Myrthokleia González diákvezető egy lakás erkélyéről beszélt a tömeghez, amikor az első lövéseket meghallotta. Először azt hitte, hogy vaktöltények, és próbálta megnyugtatni az alatta pánikba eső tüntetőket. Akkor jött rá, hogy mi történik, amikor látta, hogy az első aktivisták összeesnek.

Ötven évvel később a mexikói média tisztelettel adózik az 1968-as mexikóvárosi Tlatelolco-tüntetések során meghalt diáktüntetők előtt. Soha nem tisztázták, hogy hányan haltak meg; egy korabeli hivatalos jelentés huszonhatra tette a számukat, a diákvezetők azonban százkilencven halottról beszéltek. A múlt héten egy mexikói kormányzati testület azonban végre elismerte, hogy az állam állt a mészárlás mögött, ahogyan ezt sok mexikói már évek óta hangoztatta.

A múlt és a jelen bűnei összekapcsolódnak Mexikóban - Fotó: Duncan Tucker

Az október 2-i mészárlás évfordulója kényelmetlen kérdéseket is felvet a leköszönő kormányzat számára, amit más jogsértésekkel vádolnak. „Hasonló dolgok még ma is történnek” – mondta González a BBC-nek. „Bár sok minden javult, még mindig rettenetes emberi jogi bűncselekmények történnek Mexikóban.”

Az akkoriban huszonkét éves González az Országos Sztrájktanács tagja volt. Ez a diákkollektíva mintegy négyezer aktivistát vitt a főváros Tlatelolco kerületében lévő Plaza de las Tres Culturas-ra azon az estén. A diákok azt követelték, hogy a kormány engedje szabadon a politikai foglyokat, és tartsa tiszteletben a tüntetéshez való jogukat. A hatóságok azonban attól tartottak, hogy a diákmozgalom meg fogja zavarni az olimpiai játékokat, amelyek a mészárlás után tíz nappal kezdődtek Mexikóban.

A kormányzó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) akkor már közel négy évtizede kemény kézzel irányította az országot. Politikusait azzal vádolták, hogy kezükben tartják a sajtót, és manipulálják a választásokat, hogy távol tartsák az ellenzéki pártokat a hatalomtól. Idén decemberben új elnök kerül hatalomra, és nagy lesz rajta a nyomás, hogy teljesítse kampányígéreteit, és átalakítsa az országot.

Soha senki nem került börtönbe a diákok elleni 1968-as könyörtelen fellépésért.

Állami bűncselekmény

A mészárlás után a hatóságok azt mondták, hogy környező épületekről baloldali radikálisok rálőttek a téren tartózkodó katonákra, akik ezért kénytelenek voltak viszonozni a tüzet. Azonban fél évszázaddal később egy kormánytisztviselő kimondta, hogy a tlatelolcói mészárlás „állami bűncselekmény” volt.

A múlt héten Jaime Rochín, az Áldozatokkal Foglalkozó Végrehajtó Bizottság vezetője azt mondta, hogy a kormány „orvlövészekkel teremtett káoszt, rettegést és hivatalos narratívát a tüntetés kriminalizálására”.

2006-ban az amerikai Nemzetbiztonsági Archívum (NSA) olyan feljegyzéseket hozott nyilvánosságra, amelyek negyvennégy halálesetet erősítettek meg, bár sok szemtanú úgy véli, hogy ez a szám sokkal magasabb volt. Az NSA azt is feltárta, hogy az amerikai kormánynak is szerepe volt a tragédiában. A titkosítás alól feloldott táviratokban az olvasható, hogy Mexikó a Pentagontól kapott fegyvereket és lőszert a zavargások elfojtására.

Letartóztatások és éhségsztrájkok

Az elnyomás a mészárlás után is folytatódott. A biztonsági erők több mint ezer túlélőt tartóztattak le. Gonzálezt több mint egy hétig tartották fogva rendőrségi fogdákban, majd kórházba szállításakor meg tudott szökni.

A férfi diákokat a mexikóvárosi Lecumberri börtönbe vitték. Ott több rab a velük való bánásmód elleni tiltakozásul hat hétig tartó éhségsztrájkba kezdett. Ennek hatására a börtönhatóságok arra biztatták a többi elítéltet, hogy csövekkel és botokkal támadjanak rá a diákokra.

Salvador Ruiz diákvezető két évet töltött börtönben. Nem ért egyet azokkal az elemzőkkel, akik azt mondják, hogy a mozgalom nagyobb véleménynyilvánítási szabadságot hozott volna Mexikóba. Bár egy évtizeden belül olyan nagyobb arányú reformokat vezettek be, amelyek engedélyezték az új politikai pártok bejegyzését, Ruiznak kétségei vannak afelől, hogy a diáktüntetések hatására történtek-e ezek a változások.

„A mozgalom után a társadalom városiasabb és nyitottabb lett” – mondta a BBC-nek. „Ezek a változások a mészárlás nélkül is megtörténtek volna.” A sérültek és az összetaposottak képei végig ott voltak a fejében az évek során. Ma, amikor visszatekint, azt az estét valóságos tragédiának látja. „Ha nem fogadjuk el, akkor durván legyőznek bennünket, és nem fogjuk megtalálni a jövőbe vezető utat” – mondta.

Az eltűnt negyvenhármak

Ruiz büszke arra, hogy generációja megihlette a későbbi mexikói tiltakozómozgalmakat. Azonban kétségbeesése 2014 szeptemberében tovább mélyült, amikor arról érkeztek hírek, hogy a déli Guerrero államban lévő Ayotzinapa Tanárképző Főiskola negyvenhárom aktivistája eltűnt.

Az incidens rávilágított a fiatal aktivistákra leselkedő veszélyekre a mai Mexikóban, különösen, mivel a diákok a fővárosba tartottak a tlatelolcói mészárlás évfordulójára.

A hatóságok azt mondták, hogy rendőrök és bandatagok hurcolták el és ölték meg őket. A hozzátartozóik, tüntetők és külföldi nyomozók szerint az állami vizsgálatot manipulálták. Azzal vádolták az államot, hogy a többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó a hadsereg lehetséges érintettségét vizsgálni.

„Mind az ayotzinapai, mind pedig az október 2-i incidens állami bűncselekmény volt” – jelentette ki Celia Flores, egy másik tlatelolcói túlélő. Flores aggódik amiatt, hogy a fiatal mexikóiak ma nagyobb veszélyben vannak, mint a múltban. Amióta a kormány 2006-ban katonákat küldött az ország drogkartelljei ellen harcolni, az erőszakhullámban több mint 215 ezer ember halt meg. Az ayotzinapai eltűnések felhívták a figyelmet az állam és a szervezett bűnözés közti kapcsolatra.

Mindezen veszélyek ellenére Flores nem beszéli le harmincegy éves fiát, Ernesto Cruzt, hogy aktivista legyen. Cruz a negyvenhárom eltűnt diák hozzátartozói mellett kampányol. 2014-ben egy rendőr könnygázgránátot lőtt az arcába, miközben egy a guerrerói diákokkal való szolidaritási koncertet készített elő. Az arcának egyik fele felszakadt, és maradandó heg maradt utána.

Flores azonban mindig is támogatta fiát, és más fiatalokat, a saját igazságért folytatott küzdelmükben. „Magatoknak kell szembenéznéznetek az országotok problémáival” – fogalmazott. „Senki sem fogja helyettetek megoldani őket. Küzdenetek kell azért az életért, amiről tudjátok, hogy megérdemlitek.”

Írta: Stephen Woodman

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság