politikája felülkerekedett, és sajnálatos, hogy az ENSZ támogatja a háborút, megsértve saját alapértékeit" - mondta szombaton televíziós beszédében a venezuelai elnök, aki szerint a líbiai számlák befagyasztása valójában "lopás, rablás", az amerikai és az európai bankok hasznot húznak a líbiai belső konfliktusból.

Nicolás Maduro venezuelai miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy a nyugati országok a líbiai katonai beavatkozással háborús helyzetet teremtenek a Földközi-tenger térségében, aminek beláthatatlan következményei lesznek. Maduro, kormánya nevében visszautasította "a háborús fenyegetéseket és a katonai intervenciót", bírálta az "imperialista és gyarmati falánkságot, amelyet egyes európai országok és az Egyesült Államok tanúsít az arab népekkel szemben".

Chávez március elején azt javasolta, hogy egy nemzetközi bizottság vállaljon közvetítő szerepet a líbiai válság rendezésében. Kadhafin kívül azonban senki nem fogadta el ezt az elképzelést.