A brazil bánya gátjának katasztrofális összeomlása megmutatta a sötét oldalát egy olyan iparágnak, amelytől az egész világ függ. A dél-amerikai országban közel nyolcszáz, a világ más pontjain pedig még több ezer ilyen gát van, amelyek hatalmas mennyiségű bányászati mellékterméket tárolnak.

A University College London tanára, Dr. Stephen Edwards brit tudós arra figyelmeztetett, hogy „egy időzített bombán ülünk”. Azt nyilatkozta a BBC Newsnak, hogy a jövőbeli katasztrófák elkerülhetetlenek.

A Brumadinhóban történt katasztrófa bármikor megismétlődhet - Fotó: Wiki-Commons

Az elmúlt napokban ellátogattam Brazília bányavidékének szívébe, ahol megnéztem két olyan nagyon különböző helyszínt, amelyeknél fennáll a veszélye, hogy katasztrófa történik. Az egyik egy hatalmas iszaptó, amely egy aggódó város fölé tornyosul; a másik pedig egy olyan elhagyatott aranybánya, amelynél félő, hogy mérgező anyagok szivárognak ki.

Miért vannak bányászati melléktermék-lerakók?

A válasz azzal kezdődik, hogy a világban egyre nagyobb a kereslet az olyan fémekre, mint például az acél, amit mindenhez használnak, az épületektől kezdve a hajókon át, az autókig. Az acél legfontosabb alapanyaga a vasérc, amit hatalmas bányákban termelnek ki a földből, Brazília pedig egyike a világ legnagyobb termelőinek.

Az ércet összezúzzák, és mivel a szikla csupán kis része ténylegesen vas, a nagy többségére nincs szükség, melléktermék, amit eldobnak.

És a legolcsóbb módja ezeknek a melléktermékeknek az elhelyezésére az, ha úgynevezett „ülepítőmedencéket” hoznak létre, ami egy felettébb finomkodó kifejezés egy gáttal körbevett hulladék-lerakóhelyre.

Könnyű megtalálni ezeket a lerakóhelyeket?

Nem mindig. A bányavállalatok sokszor hegyekkel övezett völgyekbe dugják el őket.

Mi műholdas helymeghatározást használtunk, hogy megtaláljuk Brazília egyik legnagyobb ülepítőmedencéjét, a Maravilhas II-t, ami ugyanannak a bányaóriásnak, a Valénak a tulajdonában van, mint a múlt hónapban átszakadt másik gát is.

Ameddig a szem ellát, úgy terül el, mintha egy fekete és szürke csíkokkal tarkított vörös sártenger lenne. Ilyen nedves cement súlyú anyag ömlött ki Brumadinhóban, megölve 169 embert, és kétszázat még most is keresnek.

A hulladékanyagot egy olyan gát tartotta vissza, amit kimondottan a bányaipar részére építettek. Ahelyett, hogy acélbetont használtak volna, mint ahogyan a víztározóknál szokás, a bányászatban alkalmazott gátakat magából a bányahulladékból, vagyis egymásra rétegzett tömörített iszapból építik. A Maravilhas II. esetében a gát egy döbbenetes méretű, kilencven méter magas fűvel borított fal, amit az elmúlt húsz évben rétegenként emeltek ekkorára.

Mik a veszélyek?

A University College London Kockázatelemző Központjának kutatója, Dr. Stephen Edwards szerint vélhetően több ezer ehhez hasonló gát lehet szerte a világon. „Egy időzített bombán ülünk. A nagy probléma az, hogy nem tudjuk, hogy melyikek jelentik a legnagyobb fenyegetést, és hol találhatóak.”

Dr. Edwards azt mondja, hogy bár a katasztrófák száma csökken, a gátak mérete folyamatosan nő, így azok összeomlása egyre pusztítóbb hatású lehet. „Számos ülepítő létesítmény a bolygó legnagyobb építményei közé tartozik, és ez a tendencia csak nőni fog, és ha egyre nagyobbak a létesítményeink, és némelyikük összeomlik, akkor nagyobb katasztrófákkal kell számolnunk.”

De akkor milyen az élet egy gát árnyékában?

Cristiani Magalhes számára, akinek otthona néhány száz méterre van a hatalmas Maravilhas II-től, ez egy rémálom. „Nem alszom a Brumadinhóban történtek óta” – mondja nekem. „Ez egy figyelmeztetés volt: itt is ugyanez fog történni?”

Közössége készített egy számítógépes animációt, amely megmutatja, hogy mely házakat sodorja el az ár, ha a gát átszakad. És az, hogy a szerkezet hivatalosan alacsony kockázatúként van besorolva, nem jelent vigaszt – ilyen besorolású volt a brumadinhói gát is.

Cristiani azt mondja, hogy a Vale nem tájékoztat a veszélyekről, és nem árulja el azt sem, hogy van-e kitelepítési terv. „Gyermeket várok, a kisfiam pedig folyton azt kérdezgeti, hogy mikor fog megtörténni” – mondja, „hogyan fogunk megmenekülni, lesz-e rá idő, hogy vigyük a játékaimat?”

Feltettem ezeket a kérdéseket a Valénak, de nem kaptam választ.

Más országokkal ellentétben Brazília engedi, hogy lakóházakhoz közel építsenek gátakat, és, mivel itt olcsók az ingatlanok, a közelükben élő emberek gyakran szegények.

A brazil bányaipar egyik szakértője, Klemens Laschefski, a Minais Gerais Szövetségi Egyetem tanára, irtózik ettől a gyakorlattól. „Ez egy botrány” – fogalmazott, „ez a környezeti rasszizmus egyik formája.”

Milyen más veszélyei vannak a bányászati hulladéknak?

A hegyekben lévő Rio Acima városából induló hepehupás út egy elhagyott aranybányához vezet, ami egy másik horrorsztori.

Miközben a vasércbányák veszélye a növekvő termelésben és a keletkezett hulladék súlyában rejlik, az aranybányák a mérgező jellegük miatt jelentenek veszélyt. Az aranyat tartalmazó ércben arzén is van, és a bevett technológia, hogy ciánnal nyerik ki az aranyat.

Amióta a legutolsó tulajdonosai elhagyták, a gépek ott rozsdásodnak, a mérgező folyadékkal telt tócsák keletkeztek, és hatalmas mérgezőhulladék-hegyek maradtak a gát mögött, amit senki sem tart karban. Félő, hogy ha a gátak átszakadnak – márpedig nem tűnnek túl valami szilárdnak – a hulladékanyag egy fontos vízforrást szennyezhet be, ami folyásirányban 3,5 millió embert lát el vízzel.

Egy helyi környezetvédő csoport, a Gandarela, vezetett körbe a helyszínen – ahol biztonságos távolságot tartottunk mindenféle veszélytől, és olyan rövidre fogtuk a látogatást, amennyire csak lehet.

A szervezet egyik vezetője, Saulo Albuquerque elmondta, hogy a veszély érintheti akár az állam fővárosának, Belo Horizonténak sűrűn lakott városi területeit is. „Ha nagyon nagy esőzések jönnek, akkor ki garantálja majd, hogy a gát nem fog átszakadni?” – tette fel a kérdést.

Biztosan van kormányzati ellenőrzés?

Még 2015-ben a térségben egy másik gát is átszakadt, amelynek következtében tizenkilenc ember meghalt, és megmérgezett egy egész folyórendszert, és sok helyi ember és külső megfigyelő azt gondolta, hogy keményebb szabályozásokat vezetnek be a bányaiparban.

Ehelyett, a szakértők legnagyobb megdöbbenésére, az állam vezetése „rugalmasság” címén enyhített a szabályokon – és könnyebben lehet engedélyhez jutni bányák nyitásához és tározók létesítéséhez.

Laschefski professzor azt mondja, hogy a bányaipar, mivel nagy foglalkoztatónak és jövedelemtermelőnek számít, komoly befolyással bír, és megmutat egy olyan elemzést, amely szerint az állam parlamentjében ülő politikusok háromnegyede kapott felajánlásokat bányavállalatoktól.

Vannak kezdeményezések arra nézve, hogy megerősítsék a legkockázatosabbnak ítélt gátakat, de ezeknek már a száma is ijesztő, és költségek csillagászatiak lesznek.

A világnak szüksége van az olyan fémekre, mint a vas, de Brumadinhóban bekövetkezett katasztrófa halálos áldozatainak száma rávilágít arra, hogy kitermelésük nagyon súlyos árat követelhet.

Írta: David Shukman

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság