A nyár végének közeledtével a Dominikai Köztársaságban élő 15 éves Elaihi Chalisnak vissza kellene térnie az iskolába. Azonban azt mondja, hogy születési anyakönyvi kivonat nélkül nem fog tudni beiratkozni a helyi középiskolába, és otthon kell majd maradnia vagy munkát kell keresnie. Ez nemcsak a továbbtanulásról szóló álmait töri össze, de kevésbé fog tudni hozzájárulni az ország leszállóágban lévő gazdaságához is.

Az iskolába való visszatérés csak egy Chalis gondjai közül. Bár ebben az országban született, ő és édesanyja azt mondják, hogy a kórház nem adott ki papírokat a születéséről, mert az anyja nyilvántartásba nem vett bevándorló Haitiről. Sok ezer más kiskorúval együtt nincs állampolgársága sem a Dominikai Köztársaságban, sem pedig Haitin, így hazátlannak minősül. Miután a múlt héten lejárt a dominikai kormány határideje arra nézve, hogy külföldi nemzetiségűként nyilvántartásba vegyék, Chalist most a kitoloncolás veszélye fenyegeti.

„Miért akarnak minket Haitira küldeni? – mondta Chalis egy a The Huffington Postnak adott interjújában. „Én nem akarok menni. Nem tudok semmit Haitiről.”

2004 óta egy sor dominikai jogszabály-változás megszüntette a születési jogú állampolgárságot az országban. Az Alkotmánybíróság egy 2013-as döntése új, visszamenőleges hatályú szabályozást vezetett be, amelynek értelmében gyakorlatilag több ezer dominikai születésű embert fosztottak meg az állampolgárságától.

Dominikai tisztségviselők makacsul védik azoknak a széles körben bírált állampolgársági szabályoknak a kodifikálására tett erőfeszítéseiket, amelyek kitaszítják azokat az embereket, akik az országban iratok nélküli szülők gyermekeiként látták meg a napvilágot. Azzal indokolják ezt, hogy szuverén államoknak jogukban áll kialakítani a saját állampolgársági törvényeiket. Hogy rávilágítsanak politikájuk racionalitására, egy februárban véget ért programra hivatkoznak, amelynek az volt a célja, hogy azok megtarthassák az állampolgárságukat, akik egyszer már dominikai személyi igazolványt vagy útlevelet szereztek, és hogy lehetővé tegye az országban születettek számára, hogy külföldi állampolgárként nyilvántartásba vetessék magukat, ami után két évvel állampolgárságot kaphatnak.

A terv értelmében durván 56 ezer ember, akinek korábban volt dominikai útlevele vagy más személyazonosító okmánya megtarthatja majd az állampolgárságát, amelynek folyama nyolc hónap alatt fog lezajlani, mondják hivatalnokok.

Elaihi Chalis

Azonban kevesebb mint kilencezer az országban született személynek nincsenek megfelelő papírjai a honosításhoz. Ezt a számot a bevándorlók jogainak védelmével foglalkozó csoportok egyébként vitatják, mert szerintük körülbelül 200 ezer ember érintett a kérdésben. Egy többek között a Save the Childrent és a World Visiont is magába foglaló civil szervezeteket tömörítő koalíció azt mondja, hogy ezek közül a hazátlan emberek közül 60 ezren gyerekek vagy tinédzserek. A Dominikai Köztársaság hazátlan polgárainak túlnyomó többsége haiti származású és fekete, ami miatt a bírálók a velük szembeni eljárás kapcsán rasszizmusról is beszélnek.

A múlt héten fogadtak el egy másik, a papírok nélküli bevándorlók helyzetének rendezésére irányuló tervet, ami nem hagy további lehetőséget a legális letelepedésre azoknak, akiket nem vettek nyilvántartásba.

Ha ellátogatunk a szegénységtől sújtott dominikai vidékre, akkor számos olyan gyermekkel találkozhatunk, akik Chalishoz hasonlóan szeretnének dominikai állampolgárságot szerezni, és lemaradtak a honosításhoz szükséges nyilvántartásról. Ez olyan probléma, amely idővel egész biztosan nőni fog, amint gyerekek új generációi születnek itt olyan iratok nélküli vagy hazátlan szülőktől, akik továbbra sem szerezhetnek dominikai állampolgárságot.

Laguna Saladában több tucat ebben az országban született gyermek és tinédzser mondja azt, hogy megfelelő papírok nélkül hagyták el a kórházat. A problémához tartozik az is, hogy a hatóságok megtagadják a születési anyakönyvi kivonatot azoktól a csecsemőktől, akik papírok nélküli szülők gyermekeiként jönnek a világra, mondják az emberek. Egyes szülők arról beszélnek, hogy a kórház, ahol a gyerekeik születtek nem adtak nekik nyilvántartásba vételi elismervényt a születésről. Mások azt mondják, hogy ők otthon szültek – ami bizonyos gyakorisággal előfordul a dominikai vidéken – és hogy a hatóságok közölték velük, hogy semmi sem bizonyítja, hogy a gyerekük nem Haitin született.

A bürokrácia hatékonyságának hiánya is szerepet játszik. Sok több gyerekes szülő panaszkodik arra, hogy valamelyik gyerekük megkapta a szükséges dokumentációt, míg a másik nem, mindenféle magyarázat nélkül.

A 18 éves Stephania Joseph egyike volt annak a közel kilencezer embernek, akiket külföldi állampolgárként vettek nyilvántartásba, és akik két év alatt állampolgárságot szerezhetnek, még úgy is, hogy nincsenek megfelelő igazoló papírjai arról, hogy a Dominikai Köztársaságban született. Azt mondja, hogy még egy „constancia de nacimientót” sem adtak neki, vagyis egy olyan dokumentumot, amit a dominikai kórházak állítanak ki arról, születési anyakönyvi kivonat helyett, hogy valaki külföldi személytől születik. Három testvére van, egyikük Haitin született. Hármuk közül csak egyiküknek van születési anyakönyvi kivonata.

Körülbelül 60 ezer gyermeket fenyeget a kitoloncolás veszélye

„Egyikünknek adtak papírt, a többieknek nem” – mondta Joseph. „Nem tudom mi ennek az oka.”

Mások a hiányos tájékoztatás áldozatai. A 17 éves José Luis Buena azt mondja, hogy akkor tudta meg, hogy jogosult a honosítási programban való részvételre, amikor már lejárt a határidő. Elmondása szerint Castañuela városában született, de soha nem kapott ezt igazoló papírt.

A legtöbb helyi úgy nyilatkozik, hogy zavarja őket az, ahogy a hatóságok folyamatot végzik. Egyesek, akik nem beszélnek jól spanyolul, nem értik, hogy hogyan kell regisztrálniuk a gyerekeiket, és elindítani a honosításukat. Sokan nem tudták, hogy a határidő már lejárt. Mások a végeláthatatlan sorokat okolják, vagy azt, hogy nem sikerült megszerezniük a szükséges dokumentációt. A jogi segítség magas költsége szintén visszatartotta a szülőket, akik közül sokan mezőgazdasági munkások vagy cselédek.

„Elmentem a kórházba elkérni a gyermekeim papírjait, és azt mondták nekem, hogy ügyvédhez kell fordulnom” – mondta Lucile Alexis, három dominikai születésű gyerek édesanyja. „De nekem nincs pénzem ügyvédre.”

Miközben kormánytisztviselők arról beszélnek, hogy az aktivisták felfújják a hazátlan emberek számát, a haiti-dominikai közösségben szolgáló lelkipásztor, Heródetes Gravia szerint a probléma széleskörű.

„A legtöbb helyen, ahova lelkipásztorként, misszionáriusként ellátogattam, szembetalálkoztam ezzel a problémával” – mondta Gravia. „Az olyan helyeken, ahol sok haiti származású bevándorló él, de semmiféle papírjuk nincs arról, hogy dominikaiak vagy haitiak.”

Sok dominikai tisztviselőt felháborítanak azok a bírálatok, amelyeket külföldről kapnak. Andrés Navarro dominikai külügyminiszter kedden úgy fogalmazott, hogy a kormánynak készítenie kellene egy tervet a nemzetközi médiát átjáró „félretájékoztatás” ellen.

A tisztviselők szerint a dominikai születésű, de semmilyen állampolgársággal nem rendelkező gyerekek valójában nem hazátlanok, mert a haiti alkotmány lehetővé teszi számukra, hogy a származásuk alapján állampolgárságért folyamodjanak.

A Listín Diario dominikai napilap szerint azonban Michel Martelly haiti elnök azonban azt mondja, hogy kormányzata nem kívánja a bevándorlók dominikai születésű gyerekeiből haiti állampolgárt csinálni.

Írta: Roque Planas, Dominikai Köztársaság

Forrás: The Huffington Post, 2015. június 24.

Fordította: Latin-Amerika Társaság