Ha a Kubára lecsapó Irma hurrikánban és a Puerto Ricóra lecsapó María hurrikánban egy közös vonás volt, az az volt, hogy – a sok figyelmeztetés ellenére – láthatóan sokakat meglepetésként értek.

Ez furcsa hasonlóság, mivel hosszú idő telik el a viharok megszületése és aközött, amikorra elérik a szigetek területét. Miközben bizonyos fokig már hozzászoktak ahhoz, hogy hurrikánok árnyékában élnek, mindkét főváros, Havanna és San Juan lakosai talán ezúttal bizonyos fokú önhittséget mutattak.

„Északra fordul, mielőtt elérne minket” – ez volt az egyik kedélyes megjegyzés, amit Havanna több lakójától is hallottam, mielőtt lecsapott volna az Irma. Mások egyszerűen azt hitték, hogy sokat fog veszíteni az erejéből addigra, amikorra eléri a kubai fővárost. Tévedésük pusztító módon nyilvánult meg.

Egy héttel később a Puerto Ricó-iak már biztosan tudták, hogy a María éppolyan rossz lesz, mint amilyennek előre beharangozták, mégis sokan nem sok mindent vagy semmit nem tettek, hogy felkészüljenek a legrosszabbra. A hurrikán érkezése előtti napon megdöbbenten tapasztaltam, hogy nem kígyóznak sorok a vésztartalékokért vagy a palackozott vizekért.

Kubában gyorsan munkához láttak a hatóságok, de így is sok kritikát kapnak - Fotó: Getty Images

Néhányan bedeszkázták az otthonaikat, de mások – mint Juan Roman – Isten kezébe helyezték a sorsukat. „Hiba volt” – ismerte el a hurrikán után a törmelékre tekintve, ami egykoron a San Juan melletti háza volt. „Csapdába estem, és meg is halhattam volna. Most már tudom mekkora dolog volt ez.”

Kétségtelenül szerencséje volt. Legkevesebb tizenhárom ember halt meg Puerto Ricóban, Kubában pedig tíz ember vesztette életét tragikus körülmények közt az Irma miatt.

Ahogy azonban telnek a napok a két ország különböző módon reagál a katasztrófákra.

Kubában a katasztrófaelhárító szolgálatok brigádjai, rendőrök és tűzoltók csapatai, valamint több ezer állami alkalmazott volt Havanna utcáin attól a pillanattól kezdve, hogy biztonságos volt kimenni.

A megfelelő nyersanyagok hiánya ellenére csapatok érkeztek láncfűrészekkel, hogy eltávolítsák a legrosszabb helyen lévő kidőlt fákat, és eltakarítsák a törmelék nagy részét.

A kubai főváros nagy része áram és víz nélkül maradt öt megpróbáltatást jelentő napig. Ezután az első hét után azonban a szigeten többnyire viszonylag gyorsan helyreállt az áramszolgáltatás.

A Puerto Ricó-iaknak jelenleg jóval tovább kell várniuk arra, hogy visszajöjjön az áram. Hetekbe biztosan beletelik, de lehet, hogy hónapokba is.

Nagy elégedettséget váltott ki a kubai kormány ezen a gyors reagálása, és ő is és néhány nagy idegenforgalmi szereplő is elkezdett képeket posztolni a főbb turista célpontokról, például Varaderóról, amelyeken az látszik, hogy a strandok frissen vannak takarítva és újra üzemkész állapotban vannak.

Ez árnyékot vet arra, hogy milyen rossz helyzetben van még több ezer ember, különösen lejjebb a part mentén. Nem vesz tudomást az állami válaszlépéseket illető széles körben elterjedt kritikákról sem, amelyek számos kubaitól hallható az utcákon.

„Ha Fidel Castro főparancsnok még mindig élne, akkor szerintem egészen máshogy állnának a dolgok” – mondta fojtott hangon a főváros egyik legsúlyosabban érintett kerületének, Centro Habanának egyik lakosa, Alejandro Álvarez.

Különösen kiábrándító volt számára az, hogy Raúl Castro nem mutatkozott a válság első napjaiban. Azon túl, hogy az állami lapban, a Granmában közzé tett egy levelet, amelyben a kubaiakat arra biztatta, hogy legyenek „fegyelmezettek”, és kövessék a hatóságok utasításait, nemigen tűnt fel. Sok egyszerű kubai úgy érezte, hogy az utcákon kellene lennie, hogy jó példával járjon elöl.

Sokan mások arra panaszkodtak, hogy túl sokat kellett várniuk arra, hogy az állami tisztviselők foglalkozzanak a háztömbjük vagy épületük problémáival.

Mindazonáltal a főváros egyes súlyos csapást szenvedett részein lenyűgözően gyorsan munkához láttak, és, a kormánypropagandát félretéve, az igazság az, hogy Kuba nagy része már visszatért a normál kerékvágásba a pusztító vihar után.

Nem úgy Puerto Rico, ami várhatóan nem is áll talpra egyhamar. Több ezer fa zárja még mindig el a főbb autópályákat és főutakat, egész kerületek vannak még mindig víz alatt, és számos házon nincs tető, amivel ki vannak szolgáltatva az elemeknek.

Puerto Ricóban lassabban mennek a helyreállítási munkálatok - Fotó: Getty Images

A legnagyobb repülőtéren káosz uralkodik, az utasok idegesek, mert nem tudják, hogy el fognak-e tudni utazni, arról már nem is beszélve, hogy mikor.

Tekintve azokat a kubai válaszlépéseket illető kritikákat, amiket Alejandro és szomszédai szerény tulajdonuk szárítgatása közben megfogalmaztak, meg lennének döbbenve Puerto Rico vezetésének látványos tartózkodásától.

Az elöntött országutakon a helyi lakosok terelik el a forgalmat a rendőrség helyett, akik teljesítőképességük határait feszegetik a főváros más pontjain. Egész közösségekre nem néztek még rá most sem rendesen, napokkal a vihar elvonulása után.

A BBC azon kérdésére, hogy a kormány hogyan készült fel a Puerto Rico számára vélhetően még csak ezután bekövetkező legrosszabbra, a sziget kormányzója, Ricardo Rossello védekező álláspontra helyezkedett.

„Készen állunk az újjáépítésre” – mondta a kormányzó, „de nem értek egyet az állítással, mert úgy vélem, hogy a legrosszabb pillanat az, amelyik az állampolgáraink életét veszélyezteti.”

„Minden mást meg lehet javítani. Persze kényelmetlen áram vagy alapvető dolgok nélkül élni. De a legfontosabb az volt, hogy elkerüljük, hogy emberek haljanak meg.”

Puerto Rico fuldoklik az adósságokban. A bénító pénzügyi válság nem újdonság számára, már évtizedek óta tart. Az infrastruktúrába évtizedek óta nem történtek beruházások, mesélte egy régi lakos.

Ha így van, akkor ez a legszörnyűbb módokon bosszulja meg magát: a Guajataca-folyón lévő gát rosszul vizsgázott, ami miatt több ezer embert kell sürgősséggel kitelepíteni az alatta lévő Isabela és Quebradillas városokból. Ez egy súlyos és nagyon veszélyes helyzet.

Ugyanakkor Kuba is híján van az infrastrukturális beruházásoknak, valószínűleg még jobban, mint Puerto Rico. Ráadásul meg kell küzdenie az Egyesült Államok embargójával is, ami a kubai kormány örök mentsége a rossz gazdaságirányításra, de ami tagadhatatlanul fontos tényező egy ilyen helyzetben.

Egyfelől Havannának pusztán szerencséje volt, hogy az Irma nem ötös fokozatúként érte el. Ha így lett volna, akkor belegondolni is rossz, hogy milyen károkat szenvedett volna a város, és hány ember halt volna meg.

Másfelől mindkét sziget sokat megtapasztalt abból, amit Raúl Castro „szomszédi szolidaritásnak” nevezett – egyszerű emberek egymást segítik, ahelyett, hogy a hatóságokra várnának.

Talán nem kellene ilyen hamar pálcát törni a hivatalos válaszlépések felett. Végtére is mind az Irma, mind pedig a María kivételesen erős viharok voltak, a legerősebbek, amelyek az elmúlt ötven évben Kubát és Puerto Ricót érték.

Írta: Will Grant

Forrás: BBC, 2017. szeptember 23.

Fordította: Latin-Amerika Társaság