Valamivel több mint száz évvel ezelőtt Peruban a Yale Egyetem egy magas történész professzora elindult a Cusco északnyugati részén lévő völgyben felállított táborából, átkelt egy köderdőn, és egy közel 2.500 méterrel a tengerszint felett húzódó hegygerincre jutott. Ott, magasan a zúgó Urubamba folyó fölött egy ősi kőből épült fellegvárra bukkant; faragott teraszos templomokra és sírokra, gránitépületekre és csiszolt falakra, amelyeket az évszázadok alatt benőttek az indák és a növényzet.

Hiram Bingham az inka Machu Picchut találta meg, amit „az inkák elveszett városának” hitt. „Machu Picchu bizonyulhat a legnagyobb és legfontosabb felfedezésnek Dél-Amerikában a spanyol hódítás óta” – írta Bingham a National Geographic 1913-as számába.

A világ, amelyre Kolumbusz érkezett, nem volt „új" - Kép: Wikimedia Commons

Azonban szavai félrevezetőek voltak. Bingham nem „fedezte fel” Machu Picchut. Ahogyan „elveszett” sem volt. A nyugati tudományos világ számára talán újdonság lehetett – mivel a spanyol megszállók krónikáiban nem tettek róla említést –, ám a helyi törzsek minden bizonnyal tudtak a létezéséről. Christopher Heaney, a Texasi Egyetem munkatársa és egy Hiram Binghamról szóló könyv szerzője azt írta, hogy a történészt meglepte egy a fellegvár közelében élő őslakos család. „Amikor megmászta a hegyet, nagyon meglepődött, hogy a hegygerincen egy indián családot talált” – mondta. Már önmagában az is zavarba ejtő, hogy miért lepődött meg Bingham.

Furcsának hathat az az állítás, hogy egy szóhasználat ellenséges lehet a helyi őslakos népekkel, de a gyarmatosítók nyelvezete régóta játszott tragikus szerepet a törzsi népek pusztításában szerte a világon. Évszázadokon keresztül a törzsi földekről „üresként” beszéltek, hogy igazolják azok kereskedelmi, katonai vagy megőrzési célú elrablását. Végtére is, ha egy térség lakatlan, tartja a célszerű gondolkodás, akkor nincsenek emberi jogok, amelyekkel foglalkozni kellene. Ehhez hasonló módon a rasszista előítéletek – a törzsi népek „visszamaradottnak”, „civilizálatlannak” vagy „vadnak” bélyegzése –, amelyek a tiszteletlenséggel és félelemmel teli közgondolkodást táplálják, alátámasztják (sőt, az elkövető elméjében igazolják is) azt a borzasztó bánásmódot, amelyben a törzsi népeknek részük van.

Amikor európai telepesek érkeztek Ausztrália partjaihoz, azt állították, hogy a föld „terra nullius” – vagyis senki földje volt. Nem az volt. Az aboriginal emberek éltek ott mintegy ötvenezer éve, a kontinenst eredetileg benépesítő emberek földjeinek törvényes elrablását lehetővé tévő „terra nullius” koncepcióját mégis csupán 1992-ben vetették el megfelelően. A brit gyarmati jog szerint az aboriginaloknak nem voltak jogaik; őket „primitívnek” ítélték ahhoz, hogy tulajdonosok legyenek. Az első megszállást követő valamivel több mint száz évben az aboriginal népesség száma a becsült egymillióról mindössze hatvanezerre csökkent.

Ehhez hasonlóan, amikor a passzátszelek 1492-ben az „Újvilágba” sodorták Kolumbusz Kristófot, akkor ő valójában olyan népek földjére érkezett, akik már egy évezrede ott éltek: olyan törzsekére, akiknek megvoltak a saját sikeres törvényeik, szertartásaik, hiedelmeik, értékeik, életmódjuk és vallásaik. „A fehérek ma ezt harsogják: »Mi fedeztük fel Brazília földjét«” – mondta Davi Kopenawa, a yanomami törzs egyik szóvivője, „mintha az üres lett volna! Mintha azon nem laktak volna emberek az idők kezdete óta!” – folytatta egy kajapo indián, Megaron Txukarramae. „A föld, amit a fehérek Brazíliának hívnak, az indiánoké volt. Ti megszálltátok, elraboltátok.”

És ahogyan Dél- és Észak-Amerika nem volt „új”, Ausztrália nem volt „üres” az európaiak érkezése előtt, úgy Machu Picchut sem „felfedezték” 1911-ben. „A »felfedezés« kifejezés nyilvánvalóan pontatlan” – írta a nyelvész és filozófus Noam Chomsky professzor. „Amit felfedeztek az egy olyan Amerika volt, amit az ott lakók már több ezer évvel korábban felfedeztek. Így ami történt, az Amerika megszállása volt – egy nagyon idegen kultúra megszállása.”

Ezek a földek őslakos népek otthonai voltak. Azt állítani, hogy egy föld a gyarmatosítók megszállása előtt „üres” volt, és az ő megérkezésükkel „fedezték fel”, hogy megfosszák a törzsi népeket az identitásuktól, méltóságuktól és a földhöz való jogaiktól; ez a puszta létezésük tagadása.

Ezek a földek még mindig őslakos népek otthonai. 2013 nyarán a perui miniszterelnök bejelentette, hogy kormánya elvet egy hivatalos jelentést, ami egy vitatott gázprojekt az érintetlen törzseket érintő veszélyeire figyelmeztetett, és legkevesebb három miniszter mondott le a projekt engedélyezését követelő egyre erősebb nyomás miatt. Az ENSZ a projekt „azonnali felfüggesztését” kérte. Földjeik megszállása folytatódik; létezésükről és jogaikról nem vesznek tudomást.

Írta: Joanna Eede

Forrás: AlterNet

Fordította: Latin-Amerika Társaság