Írta Patrick Larsen Venezuelában
A múlt heti alkotmánymódosítási népszavazás eredménye a venezuelai forradalmi erők elsöprő győzelmét hozták, és ugyanakkor komoly csapást mértek az ellenforradalmi, szélsőjobboldali ellenzékre. Az alkotmánymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy Chávez elnök jelöltethesse magát elnökválasztásokon a jövőben is, komoly fölénnyel szavazta meg a venezuelai nép: 54,36% (6,003,594 szavazat) állt mellette, 45,64% (5,040,082) ellene. A részvételi arány nagyon magas, a szavazók majdnem 67%-a, volt.
A majdnem egy millió szavazati fölény és 10%-os többség fölülmúlta a legoptimistább várakozásokat is. A 2006-os elnökválasztástól eltekintve, ahol Chávez 7 millió szavazatot kapott, ez volt a legtöbb szavazat, amit az elmúlt 10 évben a forradalomra leadtak. Még egy olyan tartományban is, ahol novemberben az ellenzék nyert, Caraboboban, az “IGEN” nyert 52.06%-al 47.94% ellenében. Ugyanígy a fővárosban, Caracasban, ahol az ellenforradalom győzedelmeskedett novemberben, az alkotmánymódosítást megszavazták 51.87%-kal 48.13% ellenében.
A chávista fellegvárakban persze a többség sokkal nagyobb volt: Amazonas: 71.51% - 28.48%; Delta Amacuro: 71.39% - 28.61%; Cojedes: 68.17% - 31.83%; Monagas: 63.50% - 36.5% és így tovább.
Ez azt mutatja, hogy a bolivári mozgalom aktivistái ezúttal hatékonyan mozgósítottak. Ugyanezt a képet kapjuk, ha az ellenzék hagyományos kerületeit vizsgáljuk. Nueva Espartaban (Margarita szigeten), a "NEM" szavaztok csak minimális százalékkal tudtak győzni: 49.26% "IGEN", 50.74% "NEM".
Ha összehasonlítjuk az összességében leadott „IGEN” szavazatokat a múltban Chávezra és a PSUV-ra leadott szavazatokkal, világosan látszik, hogy emelkedett a baloldalra leadott szavazatok száma. A 2008 novemberében lezajlott regionális választásokon a PSUV-ra és a bolivári jelöltekre 5.5 millióan szavaztak, míg vasárnap az „IGEN” 6 millió szavazatot kapott. Ugyanakkor, az ellenzék is megnövelte szavazatait, mivel elérték az 5 millió „NEM” szavazatot, míg novemberben csak 4 millióan szavaztak rájuk. Ez mutatja a venezuelai társadalom kiélezett polarizációját. Azt is figyelembe kell venni, hogy 2004 óta a szavazók száma 13 millióról mára kb. 17 millióra nőtt.
Az ellenforradalom ostora
A mostani győzelem oka, a 2007-ben elszenvedett vereséggel szemben, a tömegek nagyfokú mobilizálásában rejlik. Mint már korábbi cikkekben megmagyaráztuk, a nép ezt a népszavazást tisztán, osztálypolitikai alapokra tette. Annak ellenére, hogy a mai venezuelai társadalom komoly problémákkal és hiányokkal küzd, a magas fokú szociális ellátás, amit a forradalom hozott magával, vonzza a tömegeket. Lehetetlen alábecsülni a forradalom olyan vívmányait, mint a Barrio Adentro és CDI (ingyenes egészségügyi központok a szegény negyedekben), misiones (ingyenes oktatási és más szociális programok), a bolivári egyetemek (melyek lehetővé teszik a felsőbb szintű továbbtanulást az eddig kirekesztett rétegeknek, többnyire szegény városnegyedekből és munkásosztálybeli fiataloknak).
A tömegeknek ezek konkrét vívmányok, az elmúlt 10 év forradalmi harcának az eredményei. Ezeket nem fogják hagyni harc nélkül, hogy az ellenzék lerombolja. Erre gyakorlatban is volt bizonyíték még novemberben. Közvetlenül Radonski, egy félig fasiszta jobboldali politikus, győzelme után, a Miranda tartományi választásokban, megkezdték a misiones és a Barrio Adentro elleni támadásokat.
Egy akkor írt cikkben megírtuk hogyan támadták és fenyegették meg a forradalom ezen vívmányait az ellenzéki erők:
”Chávez maga felsorolta beszédében a rendelőintézetek és oktatási centrumok ellen folytatott támadások hosszú listáját. Itt van egy jó pár ezekből:
▪ A Barrio Adentro klinikát felgyújtották Los Taladors, Valenciában, Carabobo tartományban.
▪ Tachira tartomány Independencia és Cordoba tanácsai területén a misiones diákjait hazaküldték az iskoláikból.
▪ Miranda tartományban megfenyegették és megtámadták az UNEFA egyetem diákjait miután az ellenzék nyerte meg a tartomány választásokat.
▪ Los Tequesben, Miranda tartományban, megfenyegették a közösségi rádió állomást, a Radio La Voz de Guaicaipurot.
▪ Szintén Miranda tartományban, az egyik Integrált Diagnosztikai Központot is megfenyegették, úgy, hogy a rendőrség védelmére volt szükség.
▪ Puerto Cabelloban, Carabobo tartományban, az újonnan megválasztott kormányzó, Salas Feo hívei, kubai orvosokat és a Barrio Adentro klinikákat fenyegették meg.
▪ Guaicaipuroban, Miranda tartományban, egy 10 főnyi kubai Barrio Adentro orvos csoportot kiüldöztek a lakásukból.
A tömegek reakciója gyors volt. Mirandában tízezrek özönlöttek ki az utcára és ehhez hasonló tüntetések voltak országosan mindenütt. Ez újfent bizonyítja a venezuelai forradalom egyik nagyon jellemző vonását: akárhányszor az ellenforradalom ostora lecsap, a tömegek azonnal megmozdulnak, hogy megvédjék és tovább mélyítsék a forradalmat.
Ez magyarázza a vasárnapi fölényes győzelmet. A nép megértette, hogy ez a népszavazás a forradalom sorsában döntő lehet. Ha az ellenforradalmi erők ráteszik a kezüket az elnöki székre, a forradalom minden vívmányát megdöntenék.
Az utca a forradalomé
Mint a végső eredmények mutatják, az erőviszonyok még mindig kedveznek a forradalmi tömegeknek. De ezek a szavazati adatok nem mutatják a venezuelai társadalomban uralkodó valós erőviszonyokat. A forradalmi tömegek széleskörű mobilizációja fantasztikus volt. Több száz önkéntes századot szerveztek a kampány idejére.
Minden nagyvárosban, "puntos rojos" (vörös tereket) szerveztek, ahol állandóan kihelyezett asztalokon agitációs röplapokat osztogattak és mindig voltak ott aktivisták, akikkel meg lehetett beszélni a dolgokat. A legharciasabb munkás rétegek beszervezték magukat "Az „IGEN” szavazatért harcolók frontjába" és hatalmas tömeggyűléseket rendeztek országszerte. Ennek a mobilizációnak volt az eredménye az is, hogy egy millióan támogatták az „IGEN” szavazatot a február 12-én szervezett tömegfelvonuláson.
A fiatalok között a helyzet szintén kristálytiszta volt. Míg ellenforradalmár diákok kis csoportjai (többnyire a kispolgárság fiai és leányai) erőszakhoz próbáltak folyamodni, addig 100,000 bolivári fiatal tüntetett az „IGEN” szavazat mellett. Az ellenzék ifjúsági szervezetei jóformán üresek, a PSUV ifjúsági szervezete 140.000 tagot számlál.
A szavazás estéjén Caracas utcáin a forradalmárok uralkodtak. Vörös lobogós motorkerékpárosok százai öntötték el a belvárost. A hangulat magasra hágott ahogy az eredményt várták. Több százezres tömeg várta az eredményt nyugtalanul a Miraflores Palota körül és nagy örömmel fogadta a végső győzelem hírét, amelyet harci szlogenekkel ünnepeltek.
Ez mind azt mutatja, hogy még mindig nagy lehetőségek állnak a venezuelai forradalom előtt. Még a forradalom tízedik évében is a tömegek hűségesek Chávezhez és határozottan a forradalom mögött állnak. Ezzel a nagyszerű erővel teljesen lehetséges az oligarchiára rámérni az utolsó csapást és befejezni a forradalmat a bankok, a termőföld és az ipar kisajátításával.
Ellenforradalmi erőszak
Az ellenforradalmi erők ismét jelét adták, hogy mennyire demokráciaellenesek. A szavazási kampányban úgy parlamentáris, mint parlamenten kívüli taktikákat használtak. A kispolgári diákság többször erőszakkal összecsapott a rendőrséggel. Caguaban, Aragua tartományban, tizenkét diák összetűzött és Molotov koktéllal támadta meg a rendőrséget egy az alkotmánymódosítás ellen szervezett tüntetés alkalmával. Hasonló események voltak Cumanaban (Sucre), Mérida és Maturínban (Monagas). A legrosszabb helyzet Táchiraban volt ahol fasiszta bandák az utolsó két hétben állandóan erőszakkal éltek az utcákon.
Január 17-én hat kolumbiai fegyverest tartóztattak le Maracayban (Aragua tartomány). Több fegyvert, kézigránátot és két kiló robbanószert találtak náluk. Január 27-én további 31 kolumbiait tartóztattak le, mivel fegyveres erőkkel való kapcsolattal vádolták őket. Hasonló eset volt El Vigiaban, Mérida tartományban, ahol a kolumbiai fasiszta fegyveres csoport a „Fekete Sasok Blokkja” négy tagját fogták el. Ezúttal nagy mennyiségű fegyvert, robbanószert, kézigránátot, térképeket és terrorista akciók részletes terveit találták náluk. Ez mind azt mutatja, hogy milyen kétségbeesetten próbálta az ellenzék megmenteni a helyzetét amikor ráébredt, hogy a győzelem kicsúszott a kezéből. Ezek után mindenféle trükkökkel próbálták megakadályozni az „IGEN” tábor győzelmét és megpróbálták a bizonytalanság és káosz hangulatát terjeszteni.
Polarizáció
Mindennek ellenére a jelenlegi helyzetben van bizonyos veszély is. A szavazás megmutatta, hogy a forradalom nagyfokú többséggel rendelkezik. De ugyanakkor az ellenforradalom is sikeresen mobilizálta a táborát. Az 5 millió „NEM” szavazat azt jelenti, hogy az ellenzéknek sikerült 700,000-el növelni a szavazatait a novemberi választásokhoz képest. Arányosan az ellenzéki szavazatok többet nőttek, mint a forradalom szavazatai. Novemberben a forradalmi és ellenforradalmi szavazatok aránya 58% - 41% volt, addig ebben a népszavazásban az arányok 54% - 45%-ra szűkültek.
Ez kétségkívül egy figyelmeztetés amit komolyan kell vennünk. Ez tisztán mutatja a venezuelai társadalomban létező határtalan polarizációt, a bal és jobboldal között, a forradalom és az ellenforradalom között. Egyesek azt mondják, hogy a kormánynak „dialógust” és „hidat” kell építenie a két oldal között.
De ahhoz, hogy a hezitáló rétegeket a forradalom megnyerje magának, nem mérsékletességre, hanem határozott és merész cselekvésre van szükség! A tömegek egy része azért maradt otthon vagy szavazott „NEM”-mel, mert elegük van a forradalom lassúságából. Kezdenek belefáradni a sok „szocializmusról" szóló retorikába, üres szavakba, míg alapvető problémáik máig is megoldatlanok.
Gazdasági válság
Annak ellenére, hogy vannak akik szerint a gazdasági világválság el fogja kerülni Venezuelát, ez a nemzetközi válság rá fogja nyomni a jegyét Venezuela gazdaságára. Tulajdonképpen, már most is érezhető a hatása. Csak fél évbe telt, hogy egy hordó olaj ára $147-rõl kevesebb mint $40-ra zuhanjon. Ez teljesen aláásta az ország gazdaságát. Más nyersanyag árak, mint az alumíniumé és acélé, melyeket nagyban termel Venezuela, szintén drasztikusan csökkentek.
Ez csak alááshatja a forradalom vívmányait. PDVSA (a nemzeti olajtársaság), amely finanszírozza a különböző szociális programokat, már most bejelentette, hogy idén 40%-kal csökkenti az ezekre szánt költségvetését. Az infláció is megugrott. Ez jelenleg majdnem 30%, de Caracasban az élelmiszerárak csak idén 50%-kal emelkedtek.
Ez komoly problémákat okoz sok ezer munkáscsaládnak, akik nem tudják fizetni számláikat. Ha ezek a problémák nem kerülnek megoldásra a forradalom társadalmi támogatottsága veszélybe kerülhet. A legfőbb probléma az az, hogy Venezuela gazdasága még mindig kapitalista és emiatt a piac alapvető szabályai szerint működik. Ahhoz, hogy ezt megváltoztassuk egy szocialista tervet kell bevezetni amely reaktiválná az ország termelő kapacitását és biztosítaná a gazdaság zökkenőmentes működését. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön el kell törölni a gazdaság főbb szektorait még mindig kezében tartó oligarchia hatalmát.
"Az eszme, amelynek elérkezett az ideje"
Chávez, győzelmi beszédében a Miraflores Palota népi erkélyéről azt mondta, hogy 6 millióan „IGEN”-t szavaztak a szocializmusra. Ez ezerszer igaz. De mostantól a „szocializmus” nem maradhat továbbra is csak egy szó; gyakorlatban fel kell építeni. Annak ellenére, hogy a népszavazás lenyűgözően győzedelmeskedett, a forradalom még mindig legyőzhető. Az ellenzéki szavazatok növekedése és az, hogy a 2006-ban Chávezre szavazókból egy millió nem ment el szavazni múlt vasárnap, veszélyt rejt a forradalom számára. Ha mindezt összevetjük a novemberi választásokban elvesztett stratégiailag fontos tartományokkal, a vészharangoknak konganiuk kell.
A választás napján Chávez egyik kommünikéjében Victor Hugo-t idézte: "Egy eszmét, melynek ideje elérkezett, nem lehet megállítani". Ez szintén teljesen igaz. De ehhez hozzá kell tennünk, hogy ez az eszme a szocialista forradalom. Miután megindult, a forradalmat nem lehet megállítani! A forradalom nem állhat meg félúton! Most még inkább, mint valaha, a következő a kérdés: vagy a forradalom továbbhalad és lerombolja az imperializmus és a burzsoázia gazdasági hatalmát, vagy kénytelen lesz a legszörnyűbb vereséget szenvedni. Ez a kérdés fogja eldönteni a venezuelai forradalom sorsát.