2017 decemberében Enrique Peña Nieto kormánya elfogadta a belbiztonsági törvényt, mely nagyobb jogkörrel és szabadsággal ruházza fel a mexikói hadsereget, és a biztonság kétséges koncepcióját előbbre helyezi az emberi jogokkal szemben az országban. A hadsereg utcai jelenlétét biztosító belbiztonsági törvényt azután fogadták el, hogy 2017 Mexikó történetének legerőszakosabb éve lett, amely során minden 16. perc 9. másodpercében meggyilkoltak egy embert és az előtt, hogy sor kerül az ország történetének legnagyobb voksolására, a 2018-as elnökválasztásra, amely során összesen 3.406 választott tisztségért szállnak versenybe.

A korábbi elnök, Felipe Calderón által az Egyesült Államok támogatásával 2007-ben megindított kábítószer-ellenes háború során a Merida-kezdeményezés keretében a mexikói hadsereget az utcákra vezényelték, hogy közbiztonsági feladatokat lásson el, és átvegye a rendőrség szerepét. Bár a közbiztonság a polgári, és nem katonai kérdés, a hadsereg közbiztonsági ügyekben való részvételét úgy állították be, mint az egyetlen alternatívát, hogy harcoljanak a szervezet bűnözés ellen, és megállítsák az erőszakot, amelyben több mint 250 ezer ember vesztette az életét és 30 ezret raboltak el az elmúlt tizenegy évben.

Az új belbiztonsági törvény Mexikó további militarizációját hozhatja - Fotó: AFP

Ugyanakkor a sötét múlt és a hadsereg erőszakos cselekedetekben való részvétele széles körben dokumentált, és megkérdőjelezi a belbiztonsági törvény által garantált felhatalmazást. A kábítószerek elleni háború keretében a hadsereg követte el Mexikó közelmúltbeli történelmének három legnagyobb mészárlását:

• 2014. június 30-án 22 civilt végeztek ki katonák a Mexikó állambeli Tlatlayában a feletteseik parancsára
• 2015. január 5-én 16 embert gyilkoltak meg a hadsereg és a szövetségi rendőrség ügynökei a michoacáni Tanhuatóban
• 2015. május 22-én a mexikói katonaság és a szövetségi rendőrség ügynökei támadtak rá 42 emberre a michoacáni Aparzingánban, akiket azzal vádoltak, hogy egy szervezett bűnözői csoporthoz tartoznak. A Mexikói Országos Emberi Jogi Bizottság által vezetett független vizsgálat kimutatta, hogy a 42-ből legalább 22 embert törvénytelen módon kivégeztek.

A belbiztonság egy olyan koncepció, amely nem jelenik meg az alkotmányban, és egyetlen törvény sem határozza meg a jelentését. A fogalom többértelműsége lehetővé teszi, hogy bármilyen kormányellenes tevékenység, de még maga a hadsereg is belbiztonsági üggyé váljon. Ez a helyzet azzal súlyosbodik, hogy a törvény értelmében a mexikói hadseregnek felhatalmazása lesz arra, hogy eldöntse, mi számít belbiztonsági kockázatnak, és hogyan lépjen fel az ellen. Így a fegyveres erők autonóm módon járhatnak el, a polgári hatóságok felé való elszámolási kötelezettség nélkül, de fellépésükhöz még csak elnöki rendeletre sem lesz szükség.

Emberi jogi szervezetek, kollektívák és a civil társadalom tagjai figyelmeztettek, hogy a belbiztonsági törvény fenyegetést jelent a társadalmi tiltakozásokra, mivel a hadsereg tagjai vagy más köztisztviselők fogják meghatározni, hogy egy tüntetés jogos-e, ez pedig növeli az elnyomás kockázatát. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Emberi Jogi főbiztosa, az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság és más nemzetközi szervezetek figyelmeztettek arra, hogy a törvény fenyegetést jelent az emberi jogokra Mexikóban, és problémát okoz a Mexikó által is elfogadott nemzetközi normák teljesítésében. Belföldi és nemzetközi szervezetek azt mondták, hogy a belbiztonság koncepciója a tekintélyelvű rezsimekhez kapcsolódik, mivel ennek révén a hadsereget közbiztonsági feladatok ellátásra hatalmazzák fel.

Amíg Enrique Peña Nieto rezsimje és egyesült államokbeli szövetségesei Mexikó militarizációján dolgoznak, az állami erőszak, valamint a szervezet bűnözői csoportok és szövetségeseik áldozatai egy olyan biztonsági stratégiát követelnek, amely fokozatosan eltávolítja a hadsereget az utcákról és visszaküldi őket a kaszárnyákba. Ahogyan azt is szeretnék, hogy a mexikói kormány válassza el az érdekeit az igazságszolgáltatás elfoglalásától, és követelik, hogy szűnjön meg az aktivisták, újságírók és társadalmi vezetők kriminalizálása és az ellenük folytatott erőszak. Az elmúlt években láthatóvá vált, hogy hogyan élveznek büntetlenséget a rezsim szövetségesei szemben az azokkal szembeni igazságtalanságokkal, akik védelmezik vagy tájékoztatják saját közösségeiket. 2017-ben legalább 48 közösségi vagy őslakos vezetőt és újságírót gyilkoltak meg. Végül pedig azt is követelik, hogy a kábítószerek elleni harc mozduljon el a nemzetbiztonsági megközelítéstől, és közegészségügyi szemlélettel közelítsenek hozzá. A Belbiztonsági törvényt a Nemzetvédelmi Államtitkárság készítette elő és fogadtatta el. Ennek észben tartása segíthet megértenünk azt, hogy ez a törvény legfőképp arra hivatott, hogy fenntartsa és konszolidálja azt, hogy a hadsereg közbiztonsági feladatokat lát el.

A hondurasi választások utáni erőszak, amely során 38 ember halt meg, több százan megsérültek, kerültek börtönbe, vagy az elnyomástól való félelmükben elhagyták az országot, figyelmeztető jelnek kellene lennie Mexikó és az amerikai kontinens számára. Az Egyesült Államok által kiképzett hadsereg és rendőrség hajtja végre azt az elnyomást, amely mögött azok állnak, akik visszautasítják azt a vádat, hogy Juan Orlando Hernández csalással próbálja megerősíteni a rendszerét. Nem véletlen, hogy a belbiztonsági törvényt egy ilyen, Mexikó számára döntő fontosságú időpontban fogadták el. Úgy látszik, hogy Enrique Peña Nieto Juan Orlando Hernández példáját követi. Ne hagyjuk a további vérontást. Követeljük, hogy az Egyesült Államok hagyjon fel az olyan rezsimek finanszírozásával, amelyek meggyilkolják vagy kriminalizálják azokat, akik az életük védelmében harcolnak.

Forrás: A SOA Watch Facebook-oldala

Fordította: Latin-Amerika Társaság