A Radio Globo Honduras tájékoztatta mind a nemzeti, mind a nemzetközi közvéleményt, hogy Pedro Carmona a hét végén Tegucigalpába, Honduras fővárosába érkezett, hogy a puccsista rezsim tanácsadója legyen. Valószínűleg Pedro Carmona neve nem sokat mond még azoknak sem, akik igyekeznek figyelemmel kísérni a latin-amerikai eseményeket. Ezért is lehet érthetetlen – első látásra -, hogy az, hogy ő Hondurasba érkezett miért is érdekes, miért is hír ez…

Nos: Pedro Carmona lett Venezuela elnöke, amikor Hugo Chávez Friast, a törvényesen és demokratikusan megválasztott elnököt 2002. április 11-én puccsal eltávolították a hatalomból. Ő volt a venezuelai puccsisták vezetője, azzal a különbséggel, hogy Venezuelában 48 óra alatt, a nemzeti felkelés hatására a katonai hatalomátvétel szervezőinek menekülniük kellet. Pedro Carmona & Company a demokrácia visszaállításával indokolta a 7 évvel ezelőtti puccsot. Melyek is voltak Carmona első intézkedései miután Chávezt egy katonai bázisra szállították: egy gyors lendülettel feloszlatta az országgyűlést, menesztett minden (választott) polgármestert és kormányzót, leváltotta a Legfelsőbb Bíróságot, visszahívta az ombudsmanokat és érvénytelenítette az alkotmányt. A Fehér Ház azonnal gratulált a „demokratikus átmenet”-hez csakúgy mint Spanyolország (ez még Aznar idején volt). Közben folytak a volt miniszterek és más fontos chavisták letartóztatásai. A puccs napok alatt összeomlott Carmona pedig Kolumbiába – a másik híres demokrácia a kontinensen – menekült, ahol politikai menedékjogot kért és természetesen kapott is. 

Luis Galdames újságíró elmondta a "Detrás de la noticia" (Háttér) című műsornak, hogy Carmona álnéven érkezett és jelentkezett be a Hotel Plaza Libertador szállodába a főváros központjában.

Carmonát péntek reggel látták, amint belépett az államügyész irodájának épületébe, majd átment az elnöki palotába, ahová Micheletti, a puccsisták által kinevezett „elnök” és társai fészkelték be magukat. Itt fontos megjegyezni, hogy az államügyészség aktívan támogatja az összes nemzetközi szervezet által elítélt puccsot, és ezért az ellenállási mozgalom bírálatainak középpontjában áll. 

Galdames ezen felül rámutatott, hogy Carmona kapcsolatban állt és áll ma is hírhedt amerikai szélsőjobboldali körökkel. Többek között Otto Reichal, aki a Bush-kormányzat idején a nyugati félteke ügyeiért felelős amerikai külügyminiszter-helyettese volt – ő hívta fel elsőként a venezuelai puccs után Carmonát, hogy gratuláljon a „demokrácia visszaállításához” és  John Dimitri Negropontéval, aki Ronald Reagan idejében az Egyesült Államok nagykövete Hondurasban és ő volt a felelős arra, hogy megalapítsa és kiképezze a hondurasi halálosztagokat, akik tevékenysége következtében több ezer ember vált gyilkosság áldozatává vagy tűnt el a régióban. 

A puccsisták ellen folytatódnak a tömegtüntetések és a hétvégi demonstrációkon a szervezők mindenkivel ismertették Carmona megérkezést (mivel a média semmilyen értékelhető hírt nem sugároz a lakosság felé) és tiltakoztak a venezuelai puccsista jelenléte ellen.