A Kubai Külkapcsolatok Minisztériuma határozottan elutasítja, hogy az Egyesült Államok Külügyminisztériuma azzal rágalmazta meg a Kubai Köztársaságot, hogy állítólagosan nem működik együtt teljes mértékben az USÁ-val a terrorizmus ellen folytatott küzdelemben, amikor az ilyen országokat felsoroló, április 13-án nyilvánosságra hozott listájába belefoglalta a szigetünket, amit Miguel Díaz-Canel Bermúdez elnök már akkor erőteljesen elutasított.

Az említett lista egyoldalú és önkényes, mindenféle alap, felhatalmazás és nemzetközi támogatás nélkül, és egyértelműen csakis arra szolgál, hogy megrágalmazzák azokat az országokat, amelyek nem engedelmeskednek az Egyesült Államok kormánya akaratának.

Az volt az Egyesült Államok kormányának legfőbb indoka a hátrányos besorolásunk mellett, hogy Kubában tartózkodik a kolumbiai Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ELN) békedelegációja.

Mint az széles körben ismert, a kolumbiai Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ELN) békedelegációja azért tartózkodik Kubában, mert Ecuador hirtelen feladta az addig betöltött központi szerepét, ezért a kolumbiai kormány és az ELN kérésére 2018 májusában a békefolyamat Havannába költözött.

 A békés tárgyalások 2017. február 7-én kezdődtek Quitóban. A felek felkérésére Kuba, valamint Brazília, Chile, Ecuador, Venezuela és Norvégia töltötte be a békefolyamat véghezvitelét biztosító országok szerepét.

Attól kezdve, hogy Iván Duque Márquez lett Kolumbia elnöke 2018. augusztus 7-én, az adott kormány képviselői az év augusztus 8. és 2019. januárja között eszmecseréket folytattak Kubával és az ELN békedelegációjával, folytatva a Santos elnök megbízatása alatt megkezdett párbeszédet, amely folyamatban hazánk a kellő diszkrécióval járt el, szigorúan betartva a biztosító ország szerepét.

A bogotái rendőrkadéti iskola 2019. január 17-i támadása után a Kubai Köztársaság elnöke és külügyminisztere részvétét fejezte ki a kolumbiai kormánynak és nemzetnek, különös tekintettel a támadás áldozataira, és megismételte országunk határozott álláspontját, miszerint elutasítunk és elítélünk minden terrorcselekményt.

A kolumbiai kormány ezután politikai és jogi lépéseket tett az ELN békés küldöttsége ellen, amely akkor már Kubában volt, és megszakította a béke-párbeszédet. Ezenkívül úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a Felbontási Protokollt [Protocolo de Ruptura], ezáltal felmondva és megsemmisítve a hat másik aláíró állammal szemben vállalt kötelezettségeit.

A Felbontási Protokollt 2016. április 5-én írta alá, békés tárgyalások keretében: Kolumbia kormánya, az ELN és a biztosítás szerepét vállaló országok. Az szerepel benne, hogy az ELN gerilla küldöttsége biztosan visszatérhet Kolumbiába, ha megszakadna a párbeszéd.

A kubai kormány ma is fenntartja, ahogy eddig, hogy be kell tartani az említett Protokollt. Ezt az álláspontot támogatja a kolumbiai fegyveres konfliktus tárgyalásos megoldása mellett elkötelezett nemzetközi közösség; egyetemes gyakorlat ez a nemzetközi jog betartása érdekében, hogy megfelelhessünk a békefolyamat biztosítását vállaló és a párbeszédek székhelyéül szolgáló országok kötelezettségvállalásainak. A Protokoll be nem tartása miatt tartózkodnak az ELN békedelegációjának tagjai még mindig Kubában.

A kolumbiai kormány számos ellenséges akciót indított a Kuba ellen, nyilvános nyilatkozatokban fenyegetett, hálátlan módon elferdítve a kolumbiai békéhez való vitathatatlan hozzájárulásunkat. Többé nem támogatja az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által minden évben jóváhagyandó állásfoglalást sem, mely arra irányul, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokádját, amely kárt és szenvedést okoz a kubai népnek – szembehelyezkedve a kolumbiai kormányok által 1992 óta következetesen képviselt állásponttal.

Amikor az Egyesült Államok felvette Kubát azon országok listájára, amelyek állítólag nem teljes mértékben működnek együtt az Egyesült Államokkal a terrorizmus elleni küzdelemben, Miguel Ceballos Arévalo, a kolumbiai kormány Bekefőbiztosa nyilvánosan kijelentette, hogy ez „biztatás” volt a kolumbiai kormánynak, akik „következetesen azt kérik”, hogy Kuba adja át az ELN békedelegációjának tagjait.

Ceballos úr kijelentését a béke iránt elkötelezettek széles köre kritizálta Kolumbiában, és számos kolumbiai politikus magyarázatot kért a kormánytól emiatt és a Felbontási Protokoll figyelmen kívül hagyása miatt.

A Kubai Külkapcsolatok Minisztériuma határozottan elutasítja a kolumbiai magas rangú tisztviselő kijelentéseit.

A Békefőbiztos észrevételei arra utalnak, hogy a kolumbiai kormány az Egyesült Államok nemzetünkkel szembeni agresszív beszédmódját segíti elő, azaz egy latin-amerikai és karibi nemzet elleni becstelenségekre „biztatja” őket.

Az ELN képviselőinek jelenléte Kubában, amin az Egyesült Államok vádja alapul, egy tisztességtelen módon létrejött ürügy, amit tovább erősít a kolumbiai kormány hálátlan magatartása, ha érdemel is bármilyen hitelt Ceballos nyilatkozata.

Mindenesetre, a kolumbiai kormány támogatása ellenére is teljesen megalapozatlan az Egyesült Államok vádja. Konkrét bizonyítékok vannak, ezek közül néhány a közelmúltból, az Egyesült Államokkal folytatott kétoldalú együttműködésünkről a terrorizmus elleni küzdelemben, – ami az igazság szándékos elferdítésévé teszi az amerikai Külügyminisztérium besorolását.

Emlékeztetni kell arra, hogy Kuba számos olyan terrorcselekmény áldozatává vált, amelyet az Egyesült Államok területén szervezett csoportok és egyének hajtottak végre, akik ott nyilvánvaló módon toleranciát és kormányzati védelmet élveztek. Az Egyesült Államok kormánya által közvetlenül elkövetett állami terrorizmus áldozata is volt már Kuba, amely időnként összejátszott a szervezett bűnözőkkel. 3478 kubai halt meg ilyen típusú cselekedetek miatt, 2099 pedig valamilyen fogyatékosságot szenvedett.

Április 30-án terrortámadás történt az Egyesült Államokbeli kubai nagykövetsége ellen. Azóta az Egyesült Államok kormánya továbbra is bűnrészes, mert hallgatás, anélkül, hogy elítélte volna az eseményt, és tartózkodott az intézkedésektől az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező egyének és terrorista csoportok ellen, akik erőszakra ösztönöznek Kuba és annak intézményei ellen.

Ennek eredményeképpen a diplomáciai képviseletünk elleni terrorista támadással fenyegetnek az Egyesült Államokban, Mexikóban, Costa Ricában, Antiguában és Barbudában, Kanadában, Cipruson, Ausztriában és Angolában – mindenütt az illetékes kormánynak jelezték a tervet.

Az Egyesült Államok kormányának nyilvánvalóan bűnrészes a magatartása, ami azzal a kockázattal jár, hogy a terrorizmus jóváhagyásának tekintik. Összhangban áll ez a Kuba elleni erőszakos politika fokozódásával még olyan országokban is, ahol a kubai egészségügyi személyzet kétoldalú együttműködési programokban dolgozik.

Alkotmányunk határozza meg Kuba elkötelezettségét a terrorizmus ellen. Annak bármely formája és megnyilvánulása, különösen az állami terrorizmus ellen, alátámasztva a megfelelő jogszabályokkal. Számos indok létezik, mely alapján kétségbe vonhatjuk az Egyesült Államok kormányának a kategorikus kijelentését az ő terrorizmus-elleneségükről.

Kuba folyamatosan a kolumbiai békét támogatta, és amióta az azt biztosító ország szerepét tölti be; azon dolgozunk, hogy létrejöjjön a békemegállapodás Kolumbia kormánya és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők – Népi Hadsereg (FARC-EP) között, annak ellenére, hogy a kolumbiai kormány nem garantálja az említett megállapodás védelmét, és nem biztosítja annak szigorú betartását.

Mivel diplomáciai probléma merült fel, a Kubai Külkapcsolatok Minisztériuma arra kéri a Kolumbiai Kormányt, ismertesse az álláspontját a kolumbiai békefolyamatot biztosító országok, különösen Kuba helyzetéről.

A Kubai Külkapcsolatok Minisztériuma kéri Kolumbia kormányát, hogy ismertesse hivatalos álláspontját, miért is tartozna Kuba az Egyesült Államok Külügyminisztériuma által készített jegyzékbe, illetve milyen álláspontot képviseltek tisztviselői e tekintetben az Egyesült Államokkal folytatott eszmecserék során.

A terrorizmus áldozatává vált Kuba elítéli a politikai manipuláció és az opportunizmus minden megnyilvánulását, amikor egy ilyen érzékeny kérdésről van szó.

Havanna, 2020. június 1.