Négy egykori magas rangú, egykoron érinthetetlennek tartott guatemalai katonatisztet ítéltek el emberiség elleni bűncselekményekért. Ezenkívül minősített szexuális visszaélésben is bűnösnek találták őket, amit egy fiatal aktivista, Emma Guadalupe Molina Theissen ellen követtek el. Ő egyike volt annak a kevés polgári személynek, akik az ország harminchat évig tartó polgárháborúja idején meg tudtak szökni a hadsereg őrizetéből.

A négyből hármójukat – a fegyveres erők egykori vezetőjét, Benedicto Lucas Garcíát, a hírszerzés egykori főnökét, Manuel Antonio Callejas y Callejast, és egy helyi parancsnokot, Hugo Ramiro Zaldaña Rojast – bűnösnek mondták ki Emma tizennégy éves öccse, Marco Antonio erőszakos eltüntetésében is, és egy guatemalavárosi súlyos bűncselekményekre szakosodott bíróság ötvennyolc éves börtönbüntetésre ítélte őket.

Az életben maradt áldozatok életét is tönkretették az elítélt katonák - Fotó: Esteban Biba/EPA

Molina Theissen családja 1981. október 6-a óta keresi Marco Antoniót, akire katonatisztek zsákot húztak, és elhajtottak vele. A guatemalai állam 2000-ben elismerte a felelősségét a Molina Theissen család ellen elkövetett súlyos bűncselekményekben, de harminchét évig tartott, amíg az elkövetők bíróság elé kerültek.

A múlt szerdai ítéletet üdvözölték a büntetlenség ellen kampányolók, mivel ez volt az első eset, hogy magas rangú katonatiszteket súlyos emberijog-sértésekért fogtak perbe azóta, hogy Efraín Ríos Montt egykori diktátor elleni népirtási ügyben hozott 2013-as ítéletet megsemmisítették, és új tárgyalást írtak ki.

Jo-Marie Burt, a virginiai George Mason Egyetem tanára, aki megfigyelőként vett részt a tárgyaláson, ezt mondta: „Ennek az ítéletnek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Azt mutatja, hogy a guatemalai igazságügyi rendszer nem hajol meg a nagyhatalmú katonai és gazdasági elitek nyomása előtt, akik azt szeretnék elérni, hogy szüntessék be az emberi jogi ügyekben való vádemeléseket. Az elkövetőknek el kell mondaniuk a Molina Theissen családnak az igazságot arról, hogy mi történt szeretett fiukkal.”

A bűncselekményeket a katonai junta „nemzetbiztonsági doktrínája” keretében követték el. Ennek kulcsfontosságú elemei voltak a felkeléselhárító műveletek, amelyek során bevett módszer volt a belső ellenségnek tekintett emberek – feltételezett kommunisták, a katonai diktatúra bírálói és aktivisták ­– őrizetbe vétele, kínvallatása és megölése vagy „eltüntetése”. Akkoriban a magas rangú katonatisztek az Amerikák Iskolájában és Argentínában kaptak kiképzést.

Molina Theissent 1981 szeptemberében fogták el. Az akkor huszonegy éves társadalmi és politikai aktivistát egy MZ17 (17-es katonai zóna) elnevezésű titkos bázisra hurcolták a nyugat-guatemalai Quetzaltenangóba. Nem adtak neki enni, megverték, elektrosokknak vetették alá és megerőszakolták. Amikor nem volt hajlandó megnevezni további feltételezett felforgatókat, a kínzás fokozódott.

Molina Theissennek azonban sikerült megszöknie, amivel zavart okozott a katonai hírszerzés köreiben. Családját a CIA által támogatott puccs utáni évtől kezdve, vagyis 1955 óta megfigyelés alatt tartották, és „belső ellenségnek” nyilvánították őket.

A szökést követő napon razziát tartottak a családnál, hogy a szökevényt újra elfogják. Amikor nem találták, az öccsét hurcolták el helyette. Marco Antonio egyike volt annak a körülbelül ötezer gyermeknek, akiket a hadsereg erőszakosan eltüntetett a polgárháború idején, mondja az Igazság Bizottság.

„Az erőszakos eltüntetések ugyanolyan háborús fegyverek voltak, mint egy puska vagy egy töltény” – mondja Marc Drouin történész, a vád szakértő tanúja.

A tárgyalóteremben az áldozatok édesanyja, Emma Theissen Álvarez de Molina egyértelműen azonosította Zaldaña Rojast, mint azon férfiak egyikét, akik elvitték a fiát. „Ez ő. Az arca örökre beleégett a memóriámba.”

A védelem kétséget próbált ébreszteni Molina Theissen a katonai őrizetből való szökésével kapcsolatban. A nő megindító vallomásában ezt mondta: „Az, hogy megszöktem nem egyszerűen szokatlan, de nagyon szokatlan, máskülönben azonban én is ott lennék aközött a 45 ezer áldozat között, akiket ebben az országban erőszakosan eltüntettek.”

„Nem öltek meg, de mélységesen tönkretették az életemet. (…) Az, hogy a szökéssel sikerült megmentenem az életem, büszkeséggel töltött el, de ez lett a legnagyobb hiba, amit elkövetettem, (…), mert emiatt elrabolták és eltüntették a kisöcsémet.”

Az MZ17 egykori parancsnokát, Francisco Luis Gordillo Martínezt emberiség elleni bűncselekményekért harminchárom év börtönbüntetésre ítélték. Helyettesét, Edilberto Letona Linares nyugalmazott ezredest azonban minden vádpont alól felmentették.

Írta: Nina Lakhani

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság