Eva Golinger, 2009 június 29. 

Reggel a következő üzenet jelent meg a telefonomon „Riadó, Zelayát elrabolták, puccs van folyamatban Hondurasban, terjeszd”. Ez egy szörnyű ébredés vasárnap reggel, főleg a hondurasiak millióinak, akik aznap akarták szavazati jogukat gyakorolni az alkotmányozó gyűlés kapcsán, akiket az alkotmány megreformálására hívtak volna össze. Feltehetően a népszavazás áll az ügy központjában, ami azt mérte volna fel, hogy a hondurasiak hány százaléka szeretne az alkotmány megváltoztatásának folyamatába lépni. 

Ilyen kezdeményezés még sohasem volt Közép-Amerikai országban, amelynek egyébként nagyon korlátozó alkotmánya van és nagyon minimális részt vételt enged meg a nép számára a politikai folyamatokban. A jelenlegi alkotmányt 1982-ben írták a Reagan kormányzat Közép-Amerika elleni piszkos háborúja idején és az volt a célja, hogy megtartsa az akkori politikai és gazdasági hatalmat helyén, úgy hogy távol tartják a népet a beleszólástól. A 2005 novemberében megválasztott Zelaya azért javasolta ezt a mostani népszavazást, hogy felmérje hogy az állampolgárok hány százaléka gondolja úgy, hogy az alkotmányos reform szükségszerű. Támogatta őt az ország szakszervezeteinek és társadalmi mozgalmainak a legnagyobb része. A mostani szavazástól függően, novemberben a választásokkal egy időben szavaztak volna a nemzetgyűlés összehívásáról is. Hozzá kell tenni, hogy a mostani előzetes felméréses szavazás nem kötelező a törvény által. 

A tény az, hogy néhány nappal a szavazás kitűzött ideje előtt Honduras Legfelsőbb Bírósága illegálisnak nyilvánította azt a Kongresszus kérésére, amelyet még a Zelaya ellenes többség, az ultrakonzervatív párt, azaz Honduras Nemzeti Pártja (PNH) irányít. Ez a lépésük tömeges tüntetésekhez vezetett az utcákon Zelaya elnök mellett. Június 24-én az elnök kirúgta a katonaság vezérkari főnökét, Romeo Vásquez tábornokot, miután ő visszautasította, hogy megengedje a katonáknak a vasárnapi választásokhoz a szükséges eszközök kihordását. Romeo Vásquez tábornok ezeket az eszközöket kemény katonai felügyelet alatt tartotta és azt is visszautasította, hogy odaadja az elnök követőinek arra hivatkozva, hogy a Legfelsőbb Bíróság illegálisnak minősítette a népszavazást így ennek következtében ő nem tud eleget tenni az elnök kérésének. Ahogy az Egyesült Államokban is, Hondurasban is az elnök egyben a hadsereg főparancsnoka és ő rendelkezik a végső szóval a katonai akciók terén, így ő parancsba adta a vezérkari főnök eltávolítását posztjáról. A védelmi miniszter, Angel Edmundo Orellana lemondott.

De következő nap Legfelsőbb Bíróság visszahelyezte Romeo Vásquez parancsnokot tisztségébe, arra hivatkozva, hogy a eltávolítása „alkotmányellenes” volt. Több ezren mentek ki Honduras fővárosának, Tegucigalpának az utcáira, hogy megmutassák, támogatják Zelaya elnököt, és kifejezzék követelésüket a vasárnapi népszavazás megtartására. Pénteken az elnök és néhány száz támogatója felvonult a katonai légi bázis közelében, hogy elvigyék a választáshoz szükséges eszközöket, amelyet a katonaság addig visszatartott. Aznap este Zelaya sajtókonferenciát tartott más politikusokkal együtt, különböző politikai pártokból és társadalmi mozgalmakból felhívva az egységre és a békére az országban. 

Szombaton azt jelentették, hogy Hondurasban a helyzet nyugodt. De vasárnap hajnalban megközelítőleg 60 felfegyverzett katona betört Zelaya lakóhelyére és túszul ejtették őt. A zűrzavar néhány órája után, híresztelések indultak meg, hogy az elnököt elvitték a közeli légi bázisra és onnan a szomszédos Costa Ricára szállították. Már rég óta nem jött egy jel sem az elnökről és nem lehetett tudni, hogy az élete veszélyben van-e még vagy sem.

Zelaya elnök felesége, Xiomara Castro de Zelaya élőben beszélt a Telesur tv-ben caracasi idő szerint 10 órakor és elmondta, hogy hajnalban katonák rohamozták meg őket, össze-vissza lövöldöztek a házban, majd ütlegelték és elvitték az elnököt. „Ez egy gyáva cselekedet volt”, mondta az államfő felesége utalva arra, hogy ezt az illegális akciót akkor vitték véghez, amikor senki nem tudott értesülni róla vagy válaszolni rá, amíg az egész nem megy végbe. Casto de Zelaya felhívott férje életének megvédésére és jelezte, hogy nem tudja hol lehet. Elmondta, hogy életük még mindig komoly veszélyben van és felhívást tett a nemzetközi közösséghez, hogy utasítsa el ezt az illegális puccsot és cselekedjenek gyorsan, hogy visszaállítsák az alkotmányos rendet az országban, amibe beletartozik a demokratikusan megválasztott Zelaya kiszabadítása és visszatérése. 

Evo Morales, Bolívia és Hugo Chávez, Venezuela elnöke mindketten nyilvános közleményt adtak ki vasárnap reggel, elítélve a hondurasi puccsot és felhívták a nemzetközi közösséget hogy reagáljon és biztosítsa a demokrácia visszaállítását és az alkotmányosan megválasztott elnök visszahelyezését. Előző szerdán, június 24-én a Bolivári Alternatíva Latin-Amerika Népei Számára (ALBA) – amelynek Honduras is a tagja – egy rendkívüli ülést tartott Venezuelában, hogy hivatalosan is köszöntsék soraik között Ecuadort, Antigua és Barbadost és St. Vincentet. A találkozó során, amelyen Honduras külügyminisztere, Patricia Rodas vett részt, kiadtak egy állásfoglalást, amely támogatja Zelaya elnököt és elítél minden próbálkozást, amely mandátumának aláaknázására és Honduras demokratikus folyamatainak megzavarására irányul. 

Olyan hírek szivárogtak ki Hondurasból, hogy az állami televízió csatornát, a Canal 8-at kikapcsolták a puccsisták. Pár perccel azelőtt pedig a Telesur közölte, hogy a katonaság Hondurasban kikapcsolta az elektromos áramot az egész országban. A külügyminiszter, Patricia Rodas elmondta, hogy azok a tv csatornák, amiket még lehet fogni néhány helyen nem mondanak semmit a puccsról és Zelaya elnök elrablásáról. „A telefonokat és az elektromos áramot elvágták” – erősítette meg Rodas a Telesurnak. A média rajzfilmeket és szappanoperákat mutat és nem informálja az embereket arról, hogy mi történik Hondurasban”. Ez a helyzet hátborzongatóan emlékeztet a 2002. április 20-i Chávez elnök elleni puccsra Hugo Venezuelában, amikor a média vezető szerepet játszott abban, hogy manipulálja az információkat, hogy támogassa a puccsot és később minden információt eltorzított, amikor az emberek kimentek tüntetni, hogy ellenálljanak a puccsista erőknek és megmentsék Chávezt (akit szintén katonák raboltak el) és visszaállítsák az alkotmányos rendet.

Honduras egy olyan állam, ami az előző században a diktatúra és az USA tömeges beavatkozásainak – rengeteg katonai invázió – az áldozata volt. Az utolsó nagyobb amerikai beavatkozás Hondurasban az 1980-as években volt, amikor a Reagan adminisztráció halálosztagokat és félkatonai szervezeteket hozott létre Közép-Amerikában a potenciális „kommunista veszély” ellen. Akkoriban John Negroponte volt az Egyesült Államok nagykövete Hondurasban és ő volt a felelős arra, hogy megalapítsa és kiképezze a hondurasi halálosztagokat, akik tevékenysége következtében több ezer ember vált gyilkosság áldozatává vagy tűnt el a régióban. 

Pénteken, az Amerikai Államok Szervezete (OAS) összehívott egy különleges találkozót, hogy megvitassa a hondurasi válságot, majd kiadtak egy nyilatkozatot, amiben elítélik a demokrácia fenyegetését és meghatalmazta a képviselők egy csoportját, hogy további vizsgálódást folytasson ez ügyben. Amíg a legtöbb latin-amerikai kormány kifejezte mély elítélését a puccskísérletettel kapcsolatban, amely Manuel Zelaya, demokratikusan megválasztott elnökkel szemben folyik, addig az USA szóvivője a következőt nyilatkozta: „Figyelemmel követjük a politikai dialógus összeomlását a hondurasi politikusok között a június 28-i javasolt szavazással kapcsolatban. Felhívunk minden felet, hogy próbáljanak meg közös demokratikus megoldást találni a jelenlegi politika sarokba szorításra, és ragaszkodjanak a hondurasi alkotmányhoz és a hondurasi törvényekhez, amely megfelel az Inter-Amerikai Demokratikus Okiratnak”.

Vasárnap reggel 10:30-ig nem adott ki újabb állásfoglalást Washington a Hondurasban történt katonai puccsal kapcsolatban. A közép-amerikai állam nagymértékben függ az USA gazdaságától, ami biztosítja egyik legfőbb bevételét, azokat a pénzösszegeket, amelyet azok a hondurasiak küldenek, akik az USA-ban dolgoznak az „átmenetileg védett státusz” program keretében, amelyet Washington piszkos háborúja alatt indítottak el az 1980-as években a háborús zónából az USA területére való tömeges menekülések következtében. Hondurasban a másik fő bevétel a USAID-ből származik, amely 50 millió USD-t ad évenként a „demokrácia támogatás” programokra, amely általában civil szervezeteket és olyan politikai pártokat támogat, akik az USA érdekeinek kedveznek. Ez volt a helyzet Venezuelában, Bolíviában és más országokkal is a régióban. A Pentagon is fenntart egy katonai bázist Hondurasban, Soto Canoban, amely 500 fős csapattal és számtalan katonai repülővel és helikopterrel van felszerelve. 

A külügyminiszter, Rodas elmondta, hogy számtalanszor próbálta felvenni a kapcsolatot az USA hondurasi nagykövetével, Hugo Llorens-szel, aki ez idáig egyik telefonhívására sem válaszolt. A puccs végbemenetelének módja tisztává teszi, hogy Washingtonnak köve volt hozzá. Sem a hondurasi hadsereg, amelynek a többségét az USA katonai erői képezték ki, sem a politikai és gazdasági elit nem űzne el egy demokratikusan megválasztott elnököt az USA kormányának támogatása nélkül. Zelaya elnököt egyre több támadás érte Honduras konzervatív erőitől az ALBA országok és Honduras közötti növekvő kapcsolat miatt, legfőképpen Venezuela és Hugo Chávez elnök miatt. Sokan úgy gondolják, hogy a puccs azért lett végre hatva, hogy biztosítsák azt, hogy Honduras nem fog tovább egyesülni Latin-Amerika baloldali és szocialista országaival.