Gloria Astrid Martínez utoljára 2008. február 8-án reggel látta élve a fiát. Reggeli után a huszonegy éves Daniel távozott a kolumbiai főváros szegények lakta külvárosában, Soachában lévő otthonukból, hogy elkezdjen dolgozni új állásában egy tehetős vidéki birtokon.

„Azt mondta nekem, hogy talált egy olyan jól fizető munkát, hogy nem többet dolgoznom” – idézte fel Martínez. „Túl szépnek hangzott, hogy igaz legyen, de ő ragaszkodott hozzá, így hát elment.”

Az ügynek sokkal több áldozata lehet, mint ahogyan eddig sejtették - Fotó: Reuters

Nyolc hónappal később Daniel dzsungelmintás terepszínű ruhába öltöztetett holttestét egy tömegsírban találták meg a venezuelai határ közelében. A kolumbiai hadsereg katonái csábították oda Danielt egy a Bogotától 414 mérföldre lévő Ocaña városában végzendő munka ígéretével, ahol meggyilkolták, és lázadó harcosnak állították be, hogy javítsa a baloldali felkelők ellen folytatott háborúbeli statisztikájukat.

A „tévesen pozitívnak” (falsos positivos) nevezett felfújt számok arra kellettek, hogy azokkal igazolják az Egyesült Államok katonai segélycsomagjait, a kivégzéseket elkövető tisztek pedig előléptetést és eltávozást kapjanak jutalmul.

Amikor a gyilkosságokra 2008-ban először fény derült, a botrány végigsöpört a kolumbiai hadseregen: több tucat magas rangú tisztet szereltek le, és számos sorkatona került börtönbe.

Azonban egy új tanulmány, amelynek egyik szerzője egy volt rendőr ezredes, azt állítja, hogy ez a gyakorlat sokkal általánosabb annál, mint amiről a korábbi jelentések szóltak: a szerzők, Omar Rojas Bolaños és Fabián Leonardo Benavides szerint körülbelül tízezer civilt végzett ki a hadsereg 2002 és 2010 között – több mint háromszor annyit, mint amennyiről az emberi jogi szervezetek beszéltek.

A Törvénytelen kivégzések Kolumbiában 2002 és 2010 között – Vak engedelmesség kitalált csatamezőkön című könyvükben a szerzők leírják, hogy a kolumbiai hadsereg hogyan gyilkolt szisztematikusan civileket, hogy javítson a harctéri eredményességi mutatóin.

„Hívhatjuk őket »tévesen pozitívoknak« vagy »törvénytelen kivégzéseknek«, de valójában ezek hidegvérű gyilkosságok voltak” – mondta Rojas, aki korábban harmincegy évig szolgált rendőrtisztként. „Minden szinten aprólékosan megtervezték és végrehajtották őket.” Rojas elmondta, hogy a fogyatékkal élő fiúk a kiszolgáltatottságuk miatt kiemelt célpontok voltak, ahogyan az a maroknyi katona is, akiről azt gyanították, hogy eljár a szájuk.

„Ez nem valami múltbéli dolog: még ma is találunk »tévesen pozitív« ügyeket” – mondta Rojas. „Nem ugyanolyan intenzitással folynak, mint azelőtt, és most »katonai tévedéseknek« nevezik őket.”

A legnagyobb kolumbiai lázadó szervezet, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) 2016 novemberében békemegállapodást írt alá a kormánnyal, hivatalosan lezárva az ötvenkét évig tartó polgárháborút, amelyben 220 ezer ember vesztette életét és hétmillióan kényszerültek elhagyni az otthonukat, főként civilek. Az állammal szövetséges paramilitárisok és más baloldali csoportok is hozzájárultak a vérontáshoz, a konfliktus során minden fél követett el atrocitásokat.

Juan Manuel Santos elnök – aki a megállapodás tető alá hozásáért Nobel-békedíjat kapott –2006 és 2009 között, a „tévesen pozitív” gyilkosságok tetőzésekor védelmi miniszter volt.

Aktivisták azt mondják, hogy sem Santos, sem elődje, Álvaro Uribe felelősségét nem firtatta senki, bár Uribe ellen több különböző nyomozás is folyik háborús bűncselekmények feltételezett elkövetése miatt. Az egyik ügy koronatanúját a múlt hónapban Medellínben meggyilkolták.

A kolumbiai kormány gyakran hárítja el a botrányos ügyet azzal, hogy csupán néhány gazember egyéni akcióiról van szó.

„A »tévesen pozitívok« nem csupán néhány rohadt alma problémája” – mondta José Miguel Vivanco, a Human Rights Watch az amerikai kontinensért felelős igazgatója.

„Ezekben a katonák által láthatóan széles körben és szisztematikusan elkövetett gyilkosságokban gyakorlatilag a hadsereg minden egyes hadosztályának gyakorlatilag összes dandárja érintett szerte Kolumbiában.”

A Danielt kiszemelő katona jelenleg harminckilenc éves börtönbüntetését tölti, számos más közepes és alacsony rendfokozatú katonával együtt. Tábornokot viszont egyet sem ítéltek el.

Martínez számára, aki az igazságszolgáltatásért való küzdelem során halálos fenyegetéseket kapott, keserű ez a büntetlenség.

„Azt szokták mondani, hogy a veszteség miatti fájdalom minden nappal enyhül, de ez nem igaz, rosszabb lesz” – mondta elcsukló hangon. „Az államnak védenie kellene az állampolgárait, nem gyilkolnia őket.”

Írta: Joe Parkin Daniels

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság