Tizedik napja a hondurasi fővárosban a brazil követség "vendége" Manuel Zelaya Rosales, a közép-amerikai ország alkotmányosan megválasztott, ám június 28-án megpuccsolt és külföldre toloncolt elnöke.

Helyzete önként vállalt fogsághoz hasonlít, hiszen titokban tért haza a határon túlról szeptember 21-én. A diplomáciai képviselet körül kettős kordon, rohampajzsos rendőrök és géppisztolyos katonák, nehogy az elnök hívei megpróbáljanak segítséget hozni. Az őrség ellenőrzi az esetleges látogatókat, így a közeli ENSZ-képviselet alkalmazottait, akik időnként élelmiszert hoznak.

A követségen legalább hetvenen tartózkodnak, Zelaya és felesége a híveik társaságában. Ennyi embernek viszont nincs fekvőalkalmatosság, sem elegendő mellékhelyiség tisztálkodásra. Ám nem erre panaszkodnak, hanem az épület víz- és villanyellátásának gyakori szüneteltetése, a hadsereg zajkeltő elektronikus berendezéseinek működtetése, sőt mérges gáz állítólagos bevetése miatt. Zelaya közben - a mobiltelefonnal élve - üzen a külvilágnak. Így most hétfőn külügyminisztere az ENSZ-közgyűlésen felszólalva tette a mikrofonhoz a mobilját, s Honduras alkotmányos elnöke így kérhette újra a világfórumtól a fellépést az alkotmányos rend helyreállításához.

Megannyi fotó, televíziós felvétel járta be az utóbbi tíz napban a nagyvilág médiáját: a brazil követségen Zelaya széles karimájú fehér sombrerójával, amint nyilatkozik, vagy éppen pihen egy kereveten arcára tolt kalapjában. A sombrerós elnök, aki majd kétméteres magasságával egyébként is kiemelkedik az átlagból.

A tegucigalpai utcákon a piros inges, főleg a szegényebb negyedekből kikerülő tüntetőknek trónfosztott elnökük egyszerűen Mel. (Leveleit, üzeneteit rendre a Mel aláírás hitelesíti.) Ezt a becenevet apjától örökölte mint elsőszülött négy testvér közül. A baszk felmenőktől származó apa jómódú földbirtokos volt, így Manuel Zelaya beleszületett a gazdag, ám viszonylag szűk réteget alkotó elit életébe. (A Világbank tanulmánya szerint Haiti és Nicaragua után Honduras a legszegényebb a nyugati földrészen, a lakosság 52 százaléka él a létminimum alatt.) Zelaya az egyház által működtetett általános iskolába, majd líceumba járt. (Miként egyébként a jezsuitáknál tanult Fidel Castro, s Hugo Chávez is, aki egy ideig a papi hivatással kacérkodott, hogy aztán a szegények másik kitörési lehetőségét, a katonai akadémiát válaszsza.) Mel mérnökhallgató lett az egyetemen, de még a diploma megszerzése előtt hazatért a családi birtokra gazdálkodni. Hamarosan a hondurasi magánvállalkozók tanácsának menedzsere és a fafeldolgozók egyesülésének elnöke lett, közben politikai csillaga is emelkedett a liberális párt színeiben.

A nyolcvanas évek Hondurasa a CIA és az amerikai katonai tanácsadók tevékenységi területe volt: itt készítették fel a nicaraguai kontrákat a sandinista front kormányzásának megtámadására. A hondurasi tisztek egy része - köztük Romeo Vasquez jelenlegi főparancsnok, a Zelaya elleni június 28-i puccs végrehajtója - az egyesült államokbeli Fort Benning katonai iskoláját járta ki.

Manuel Zelayát első alkalommal 1985-ben választották be a törvényhozásba, majd az 1998-2002-ig tartó liberális kormányban beruházási miniszter lett. Most augusztusban, eltávolítását követően a Der Spiegelnek arra kérdésére, hogy a gazdag elit tagjaként mikor fedezte fel, hogy "szíve a szegényekért ver", azzal válaszolt: hosszú folyamat volt felismerni a neoliberális modell kudarcát, illetve a hátrányos helyzetűeket segítő szociális politika szükségét. A Der Spiegelnek az ötletet alighanem a betegsége miatt a nyilvánosságtól visszavonult Fidel Castro ez év elejei írása adta. Akkori találkozójuk után Castro megjegyezte: a hondurasi elnök "nem vádolható azzal, hogy marxista vagy kommunista lenne", ám elgondolkodtató, ahogy "inspirációra lelt Jézus Krisztus eszméiben az igazságosság átérzésére".

Mindenesetre Zelaya ennek még nem adta jelét 2005-ben, elnökválasztási kampányában, amelynek középpontjába a bűnözés elleni harcot állította, így a rendőrség létszámának megduplázását. Honduras a Kolumbiából érkező, s az Egyesült Államok felé irányuló kábítószer-csempészet útvonalán fekszik. A napi hét-nyolc gyilkosság az ország 7,5 milliós népessége alapján kimagasló adat még latin-amerikai összehasonlításban is. A kampányában ugyanakkor átnevelő programot ígért a fiatalkorú bűnözőknek, a hírhedt Mara Salvatrucha-banda tagjainak. Később, már elnöksége idején a politikai retorika változását jelezte, hogy felszólította az Egyesült Államokat, mint a fő fogyasztót, a kábítószer legalizálására, mert akkor a tranzitországok, mint Honduras vagy Mexikó nem lennének olyan mértékben kitéve a narkóbűnözésnek.

A brit The Economist Zelaya elnöksége első évét értékelve sem tett még említést baloldali kacérkodásról. Saját liberális pártjában azonban már körvonalazódott az ellenszenv irányában, különösen a parlament elnöke, Roberto Micheletti részéről. 2007-ben az államfő rendeleti úton kényszerítette ki, hogy valamennyi rádió és televízió napi két órát a kormányzat tevékenységének szenteljen. A hondurasi média ugyanis az elit hat-hét tagjának tulajdonában van, s ahogy erősödtek a liberális pártban az elnököt kritizáló hangok, úgy fordult a sajtó is ellene.

A 2007-2008-as agrárárrobbanás kedvezett a kávét és banánt exportálóknak, ám súlyosbította a szegények helyzetét. Zelaya ekkor a szakszervezeteket megnyerte a minimálbér ötvenszázalékos emelésével. Majd megtette a sorsát utóbb megpecsételő lépést azzal, hogy kérte Honduras felvételét a Hugo Chávez Venezuelája és Kuba kezdeményezte ALBA tömörülésbe, amely kimondottan is az Egyesült Államok szabad kereskedelmi törekvése ellenében született.

Ezzel a törvényhozásban gyakorlatilag kétpárti egyetértés alakult ki Zelaya menesztéséről, amihez már csak az ürügy hiányzott. Lehet, hogy a vád igaz, s Zelaya megirigyelte Chávez, a bolíviai Evo Morales avagy az ecuadori Rafael Caldera példáját, ők alkotmánymódosítással elérték újraválaszthatóságukat. Zelaya - akinek mandátuma hivatalosan 2010 januárjában járt volna le - azzal állt elő, hogy a novemberben esedékes elnökválasztáson a lakosság állást foglalhasson arról is, egyetért-e az alkotmányozó nemzetgyűlés öszszehívásával. Hondurasban az elnök csak egyszer négyéves mandátumot tölthet ki. A legfelső bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az elnök kezdeményezését, mire Zelaya Venezuelából hozatott szavazólapokon június 28-án kívánta volna megkérdezni a lakosságot ötletéről.

Június 28-án hajnalban katonák pizsamában rángatták ki az elnököt rezidenciája hálószobájából, s repülőgépen Costa Ricába vitték. Még aznap a törvényhozás megválasztotta ideiglenes elnöknek Roberto Michelettit, a legfelső bíróság pedig vádat emelt a trónfosztott elnök ellen. A külvilág, az ENSZ, az Amerikai Államok Szervezete (beleértve az Egyesült Államokat is), miként az Európai Unió elítélte a Latin-Amerika történetében 19 éve első puccsot. Zelaya sorba járta a nyugati földrész országait, ahol mindenütt Honduras alkotmányos elnökeként fogadták. Közben Costa Rica elnökét kérték fel békéltető tárgyalások levezetésére, amelynek fő pontja az volt, hogy Zelaya visszatér az államfői posztra, igaz, korlátozott jogkörökkel, ám nem indulhat a novemberi elnökválasztásokon. A tárgyalások nem hoztak eredményt, ugyanis Roberto Micheletti de facto kormányzata arra játszott, hogy kihúzza a választásokig, amelyet majd a külvilág már hajlandó lesz elismerni. S úgy tűnt, a taktika működik is.