Múlt vasárnap, Simón Bolívar halálának 187. évfordulóján, a mozgalmár vezető, Ángel Prado azon aggodalmának adott hangot, melyet korábban támogatói is megfogalmaztak, hogy akárcsak tőlük, úgy a függetlenség egykori hősétől is elfordult az az állam, melynek építését eddig segítették. Az aggodalom okai elég nyilvánvalók. Prado, aki a Lara állambeli Simón Planasban a társadalmi mozgalmak polgármesterjelöltje volt, és nagyarányú győzelmet aratott december 10-én a kormánypárt jelöltjével szemben, mely sikertől azonban rendeleti úton megfosztották.

Prado egy olyan közösségi vezető, mint sokan mások. Az elmúlt évtizedben az El Maizal közösség építésén dolgozott, mely Venezuela egyik legsikeresebb és emblematikusabb közössége, mely kulcsszerepet játszott a Chávez által megálmodott szocializmus felépítésében. A néhai elnök 2009-ben ellátogatott El Maizalba, ami ma már négyezer tonna kukoricát, valamint jelentős mennyiségű hús- és sajtkészítményt állít elő évente.

Chávez híveinek egymáshoz való viszonya sem konfliktusoktól mentes - Fotó: Comuna El Maizal

Hogy megakadályozzák a rendeleti úton polgármesterré nyilvánított Juan Ortizt a hivatalának elfoglalásában, Prado támogatói spontán módon megszállták a város főterét. A módszereik békések: hazafias dalokat énekelnek, miközben gyermekeik a táboruk környékén játszanak. Úgy beszélnek Prado győzelméről, mint „az emberek akaratának” megnyilatkozásáról, és azt mondják, hogy addig nem távoznak a térről, amíg nem kapnak választ a kormánytól.

Ángel Prado és a Simón Plana önkormányzat esete nem egyedi. Most, hogy az ellenzék szinte teljesen eltűnt a venezuelai politikai porondról – melynek részben az az oka, hogy a tömegek elutasították az erőszakos módszereiket, valamint, hogy Maduro megvalósította a gazdasági programjuk egy részét – logikus, hogy a különböző chavista irányzatok közötti különbségek kerülnek felszínre.

Caracasban a Venezuelai Kommunista Párt (PCV) által is támogatott jelölt, Eduardo Saman indult el a PSUV-s Erika Faríasszal szemben. Farías emberei piszkos játszmát folytattak, klientista módszereket alkalmaztak a választók meggyőzésére, valamint pártaktivisták jelentek meg a szavazóhelyiségek környékén, akik azt terjesztették, hogy az ellenjelölt visszalépett. Farías nagy különbséggel győzött, mivel ellenfele, különösen a fiatalabb szavazók körében, kevésbé volt ismert.

Miért lépett fel ilyen határozottan a chavista alternatívákkal szemben a kormány, még azokkal szemben is, melyek a Nagy Hazafias Póluson (melynek a PSUV-n kívül tagja a PPT, a Tupamaros, a Redes és a kommunista párt is) belül fogalmazódtak meg? Az egyik magyarázat, hogy az ország politikai kultúrája már jó száz éve despotikus és klientista. A Venezuelai Egyesült Szocialista Pártot (PSUV) nagy sietség közepette hozták létre és így az reprodukálta a hatalom kultúrájának számos problémás jellemzőjét.

A keményvonalas politika közelmúltbeli előretörése azonban kapcsolódik a politikai helyzethez is. A kormányoknak és a mozgalmaknak feltétlen engedelmességre van szüksége, amikor olyan megállapodásra készülnek történelmi ellenfeleikkel, ami hátrányosan érinti az eredeti bázisukat. A mexikói PRI is hasonlóan járt el, amikor a jobboldal felé fordult az 1940-es években Lazaro Cárdenas elnöksége után. Venezuelában a politikai ellenzékkel való tárgyalás és a helyi tőkésosztály számára tett engedményekkel egy hasonló jobboldali fordulat zajlik az orrunk előtt.

Venezuelában az elmúlt évben alakultak olyan tömegmozgalmak, mint a Somos Venezuela vagy a Plan Chamba Juvenil. A kormányzat ezeket a távolról sem spontán módon szerveződő mozgalmakat arra használja, hogy elérje azokat a fiatalokat, akik keveset tudnak a bolivári forradalom eredeti lendületéről. A nehéz gazdasági helyzetben a szerény jövedelmek miatt ez könnyen vonzó lehet. Más ösztöndíjprogramokon keresztül az ilyen szervezetek jelentik a chavizmus új bázisát, a kormányzat úgy érzi, hogy számíthat a feltétlen támogatásukra, még akkor is, ha az osztályellenségeikkel készül megállapodást kötni.

Azoknak a chavistáknak, akik ellenzik az ilyen megállapodásokat és az eredeti szocialista projektet szeretnék megőrizni, nagyfokú politikai tisztánlátásra lesz szükségük. A kormányzó csoporttal szembeni ellentéteket háttérbe kell szorítani, mivel ezt a csoportot hagyta jóvá Chávez, és ez jelent bástyát az imperializmussal szemben. A különböző népi és alulról szerveződő chavista csoportok nem működhetnek egyedül. Ehelyett meg kell szervezniük magukat országszerte, hogy erős szövetséget építsenek ki a chavizmus városi és a vidéki forradalmárai között. A szocializmus felé való haladás csak akkor lesz lehetséges, ha ezt a blokkot sikerül megerősíteni.

Írta: Christ Gilbert

Forrás: venezuelanalysis.com

Fordította: Latin-Amerika Társaság