Tizenhat évvel ezelőtt Brazília válságban volt; bizonytalan jövő elé nézett. Álmaink, hogy a világ egyik legvirágzóbb és legdemokratikusabb országává válhatunk, szertefoszlani látszottak. Elképzeléseink arról, hogy egy napon állampolgáraink talán európai vagy más nyugati demokráciákban élő társaikhoz hasonló kényelmes életszínvonalon élhetnek, kezdett elhalványulni. Kevesebb mint két évtizeddel korábban ért véget a diktatúra, és a korszak egyes sebei még mindig fájóak voltak.

A Munkáspárt reményt kínált, alternatívát, amely megfordíthatja ezeket a tendenciákat. Éppen ezért úgy vélem, hogy ez volt a legfőbb oka annak, hogy megnyertük a 2002-es választásokat. Én lettem az első munkás vezető, akit Brazília elnökévé választottak. A piacokat először megdöbbentette ez a fejlemény, de a gazdasági növekedés láttán megenyhültek. A következő években az általam vezetett munkáspárti kormányok mindössze nyolc év alatt kevesebb mint felére csökkentették a szegénységet. Két ciklusomban a minimálbér ötven százalékkal nőtt. A szegény családokat segítő, közben pedig a gyerekeknek minőségi oktatást biztosító Bolsa Familia programunk nemzetközi hírnévre tett szert. Bebizonyítottuk, hogy a szegénység elleni harc jó gazdaságpolitika.

Lula újra meg kívánja pályázni az elnöki posztot - Fotó: Leonardo Benassatto/Reuters

Aztán ez a fejlődés megtört. Nem a szavazóurnáknál, bár Brazíliában szabadok és tisztességesek a választások. Ehelyett azonban Dilma Rousseff elnök ellen felelősségre vonási eljárást indítottak egy olyan lépés miatt, amelyről még ellenfelei is elismerték, hogy nem olyan kihágás, ami indokolja a felelősségre vonási eljárást. Aztán engem pedig börtönbe küldtek egy korrupciós és pénzmosási vádak alapján tartott kétes tárgyalás után.

Bebörtönzésem egy lassú puccs legújabb fejezete, amelynek célja a progresszív erők tartós kiszorítása Brazíliában. Meg akarják akadályozni, hogy újra a Munkáspártból válasszanak elnököt. Mivel minden közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy könnyedén megnyerném az októberi választásokat, a brazil szélsőjobboldal ki akar ütni a versenyből. Elítélésem és bebörtönzésem kizárólag egy olyan tanú vallomásán alapul, akinek a saját büntetését csökkentették cserébe azért, amit ellenem mondott. Magyarán személyes érdeke fűződött hozzá, hogy azt mondja a hatóságoknak, amit hallani akartak.

A hatalmat Brazíliában megszerző jobboldali erők nem vesztegették az idejüket a terveik végrehajtásában. Michel Temer mélyen népszerűtlen kormányzata elfogadott egy olyan alkotmánymódosítást, ami húsz évre befagyasztotta a közkiadásokat, és számos olyan változtatást vezetett be a munkajog terén, amely megkönnyíti a munka kiszervezését, és gyengíti a munkások alkupozícióit, de még a nyolcórás munkanaphoz való jogukat is. A Temer-kormány még a nyugdíjakat is csökkenteni próbálja.

A brazil konzervatívok sokat tettek azért, hogy visszavonják munkáspárti kormányaink eredményeit, és elszántan igyekeznek megakadályozni, hogy a közeljövőben újra kormányra kerüljünk. Ebben a törekvésükben szövetségesük Sérgio Moro bíró és ügyészi csapata, akik olyan magántelefon-beszélgetéseket hallgattak le és szivárogtattak ki, amelyeket a családommal és az ügyvédemmel folytattam, tették ezt egy esetben törvénytelenül. Showműsort csináltak a letartóztatásomból, és „közszemlére tettek”, mint egy nagy korrupciós hálózat „értelmi szerzőjét”. Ezekről a szörnyű részletekről nagy sajtótermékek ritkán számolnak be.

Moro urat a brazil jobboldali sajtó ünnepli. Érinthetetlen lett. A lényeg azonban nem Moro úr; hanem azok, akik ebbe az érinthetetlen státuszba emelték: a jobboldal, a neoliberális elitek, akik mindig is ellene voltak a nagyobb társadalmi igazságosságért és egyenlőségért folytatott harcunknak Brazíliában.

Nem hiszem, hogy a brazilok többsége elfogadja ezt az elitista politikát. Ezért van az, hogy bár ma még börtönben vagyok, indulok az elnöki posztért, és ezért mutatják azt a közvélemény-kutatások, hogy ha ma tartanák a választásokat, akkor győznék. Brazilok milliói értik, hogy bebörtönzésemnek semmi köze a korrupcióhoz, és értik, hogy pusztán politikai okokból vagyok ott, ahol vagyok.

Nem aggódom magam miatt. Voltam már korábban is börtönben, a brazil katonai diktatúra idején, csupán azért, mert a munkások jogait védelmeztem. Az a diktatúra megbukott. Azok az emberek is meg fognak, akik ma visszaélnek a hatalmukkal.

Nem a törvények fölött szeretnék állni, de egy tárgyalásnak tisztességesnek és pártatlannak kell lennie. Ezek a jobboldali erők, akik elítéltek és bebörtönöztek, semmibe vették az ártatlanságom kétségbevonhatatlan bizonyítékait, és megtagadták tőlem a habeas corpust, csak hogy megakadályozzák, hogy induljak az elnökségért. A brazil alkotmány szerint a hatalom azoktól az emberektől ered, akik megválasztják a képviselőiket. Így hát hagyjuk, hogy a brazil embereket döntsenek. Hiszem, hogy az igazság győzedelmeskedni fog, de az idő a demokrácia ellen dolgozik.

Írta: Luiz Inácio Lula da Silva, Brazília korábbi elnöke

Megjelent: The New York Times, 2018. augusztus 14.

Fordította: Latin-Amerika Társaság