A brazil belpolitikai válságból továbbra sem látszik kiút. Ennek kapcsán közöljük az Esquerda Marxista június 20-ai állásfoglalását.

A Temer-kormány a gazdasági növekedés fellendítésével és a munkásosztály elleni támadást jelentő törvény elfogadásának meggyorsításával próbál hatalmon maradni. Tegnap (június 19-én – a szerk.) Temer híveinek sikerült elfogadnia a Gazdasági Ügyek Bizottságának (CAE) a munkaügyi reformról szóló jelentését. A cél az, hogy a kormányzat megmutassa, hogy bár semmi társadalmi támogatottsága sincsen, továbbra is hasznára tud válni kapitalista gazdáinak.

Temer közleményben ünnepelte, hogy az év első három hónapjában egy százalékkal növekedett a GDP, és ezt az eredményt a „brazil gazdaság szilárd és fenntartható alapokon való újjáéledéseként” ünnepelte. De vajon tényleg igaz ez?

Még a polgári elemzések is nagyon óvatosak ezzel kapcsolatban, és azt állítják, hogy legjobb esetben is csak a gazdaság további hanyatlása torpant meg. Az előző év ugyanazon három hónapjával összehasonlítva a GDP 0,4 százalékkal csökkent. A gyenge növekedés, melyről Temer beszélt, több mint két évnyi folyamatos visszaesés után következett be.

A munkanélküliségi ráta továbbra is magas, a Brazil Földrajzi és Statisztikai Hivatal adatai szerint a munkanélküliek száma több mint tizennégy millió. A háztartások fogyasztása, valamint a magánbefektetések továbbra is csökkennek. Tehát egyetlen mutató sem igazolja, hogy a gazdaság „szilárd és fenntartható” alapokon növekedne.

A válság és a burzsoázia megosztottsága

A gazdasági válság visszatükröződik a politikai válságában is. A burzsoázia az Egyesült Államok imperializmusával szövetséges része a „tavaszi nagytakarítás” politikáját követve patthelyzetben találta magát. Miután olyan lépésekkel, mint a JSB vállalathoz kötődő szivárogtatások, megpróbálták elmozdítani a Temer-kormányt, most zsákutcában találták magukat, mivel nem találnak egy olyan jelöltet, aki mögé egységesen beállva képesek lennének stabilitást teremteni.

A burzsoázia nemzetközi szinten is megosztott, és ez tükröződik a Brazíliával kapcsolatos hozzáállásukban is. Ezt jól megfigyelhetjük a legjelentősebb polgári napilapok vezércikkein keresztül is. Az O Globo a kormány lemondását és közvetlen választásokat követelte, miközben a Folha a Legfelsőbb Választási Bíróság (TSE) és a közvetett választások mellett foglalt állást, az Estadão pedig a Lava Jato-ügy körüli vizsgálatokkal kapcsolatos visszaéléseket bírálta, és a jelenlegi kormányzat gazdasági programjának az ismertetését követelte.

A Demokraták (DEM) és a Brazil Társadalmi Demokrácia Pártja (PSDB) belsőleg megosztott abban a kérdésben, hogy maradjanak a kormányban vagy pedig kilépjenek belőle. Még a bíróság is megosztott, amit láthatunk a Dilma-Temer választási szövetség tárgyalásán is, amelyet jelenleg folytat le a TSE, illetve a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság bírájával való közelmúltbeli összecsapásokban is.

A reformista út és a marxisták álláspontja

Megalakult a Jogokért Most Széles Front, mely szinte a teljes baloldalt lefedi: a Frente Brasil Populart, a Frente Povo Sem Medót, a Munkáspártot (PT), a PDT-t a PSOL-t, CUT-t, CTB-t, a UGT-t valamint Intersindicalt, az UNE-t, az MST-t és az MTST-t, továbbá számos civil szervezetet és mozgalmat. A Front közleményében az alábbi olvasható: „csak közvetlen választásokon, tehát a népszuverenitáson keresztül állítható vissza a politikai rendszer legitimációja”. Ez a mondat összefoglalja a „legitimitás” jelszavával kapcsolatos összes problémát. Az új választások csupán abban segítenének, hogy a demoralizált rendszer valamennyit visszaszerezzen az elvesztett tekintélyéből. Nem véletlen tehát, hogy a burzsoázia egyes részei – ahogyan a Folha vezércikke is – ugyanezt a kiutat támogatja.

A reformisták képtelenek túllépni a polgári demokrácia keretein. A Munkáspárt esetén a cél egyértelmű, vissza akarják juttatni Lulát a hatalomba 2018-ban vagy már 2017-ben, kihasználva azt, hogy vezeti a közvélemény-kutatásokat. De egy potenciális új Lula-kormány is csak a megszorítások és a reformok visszaállításának a folytatását jelentené, mely végképp elásná a pártot és Lulát, ahogyan a munkásmozgalom vezetőit is.

Ezzel szemben a marxista forradalmárok, rámutatva a kapitalista rendszer meghaladására és egy új, szocialista társadalom irányába vezető útra, túltekintenek a polgári demokrácia határain. Az új választásokért folytatott harc nem megoldás.

Az Esquerda Marxista az állítja, hogy a polgári intézmények óriási bukásával való szembesülés idején a munkásosztálynak kell lennie annak a vezető erőnek, mely képes elmagyarázni, hogy a munkásosztály számára az egyedüli pozitív kimenetet a tömegek önszerveződésén keresztül lehet megtalálni.

Egyedül a jóléti állam és a munkaügyi reform, az oktatási reform, a kiszervezések, a kormány és a Nemzeti Kongresszus elleni egyesült küzdelem, valamint a valódi, munkás kormányért való fellépés teheti lehetővé, hogy a munkásosztály képes legyen kihasználni az uralkodó osztályon belül jelentkező repedéseket, és képes legyen előremozdítani a küzdelmét.

Ez az, ami megmutatkozott az április 28-ai általános sztrájkban, és a május 24-ei óriási brazíliavárosi tüntetéseken, és ez az, aminek meg kell mutatkoznia a soron következő, június 30-ai általános sztrájk során is. Ugyanakkor rá kell világítanunk, hogy egy 24 vagy 48 órás általános sztrájk nem elegendő. Egy határozatlan idejű sztrájkra lenne szükség, egészen addig, amíg az összes intézkedést vissza nem vonják. Történjen bárhogyan is, mi aktívan fogunk szerepet vállalni és mozgósítani a június 30-ai sztrájkban, és küzdeni fogunk azért, hogy sikerüljön túllépni a reformista vezetők követelésein.

A tömegek mozgósításának megerősítésére és annak további szervezése érdekében javasoljuk, hogy kerüljön összehívásra a Munkásosztály Országos Találkozója, mely magába foglalná a szakszervezeteket, a diák- és népi mozgalmakat, hogy hangot adjon és megszavazza a mozgalom alapprogramját, hogy megkerülhetőek legyenek a békülékeny vezetők jelentette akadályok.

A bizonytalanság egyre mélyül, a burzsoázia patthelyzetben van és az osztályharc egyre élesedik. Ebben a helyzetben a munkásosztály – a burzsoázia nélküli – mozgósítása jelentheti az egyedüli kiutat. Mi azt akarjuk, hogy mondjon le a Temer-kormány és a Nemzeti Kongresszus, és harcolunk egy munkáskormányért, és egy Országos Alkotmányozó Népgyűlés szükségességét hangsúlyozzuk, mely megnyithatja az utat a kapitalista rendszer, annak intézményei, pártjai és kiszolgálói elleni forradalom előtt.

Az Esquerda Marxista állásfoglalása

Fordította: Latin-Amerika Társaság