Az emberiesség elleni bűnnek nevezte a guatemalai elnök, hogy 1946 és 1948 között honfitársain kísérleteztek amerikai kutatók.
Bár Barack Obama amerikai elnök telefonon felhívta a guatemalai elnököt, és bocsánatot kért a kísérletekért, amelyek során a gonorrhoea és a szifilisz kórokozóival fertőztek meg a közép-amerikai országban mentálisan beteg és börtönbe zárt embereket a tudtuk nélkül, hatalmas a felháborodás Guatemalában.
„Habár 64 éve történt az eset, ez az emberi jogok durva megsértésének számít” – így a guatemalai elnök, aki elárulta: megdöbbent, amikor belelapozott a beszámolóba. A jogi lépésekre vonatkozó kérdéseket az elnök elhárította, mondván, az az illetékes bizottság hatáskörébe tartozik.
A kísérletek alanyai, illetve ha már nem élnek, hozzátartozóik a mai napig semmiféle kártérítést nem kaptak. Colom kijelentette: "Nagy a felháborodás a hazában, a média és az átlagemberek nagyon dühösek, Nyilván más országban is történtek hasonló bűnök, de én a guatemalai elnök vagyok, és a számomra az egyik legfontosabb, hogy soha többé ilyesmi ne forduljon elő a hazámban".
Az 1946-1948 közötti kísérletek célja a nemi betegségekkel megfertőzött embereknél kipróbált penicillin hatékonyságának vizsgálata volt, de a szifiliszen kívül a trippert és a fekélyt is kutatták, mindezt az érintett emberek tudta nélkül. Az ezerhatszáz embert érintő kísérletekbe női szexmunkásokat, börtönlakókat, katonákat és elmegyógyintézetben levő betegeket vontak be. A tanulmányokra akkor derült fény, amikor a Wellesley College kutatója, Susan Reverby a hasonló célú, 1932-1972 közötti, négyszáz afro-amerikain végzett kísérletek nyomait kutatta. A Tuskegee-tanulmány Dr. John C. Cutler, az amerikai Közegészségügyi Szolgálat egyik munkatársa vezetésével készült el.
„Csak azt csináltam, amit a történészek” – mondta Reverby, aki a 2003-ban elhunyt professzor egyik állomáshelyén, a pittsburghi egyetem archív anyagai között végzett kutatást. „Nem találtam semmit a Tuskegee-tanulmányról, de itt bukkantam rá a guatemalaiakon végzett kísérletekről szóló anyagra. Majdnem lefordultam a székről” – tette hozzá a kutató, aki szerint ezeket a kísérleteket is Cutler vezette, amelyeket részben Guatemalában végezték, mivel itt a prostitúció legális volt, s a foglyokhoz minden nehézség nélkül vihették be az örömlányokat.
Amerikai tisztviselők kijelentették, hogy az erkölcsi garanciák miatt ma már elképzelhetetlen egy ugyanilyen típusú kísérletnek a megvalósítása. Az orvostani intézet munkatársai a közeljövőben fognak összeülni, ahol a napvilágra került dokumentumokat vizsgálják meg. Az ügyet „az orvostudomány legsötétebb fejezetének” nevező Dr. Francis Collins genetikus szerint ezek között negyven további olyan, szintén a Közegészségügyi Szolgálat által finanszírozott kutatás lehet, amelyben szintén szándékosan fertőztek meg embereket.
„A rasszista megközelítés szerint a szifilisz másmilyen hatást gyakorol az afro-amerikaikra. A legetikátlanabb a kezelés megtagadása volt, illetve az, hogy ezekről az emberek semmit sem tudtak” – mondta Collins. 1926-ban már komoly fejtörést okozott az orvosoknak a szifilisz, mire a Tuskegee Egyetem által publikált adatok hatására a Julius Rosenwald Fund nevű jótékonysági szervezet lobbizni kezdett a Közegészségügyi Szolgálatnál a déli területek élő afroamerikaiaik helyzetének javítása érdekében. Az 1929-es gazdasági válság azonban közbeszólt, mire a Közegészségügyi Szolgálat igazgatója, Dr. Taliaferro Clark maga lépett közbe, s a szifilisz kutatását kezdte szorgalmazni.
A kutatásba bevont afroamerikaiakat nem kellett sokáig győzködni, ingyen élelem, szállás, utaztatás, illetve egészségügyi ellátást kínáltak nekik, azonban nem tájékoztatták őket betegségükről, s nem részesültek a szükséges kezelésekben sem. A kísérletbe 399 szifiliszes és 201 tünetmentes embert vontak be. Egy másik tervet ugyan elvetettek – a negyvenes években tripperrel akarták beoltani a kísérletben résztvevőket –, majd ekkor jött a képbe Guatemala. A két kísérlet között az volt az egyik legnagyobb különbség, hogy a közép-amerikai országban a betegek penicillint kaptak, bár az nem világos, vajon mindenkit kezeltek-e vele.
A guatemalai kísérlet akkor ért véget – ugyan a laboratóriumi vizsgálatok az ötvenes években tovább folytatódtak –, amikor bebizonyosodott, hogy „egyre nehezebb megfertőzni a nemi betegségekkel az alanyokat, miközben otthon más prioritások lettek fontosak” – áll a Reverby által ismertetett dokumentumban. Cutler ezután a tengerentúlon folytatott vizsgálatokat, majd egy New York-i kitérőt követően visszatért – ezúttal a Tuskegee-ba.
Az egyetemen folyó kutatásoknak 1972-ben lett vége, amikor a Közegészségügyi Szolgálat egyik munkatársa információkat szivárogtatott ki egy riporternek. Ekkora huszonnyolcan szifiliszben, míg száz ember egyéb komplikációban halt meg. A felekkel 10 millió dolláros, peren kívüli megegyezést kötött Washington, amely a kísérletekben résztvevők számára életre szóló orvosi kezelést, illetve a temetkezési költségeket fedezte.