A leglényegesebb helyen, a fővárosban Managuaban az FSLN jelöltje Alexis Argüello nyerte el a szavazatok többségét. Az előző önkormányzati választásokhoz képest a sandinista jelölt Argüello a szavazatok 30 százalékáról sikerült 52,21 százalékra javítania az eredményét, miközben a liberális jelölt, Eduardo Montealegro csak a voksok 45,29%-át kapta. 

Bár Roberto Rivas, a választási bizottság vezetője kijelentette, hogy ezek az adatok még nem véglegesek, az azonban biztos, hogy az FSLN jelöltjei jóval több szavazatot kaptak.  

Ennek nyomán a sandinisták hívei egyből az utcára vonultak, hogy megünnepeljék pártjuk jelentős győzelmét ezen a választáson. A lelkes párthívek vörös-fekete zászlaikkal lepték el az utcákat és örömükben számtalan tűzijátékot lőttek fel, amely már-már nappali világosságot teremtett a latin-amerikai főváros utcáin.  

A TeleSur televízióadó szerint – amely 2005 júliusa óta működő spanyol nyelvű adó, Argentína, Uruguay és Venezuela kormányai alapították de később csatlakozott Kuba, Ecuador valamint Bolívia is; célja a latin-amerikai identitás erősítése és a kontinens népei sokszínűségének a bemutatása – a sandinisták Nicaragua 17 tartományából legalább 10-ben és mind a 87 kormányzati kerületben többséget szereztek, valamint irányításuk alá vonták a fővároson kívül a fontosabb nagyobb városokat.  

A választásokon a részvétel 55%-os volt.   

Mi is az FSLN? Mi a politikai helyzet Nicaraguában? (forrás: wikipedia)

A Frente Sandinista de la Liberación Nacional (FSLN), gerillamozgalmat Nicaragua történetének egyik legismertebb forradalmi alakja, Carlos Fonseca Amador hozta létre 1961-ben, röviddel Fidel Castro kubai forradalma után.

Az első szervezett akció 1963-as bukása megtörte a kezdeti lendületet, ráadásul az abban az évben rendezett választások konszolidálták az ország életét.

A következő időszak viszont a sandinistáknak kedvezett: új tagok toborzásába, illetve kiképzésébe fogtak az anyagi eszközök felhalmozása mellett, miközben egyre gyakrabban megpróbáltak kapcsolatba kerülni az általuk képviselt tömegekkel vidéken és a városokban egyaránt.

1964-65 körül a sandinisták a parasztság felé nyitottak, különösen az északi országrészben járták a településeket, gyűléseket szerveztek, parasztmeneteket szerveztek, de mivel ezek csak néhány területre koncentrálódtak, nem volt valós eredménye. Az újabb kudarc ismét felvetette annak szükségességét, hogy egy állandó bázis nélkül nem indulhat meg komoly ideológiai képzés, ahogy harc sem.

Az igazi áttörést 1966-ban, a hegyekben fekvő Pancasánban érték el, miután létrehozták az első, országhatárokon belüli gerillatábort, és megkezdhették a fegyveresek toborzását.

1971-74-ig egyre több helyen tudták megszilárdítani pozícióikat, és ezzel megkezdődött az átmeneti állapot az illegális tevékenység és a háborús helyzet között. 1974. december 27-én a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front látványos akciót hajtott végre. A helyi méltóságok Managua központjában tartott karácsonyi ünnepségén foglyul ejtették a Somoza-vezetés 14 magas rangú képviselőjét: a túszok között volt a nicaraguai külügyminiszter, a főváros polgármestere és több diplomata.

A sandinista felkelők 1979 júliusában jutottak hatalomra. A lakosság nagy része támogatta őket, azonkívül a katolikus egyház bizonyos körei, és a külföldi kormányok egy része is. A korábbi reakciós diktátor, Somoza elmenekült az országból.

1981-ben hivatalba lépett Ronald Reagen amerikai elnök. Megítélése szerint a sandinisták Kubához csatlakozva támogatják a marxista forradalmi mozgalmakat a többi latin-amerikai államban. Ezért felhatalmazta a CIA-t a sandinisták ellen lázadók - a kontrák - pénzügyi támogatására, felfegyverzésére és kiképzésére. Egészen 1990-ig folyamatosan polgárháború dúlt az országban a baloldali sandinisták és az USA által támogatott kontrák között.

1990-ben többpárti választásokat tartottak, amelyen vereséget szenvedtek a sandinisták az antisandinista koalíciótól, amely átfogta a teljes jobboldali politikai palettát. A vereség megrázta a sandinistákat. A választások előtti közvélemény-kutatások a sandinisták fölényes győzelmét jósolták, a választási kampányban sokszázezer ember ünnepelte őket.

Az exit poll eredmények ismeretében Daniel Ortega, a sandinisták vezetője kijelentette, hogy a választási eredményt valósnak ismeri el, meghajlik a nép akarata előtt, és lemond a választások után. De Ortega alulról kívánt kormányozni, más szóval az intézmények sandinista párt általi ellenőrzésével, sandinista egyének szerepvállalásával kormányzati szervekben továbbra is kezében kívánta tartani a valóságos hatalmat anélkül, hogy elnök lenne.2006. november 5-én képviselő- és elnökválasztást tartottak.

Daniel Ortega ismét elnök lett a szavazatok 37.99%-ával.