Nem sokkal éjfél előtt két férfi tépte fel Berta Cáceres házának ajtaját a hondurasi hegyekben fekvő La Esperanza városában. Áthaladtak a konyhán, egyikük kinyitotta a nő hálószobájának ajtaját, és hat lövést adott le. Cáceres pillanatokkal később halott volt.

Egy olyan országban, amelyben a földjogok védelmében folytatott küzdelem erőszakos megtorlást von maga után, a 2016 márciusában egy újabb környezetvédő ellen elkövetett gyilkosság egyszerűen csak a sajnálatos veszteségek hosszú listáját gyarapíthatta volna.

Berta Cácerest a Goldman Környezetvédelmi Díj sem tudta megmenteni - Fotó: Gustavo Amador

A negyvennégy éves Cáceres azonban korábban nemzetközi elismerésben részesült azzal, hogy ő vezette őslakos lenca közösségét egy a földjükre tervezett gát ellen. Tekintélye meggyilkolását emblematikus bűncselekménnyé tette – és ezzel azt a feladatot állította az ügyben folyó nyomozás elé, hogy kikezdje a hatalmasok büntetlenségét Hondurasban.

Most, húsz hónappal a gyilkosság után, egy öt külföldi ügyvédből álló csapat arra figyelmeztet, hogy a gyilkosság megrendelői talán soha nem kerülnek az igazságszolgáltatás elé.

A bizonyítékokból, mondják az ügyvédek, egy Cáceres elleni összeesküvés körvonalai rajzolódnak ki, amelyet hónapokig készítettek elő, és amelynek szálai a gátépítést elnyerő hondurasi cég, a Desarrollos Energéticos (Desa) magas beosztású vezetőiig érnek.

„A rendelkezésre álló bizonyítékok végső soron arra utalnak, hogy számos állami ügynök, magas beosztású vállalatigazgatók és a Desa alkalmazottai tervezték meg, hajtották végre és tussolták el a merényletet” – írták az ügyvédek.

A Desa több alkalommal is tagadta, hogy bármi köze lenne Cáceres halálához vagy „erőszakos cselekményekhez és megfélemlítéshez”.

Nyolc gyanúsított van őrizetben, köztük Sergio Rodríguez Orellana, a vállalat szociális és környezetvédelmi igazgatója, valamint Douglas Geovanny Bustillo, a hondurasi hadsereg nyugalmazott hadnagya, aki 2015 közepéig a Desa biztonsági főnöke volt.

„Az államminisztérium még mindig nem emelt vádat azon emberek ellen, akik felbérelték Bustillót, hogy tervezze meg a műveletet” – mondta Miguel Ángel Urbina Martínez, a Cáceres családjának kérésére az ügyet felülvizsgáló egyik ügyvéd. A The New York Times birtokába jutott ügyvédi jelentést kedden fogják nyilvánosságra hozni.

A kormányzati nyomozás, amelyet a hondurasi főügyészi hivatal egyik elitegysége végez, még nem zárult le, noha az ügyvédekből álló csoport szerint nincs jele annak, hogy a nyolc gyanúsítotton kívül más haladást elért volna.

Két amerikai tanácsadó, egy nyugalmazott gyilkossági nyomozó és egy korábbi szövetségi ügyész dolgozik együtt a hondurasi hatóságokkal a vizsgálat első napjaitól kezdve, mert az Egyesült Államok nagykövetsége így próbál nyomást gyakorolni Juan Orlando Hernández elnök kormányára, hogy az oldja meg nagy jelentőségű bűncselekmények ügyeit.

Ezek közül az ügyek közül sok olyan nagyhatalmú csoportokhoz köthető, amelyek a kritikus hangok szerint a törvények felett állnak. „A nagy kihívás Honduras számára az, hogy felszámolja ezeket a párhuzamos erőket” – mondta Urbina, aki egy guatemalai igazságügyi szakértő és igazságügyi reformok tanácsadója.

A jelentés előkészítéséhez Urbina csoportja mintegy negyvenezer oldalnyi szöveges üzenetet vizsgált meg, amelyeket hondurasi kormány három mobiltelefonból gyűjtött össze. Az egyik készüléket a Desa egyik irodájában foglalták le, a másik kettőt pedig Rodríguez és Bustillo használták.

A jelentés szerint az üzenetek azt mutatják, hogy a két férfi gyakori kapcsolatban állt három magas beosztású Desa igazgatóval, miközben követték Cáceres és szervezete, a Népi és Őslakos Szervezetek Állampolgári Tanácsa (COPINH) egy másik tagjának mozgását.

A beszélgetésekből az derül ki, mondták az ügyvédek, hogy az utasítások a COPINH megfenyegetésére és tüntetéseik szabotálására a Desa vezetőitől érkezett, akik ellenőrzésük alatt tartották a környék biztonsági erőit, utasításokkal látták el őket, és ők fizették a rendőri egységek élelmiszer-ellátmányát, szállását és a rádiós felszereléseit.

„Ez a vállalatigazgatókból és alkalmazottakból, állami szereplőkből és bűnszervezetekből álló bűnözői hálózat erőszakot, fenyegetéseket és megfélemlítést alkalmazott” – mondta Roxana Altholz, a Kaliforniai Egyetem Emberi Jogi Jogsegélyének társigazgatója, és az ügyvédekből álló csapat tagja.

A jogi csapat többi tagja egy korábban háborús bűnökkel foglalkozó ügyvéd, Dan Saxon, és két emberi jogi ügyekben járatos kolumbiai ügyvéd, Jorge E. Molano Rodríguez és Liliana María Uribe Tirado. Ők már egy éve dolgoznak az ügyön, Hondurasba utaztak, hogy emberekkel beszéljenek, és áttekintsék az ügy dokumentációját.

Az ügyvédeket Bertha Zúñiga, Cáceres lánya választotta ki, egy latin-amerikai emberi jogi szervezet, az Igazságügyi és Nemzetközi Jogi Központ ajánlására.

A szöveges üzeneteket végül egy bíró döntésének eleget téve májusban adták át Cáceres családjának, miután hondurasi ügyészek négy, az ügy iratainak megosztását kérvényező beadványt utasítottak el.

Az volt a kérdés, mondta Altholz, hogy az ügyészi hivatal, amely tavaly áprilisban és májusban foglalta le a telefonokat, miért nem tett semmit annak a „nagy mennyiségű és jó minőségű információnak” a hatására, amely „közel másfél éve a birtokában volt”. A főügyészi hivatal szóvivője azt mondta, hogy egyelőre nem tudja kommentálni ezt.

Cáceres lányában az üzenetek tartalmának ismeretében csak még jobban megerősödött az az érzés, hogy a Desa vezetői érinthetetlennek gondolják magukat. „Annyira biztosak voltak benne, hogy nem vonják őket felelősségre, hogy nyíltan beszéltek” – mondta Zúñiga.

A vállalat az alkalmazottja, Rodríguez, a környezetvédelmi igazgató védelmére kelt. Ő egy „családos, becsületes és dolgos ember, akit igazságtalanul megfosztottak a szabadságától” – írta egy szerző nélküli e-mailben a Desa gátakkal foglalkozó részlege, az Agua Zarca Hydroelectric.

A Desa a nyugat-hondurasi Gualcarque-folyón való gátépítés koncesszióját 2009-ben nyerte el. A hondurasi törvények értelmében a vállalatnak konzultálnia kellett a lenca közösséggel, de a COPINH kezdettől fogva ellenezte a projektet, arra hivatkozva, hogy a gát veszélyeztetné a közösség vízforrásait és megélhetését.

A Desa az elejétől kezdve egy furcsa képződmény volt, mondta Juan Jiménez Mayor, az Amerikai Államok Szervezete által támogatott korrupció-ellenes bizottság vezetője. Mindössze ezerkétszáz dollárnyi saját tőkével rendelkezett, amikor elnyerte a gátépítési koncessziót, egy működési engedéllyel, vízhasználati jogokkal és egy szerződéssel egyetemben, amelynek értelmében áramot adhatott el az állami elektromos műveknek.

2011-ben a Honduras egyik legbefolyásosabb családjának számító Atala család tagjai milliókat tettek be a vállalatba, és beszálltak a cégbe. Jiménez bizottsága elkezdte vizsgálni a Desa szerződéseit, amire a hondurasi üzleti körök dühödten reagáltak.

A COPINH több fronton is harcolt a gát ellen. Jogi kereseteket nyújtott be, közösségi gyűléseket szervezett, és az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság elé vitte az ügyet, ami arra utasította a hondurasi kormányt, hogy biztosítson védelmet Cáceresnek. Az aktivista többször kapott halálos fenyegetéseket, és tudta, hogy azokat komolyan gondolják. 2013-ban és 2014-ben a COPINH négy tagját gyilkolták meg.

2015-ben megkapta a Goldman Környezetvédelmi Díjat, amit civil környezetvédelmi vezetőknek ítélnek oda. De ez sem volt elég ahhoz, hogy megvédje őt.

2015 novemberében, az ügyvédek jelentése szerint, az egykori biztonsági főnök, Bustillo találkozott a Desa egyik magas beosztású vezetőjével. Januárban elment La Esperanzába, később pedig a hondurasi különleges erők egy korábbi tagjától, Mariano Díaz Cháveztől szerzett egy fegyvert. Díaz Chávezt azzal vádolják, hogy ő szervezte meg a Cácerest meggyilkoló halálosztagot.

A merényletkísérlet végrehajtását február elejére tervezték, de végül lefújták, állítják az ügyvédek. „A küldetés ma elmaradt” – írta Bustillo a Desa egyik vezetőjének. „Tegnap nem tudtuk [megtenni].”

A jelentés nem nevezi meg a Desa vezetőit, mert azok ellen a hondurasi hatóságok nem emeltek vádat.

Bustillo február végén több napra visszatért La Esperanzába, és március 2-án találkozót szervezett ugyanazzal a vállalatigazgatóval. Március 3-án reggel, miután Cácerest megölték, Bustillo újra felhívta.

A gyilkosság után a környezetvédelmi igazgató, Rodríguez, információkat továbbított a tetthelyen készített jelentésből, amelyet a rendőrség adott át a vállalat egyik vezetőjének.

„Sergio, nyugodj meg” – írta a vállalatigazgató a WhatsAppon néhány nappal később. „Minden rendben lesz, meglátod. Ne ess pánikba, és add ezt át a többieknek.”

Írta: Elisabeth Malkinoct

Forrás: The New York Times

Fordította: Latin-Amerika Társaság