Kora délután volt, amikor száz katona és rendőr megtámadta a 30. utcai házat. Az argentínai La Platában lévő épületből – amit egy nyúlfarmnak álcáztak – órákon belül szinte semmi sem maradt, és az épületben tartózkodók egy híján mindannyian halottak voltak. Az egyedüli túlélő a három hónapos volt Clara Anahí Mariani Teruggi volt. Szemtanúk később azt mondták, hogy őt a támadók elvitték a helyszínről. Édesanyját, a huszonöt éves Diana Teruggit a 1976. november 24-i rajtaütés során megölték.

A nyúlfarm álcája alatt egy kis nyomdát működtettek. A Montoneros baloldali gerillacsoport újságját sokszorosították ott, amelynek Diana és férje, Daniel Mariani tagjai voltak. Az 1960-as években alapított szervezet emberrablásokat és merényleteket hajtott végre, és az 1976 márciusában Argentínában hatalomra jutott katonai junta célkeresztjébe került. Valamivel több mint nyolc hónappal Diana Teruggi meggyilkolása után Daniel Marianit szintén megtalálták és megölték.

Chicha Marianiban haláláig élt a remény, hogy egyszer megtalálja az elrabolt unokáját - Fotó: Getty Images

Lányukat soha nem találták meg, de az utána való kutatás felemésztette Daniel anyja, a hétfőn kilencvennégy éves korában elhunyt María „Chicha” Mariani életét. Clara Anahí nem az egyetlen csecsemő volt, akinek a puccsot követő években nyoma veszett, bár az eltűnésének körülményei – hogy egy rajtaütés során rabolták el – szokatlanok volt. A katonai diktatúra 1983-ig tartó hét évében legkevesebb ötszáz gyereket vettek el a fogságban tartott anyáiktól, és becslések szerint körülbelül harmincezer embert raboltak el és gyilkoltak meg szélsőjobboldali szervezetek vagy a katonai kormány.

Az erőszak fenyegetés ellenére a hátramaradottak, köztük Clara nagymamája is, igyekeztek kideríteni az igazságot. 1977-ben a történelemtanár Chicha Mariani és az eltűntek más rokonai elkezdtek titokban találkozgatni, hogy megvitassák, hogy hogyan találják meg az unokáikat. Később kiderült, hogy a gyerekek közül sokan a hadsereg tagjainak és szövetségeseinek otthonaiba kerültek.

„Biztosak voltunk benne, hogy hamarosan viszontlátjuk az unokáinkat” – nyilatkozta Chicha Mariani a spanyol El País újságnak. „Azt hittük, hogy a kormány hamarosan visszaadja őket nekünk. Milyen naivak voltunk!” – mondta. „Még pelenkákat is beszereztünk, azt gondolván, hogy bármelyik pillanatban visszakaphatjuk a kicsikéinket.”

Az első találkozók után a nagymamák nyomozásba kezdtek. Elkezdték végiglátogatni az árvaházakat és a javítóintézeteket, megnézték a közelmúltbeli örökbefogadásokat, és utánajártak az emberektől kapott tippeknek. Idővel ők lettek a Plaza de Mayo Nagymamái, mivel a Buenos Aires-i főtéren, az elnöki palotával szemben gyűltek össze rendszeresen. Együttműködtek a Plaza de Mayo Anyáival, akik maguk is demonstráltak a téren, fehér kendőiket lengetve a hatalmon lévők felé.

A kevés fennmaradt fénykép egyike az elrabolt Clara Anahíról - Fotó: Buscando a Clara Anahí

A kormánnyal való szembeszállás veszélyei akkoriban világosak voltak: a Plaza de Mayo Anyái alapító tagjai közül hárman és két támogatójuk – köztük egy francia apáca – 1977-ben eltűntek. Holttesteiken évekkel később elvégzett vizsgálatok azt állapították meg, hogy nagy magasságból zuhanhattak le. Nagy valószínűséggel az argentin hadsereg „halálrepülőinek” estek áldozatul, amelyekből rendszeresen dobtak ki embereket a tengerbe.

A kutatást a katonai diktatúra vége, illetve a technológiai fejlődés könnyebbé tette. A hadsereg bukása után egy évvel egy amerikai genetikus segítségével Argentínában létrehozták az úgynevezett „Nagyszülők Indexét”, amellyel ki lehetett mutatni a genetikai kapcsolatot a nagyszülők és az unokáik között.

Aztán 1987-ben Chicha Mariani vezetésével a Plaza de Mayo Nagymamáinak – akiket csak úgy hívtak, hogy az Abuelák – sikerült meggyőzniük az argentin kormányt, hogy hozzanak létre egy genetikai adatbázist az eltűntek hozzátartozóinak. Az adatbázis már az első években több tucat család újraegyesítéséhez járult hozzá, ám Chicha Mariani nem volt a szerencsések között. Mariani 1989-ben kilépett az Abuelák közül, és megalapította az unokája után elnevezett Anahí Alapítványt, amely szervadományozásokat és -átültetéseket szervez. Ezenkívül múzeummá alakíttatta azt az épületet, amelyben Diana Teruggit megölték, és ahonnan Clarát elhurcolták. A falakon meghagyták a golyónyomokat, amelyek az 1976-os rajtaütéskor keletkeztek.

Marianinak azonban sokáig volt egy elmélete arról, hogy mi történhetett az unokájával. 1983 végén látott egy fényképet egy kislányról egy újságban, és azonnal felismerni vélte. A lány, Marcela Noble Herrera, Argentína legnagyobb médiacsoportja, a katonai juntával szövetséges Clarín csoport igazgatójának lánya volt. Marcelát, öccsével, Felipével együtt 1976-ban fogadták örökbe.

„Láttam róla Angliában, Franciaországban készült fényképeket, amelyeken elnökökkel és királyokkal, és a pápával látható” – nyilatkozta Chicha Mariani a The New Yorkernek 2012-ben. „Figyelemmel kísértem, ahogy felnő. Ugyanolyan alakja volt, mint a menyemnek. És személyisége is hasonló volt a miénkhez – tartózkodó, szerény, őszinte, érzékeny és nagyon intelligens.”

Clara szüleit a katonai diktatúra idején kegyetlenül megölték - Fotó: Buscando a Clara Anahí

Hosszas jogi csatározások után, amelyről Argentínában a sajtó címlapokon számolt be, Felipe és Marcela Noble Herrera végül 2011-ben hajlandóak voltak mintát adni. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy nincs genetikai kapcsolatuk Chicha Marianival, vagy az eltűntek több tucatnyi más hozzátartozójával.

Az ezt követő években nem sok előrelépés történt a Clara Anahí utáni kutatásban – mígnem 2015 szentestéjén szenzációs bejelentésre került sor. „Harminckilenc év fáradhatatlan kutatás után” – állt az Anahí Alapítvány közleményében, Chicha Mariani újra találkozhatott az unokájával. DNS-teszek 99,9 százalékos bizonyossággal megállapították, hogy Mariani és egy az ország középső részén, Córdoba tartományban élő nő között rokoni kapcsolat van, és fényképek örökítették meg, ahogy a két nő mosolyogva összeölelkezik.

Az eredmény, írta akkoriban Mariani alapítványa, „az argentin társadalom egyik legnagyobb vágyát teljesítette”, és Mauricio Macri elnök a Twitteren keresztül gratulált neki. Két nappal később azonban kezdett körvonalazódni, hogy mi történt. Kiderült, hogy a teszteket egy magánlaboratóriumban végezték el, nem azokon a hivatalos csatornákon keresztül, amelyek létrehozásában Mariani és az Abuelák közreműködtek. A további tesztek nem mutattak ki egyezéseket a két nő között. Mariani, aki kilencvenegy éves és szinte vak volt, azt mondta, hogy „lesújtották” a hírek.

A nyomozók azt mondták, hogy a nő, aki felkereste, hónapokkal korábban tudta már, hogy nincs egyezés. Mariani szerint ez egy az Abuelák munkájának lejáratására tett kísérlet volt. A két szervezet továbbra is arra biztatta azokat az argentinokat, akikben kétség merült fel a származásukat illetően, hogy vessék alá magukat DNS-vizsgálatnak. A mai napig százhuszonhat eltűnt unokát sikerült azonosítaniuk.

Chicha Marianiban haláláig élt a remény, hogy a családja újra egyesül, és interjúkban gyakran fogalmazott így: „Nem engedhetem meg, hogy meghaljak – még meg kell találnom az unokámat.” Társalapítójuktól való búcsúzásukkor az Abuelák megfogadták, hogy helyette is tovább kutatnak Clara Anahí után.

Írta: Roland Hughes

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság