Akik még mindig azt gondolják, hogy a Human Rights Watch (HRW) tényleg egy emberi jogi szervezet, azok számára José Miguel Vivanco, a szervezet amerikai részlegének vezetője ezt erősen igyekszik megcáfolni.

Legutóbbi az O Globóban megjelent cikkében arra kéri Brazília jobboldali kormányát, hogy szólaljon meg „a venezuelai emberi jogi helyzetben”.

Vivanco tagadja a részrehajlással kapcsolatos vádakat - Fotó: adnradio.cl

„Tisztán pragmatikus szempontból nézve Brazíliának is érdeke, hogy a térség demokratikus kormányainak többségével együtt mindent megtegyen az alapvető jogok és a jogállamiság helyreállításáért Venezuelában” – érvelt.

Annak az elképzelésnek hallatán, hogy Brazília rendkívül népszerűtlen, brutális és korrupt jobboldali kormányának lenne bármi használható mondanivalója Venezuela számára, sokan vonhatják össze szemöldöküket – különösen azok, akik érdeklődést mutatnak az emberi jogok iránt.

Félretéve a tényt, hogy Brazília már eddig is az egyik meghatározó nemzetközi szereplője volt Venezuela elszigetelésének és megbüntetésének, nehéz Vivanco felhívását másként értékelni, mint a képmutatás tiszta és világos, már-már komikus példáját.

Vivanco régóta lép fel az ellen, amit Venezuela elburjánzó korrupciójának, tekintélyelvűségének és az ellenzéki tüntetőkkel való rossz bánásmódnak nevez. Eközben furcsa módon hallgat a brazil jobboldali kormánnyal szembeni tömeges korrupciós vádakról, nem beszélve a növekvő tekintélyelvűségről és a tüntetőkkel való rossz bánásmódról.

Eltekintve attól, hogy Nicolás Maduro venezuelai elnök valóban népszerűtlen, mégis demokratikusan választották meg. Temer azután vette át Brazília vezetését, hogy a Szenátus elmozdította baloldali elődjét, Dilma Rousseffet. Mindegy, hogy ezt a lépést puccsnak tekinti az ember vagy sem, az vitathatatlan, hogy Temer nem demokratikus módon lett Brazília elnöke. Azt sem vitatható, hogy bár Maduro támogatottsági szintje nyomorúságos 21 százalékon áll, Temeré már 10 százalék alá csúszott. Legyünk igazságosak, az emberi jogok képviselete nem népszerűségi verseny, de ha Vivanco úgy gondolja, hogy Temer a demokrácia világítótornya, akkor ezzel a brazilok 90 százalékával találja szembe magát.

Abban valószínűleg a legtöbb venezuelai és brazil egyetértene, hogy mind Maduro, mind Temer rászolgált a komoly kritikára. Honlapján egy kattintással megtekinthetjük Vivanco közelmúltbeli tevékenységét, amelyből kiderül, hogy milyen kettős mércét alkalmaz Venezuela és Brazília esetében.

2016 kezdete óta Vivanco legalább tizenöt olyan cikket írt, melyben elítélte a venezuelai emberijog-sértéseket. Ugyanebben az időszakban egyetlen cikk sem jelent meg a HRW-s profilja alatt, mely Michel Temer meglehetősen ellentmondásos kormányzatával foglalkozna. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne írt volna róla semmit. 2016 augusztusában megvédte a Temer-kormányt azokkal szemben, akik vele kapcsolatban puccsot emlegetnek. Sőt, az sem igaz, hogy sohasem kritizálta a brazil kormányt, hiszen megtette. A HRW-s profilja alapján ugyanis 2015-ben egy egész cikket szentelt ennek, amelyben Rousseff kormányát támadta. Tehát teljes nyugalommal ítélte el a baloldali brazil kormányt, de sokkal visszafogottabbnak mutatkozik, ha a jobboldali utódjáról van szó. Természetesen a látszat csalhat, hiszen néhány enyhébb megjegyzést tett erre is. Például tett egy futó utalást a brazil abortusztörvényre a legutóbbi HRW-jelentésben. Nem lennék meglepve, ha máshol el lennének ejtve hasonló megjegyzések a védelmében, de akárhogy is van, a helyzet elég világos.

Figyelembe véve ezt a mérleget, nehéz figyelmen kívül hagyni Vivanco Venezuela és Brazília iránti érdeklődése közötti különbséget. Úgy tűnik, hogy Temer jobboldali kormányának hatalomra kerülése óta Vivancónak egyszerűen nincsen elegendő ideje, hogy a brazil emberijog-sértéseinek áldozataival foglalkozzon.

Azonban ez a hiány nem az anyagok hiányából származik. Ha Vivancónak inspirációra lenne szüksége, talán elolvashatná a HRW egy-két saját jelentését, mely a rendőrség növekvő brutalitására hívja fel a figyelmet Brazíliában, amelyhez gyilkossági ügyeket is felsorolnak. Talán vethetne egy szempillantást a világ legbrutálisabbnak tartott rendőri erejére is, a Rio de Janeiró-ira.

Amíg a venezuelai biztonsági erők gumilövedéket használnak a tüntetők ellen, addig a brazil a jelentések szerint éles lőszert.

Azonban úgy tűnik, hogy ez nem érdekli túlzottan Vivancót, aki ellenben évek óta Venezuelával foglalkozik, sőt, az rezüméjét végigolvasva azt gondolhatná az ember, hogy éppen a FARC, Venezuela vagy Ecuador bírálata miatt lett a HRW igazgatója. Korábban élvezettel bírálta Argentínát is (amikor még baloldali kormány vezette), de úgy néz ki, hogy elvesztette eme érdeklődését néhány hónappal azután, hogy az üzletbarát Mauricio Macrit választották meg. Ugyan írt 2016 elején egy kritikusabb cikket, de azután úgy döntött, hogy az argentin politika pozitívabb oldalára összpontosít. Azt kell gondolnom, hogy Argentína Macrival szembeni jelentős munkásmegmozdulásai egyszerűen csak nem elég érdekesek. Vagy legalábbis Vivancót csak Venezuela érdekli, mely ország úgy tűnik, hogy az elmúlt években a fókuszába került.

Az érvelése rendkívül egyszerű: „felelőtlenség lenne hallgatni az ellenzékiek a Maduro-adminisztráció alatti elnyomásáról, a választások megszüntetéséről és a venezuelai humanitárius válságról”.

Kétségtelenül igaz, hogy Venezuelában súlyos politikai és gazdasági válság van, és felelőtlenség lenne erről nem beszélni. Azonban ugyanezt meg kellene tenni Brazília, és a Vivanco hatáskörébe tartozó összes többi ország esetében is.

Ráadásul Vivanco Venezuelához való jelenlegi hozzáállása azok után következett be, hogy a HRW számos megkérdőjelezhető jelentést készített a caracasi helyzetről. Aztán ott van a hírhedt forgóajtó washingtoni establishment és a HRW között. Például gondoljunk csak a NATO egykori főtitkárára, Javier Solanára, aki most a HRW vezetőségének tagja. Solana vezette a NATO-t az 1999-es jugoszláviai beavatkozás alatt. Ezt a beavatkozást pedig (ki gondolta volna) a HRW állítólagos emberijog-sértéseket megállapító jelentésére alapozták.

Nem meglepő tehát, hogy a HRW-t elég gyakran vádolják azzal, hogy az emberijog-sértések pontos dokumentálása helyett valójában politikai szempontok vezérlik.

Mindazonáltal Vivanco régóta cáfolja azokat a vádakat, hogy politikailag elfogult lenne a baloldallal szemben és jobboldal mellett. Szeretnék hinni neki, de ezt nehéz megtenni, amikor úgy látszik, hogy személyes keresztes-hadjáratot folytat Venezuela ellen, miközben jobbára figyelmen kívül hagyja a Brazíliában kibontakozó súlyos válságot. Ahogyan ő fogalmazna, ez egy kicsit felelőtlenségnek tűnik.

Írta: Ryan Mallett-Outtrim

Forrás: venezuelanalysis.com

Fordította: Latin-Amerika Társaság