Ezeket az akciókat a szervezők megpróbálták apolitikus, a demokráciáért küzdő kezdeményezéseknek beállítani, amely még a polgári sajtótermékekben is nevetségessé váltak. Próbáltak nagyon modernek tűnni, az akciókat a Facebook és a Twitter közösségi portálokon hirdették. Igazából csoda, hogy Magyarországon – ismerve a liberális csoportokat – nem talált követőkre. Világszerte, a sok-sok városban alig egy-két ezer tüntetőt sikerült mozgósítaniuk, miközben csak Hamburgban és Bécsben (hogy ezt a két közeli várost említsük) tízszer többen gyűltek össze, hogy kiálljanak a venezuelai forradalmi folyamat mellet, elutasítsák a Chávez-ellenes provokációt.
Hogy még nagyobbat nevethessünk: Hondurasban, az alig néhány száz fős tüntetésen megjelent a puccsisták vezetője, Roberto Micheletti is, aki támogatásáról biztosította a „demokráciáért küzdő tömegeket” (sic!). „Részt veszek ezen a tüntetésen, hogy felhívjam a hondurasi népet, hogy lépjen fel a diktatúra ellen” – mondta az az ember, akik június 28-án fegyverrel megdöntötte a törvényesen megválasztott elnököt. Ezt még a puccsistákkal szimpatizáló El Impulso hondurasi lap is óriási arcátlanságnak nevezte.
A hecckampány ellen Hugo Chávez venezuelai elnök szolidaritási akciókra kérte fel mindazokat, akik támogatják a forradalmi folyamatot. Három nap alatt több mint 15.000 támogató csatlakozott a Facebook közösségi portálon a kezdeményezéshez és több városban is tüntetéseken tiltakoztak a katonai bázisok telepítéséhez Kolumbiában. Így volt ez Bogotában is, ahol majd kétszer annyian gyűltek össze a Bolivár téren azok után, hogy lezajlott a Chávez politikája elleni demonstráció. Hamburgban is az utcára vonultak a venezuelai szolidaritási csoportok, hogy kiálljanak a venezuelai forradalom támogatásáért, szemben a maréknyi jobboldali tüntetővel.