Írta Alan Woods

A PSUV kongresszusának megnyitóján Chávez egy nagyon radikális baloldali beszédet tartott, felhívott egy új Internacionálé létrehozására és elmondta, hogy ez szükséges, hogy lerombolják a burzsoá, és helyette felállítsák a forradalmi államot, és ugyanezzel válaszolt a bürokráciának a Bolivári Forradalmon belül. Ez egy olyan beszéd volt, amely tisztán tükrözte a tömegek alulról jövő erőteljes nyomását, akik már kifáradtak a szocializmusról való beszédben, miközben a valódi, előre vezető változások igen lassúak.

venezuela-psuv_1st_ext_congress_1.jpgNovember 21-én, szombaton Venezuela Egyesült Szocialista Pártjának (PSUV) első rendkívüli kongresszusa 772 vörös pólós delegált részvételével kezdődött meg. A többség munkásokból, parasztokból és diákokból állt, akiket nagyjából 2,5 millióan választottak meg (a teljes tagság papíron 7 millió). A hangulat lelkes és reményteli volt.

A forradalmi dalok lelkesítő kezdése után Nicaragua és El Salvador magas rangú képviselőinek beszédei következtek, majd Hugo Chávez megnyitotta a kongresszusi folyamatot egy öt órás beszéddel, amely valamivel éjfél után fejeződött be. 

Beszédének első részében azt emelte ki, hogy szükség van az új forradalmi internacionálé létrehozására, amire V. Internacionáléként utalt. Chávez kiemelte, hogy Marx létrehozta az I. Internacionálét, Engels részt vett a II. Internacionálé létrehozásában, Lenin megalapította a III. Internacionálét és Trockij a IV-et, de különböző okok miatt, egyik Internacionálé sem létezik ma. 

Chávez kiemelte, hogy az összes Internacionálé európai alapokon jött lére, válaszolva az osztályharcra Európában abban az időben, de ma a világ forradalmának epicentruma Latin-Amerika és legfőképpen Venezuela. Rámutatott arra, hogy 55 baloldali párt képviselteti magát a kongresszuson 39 országból, akik aláírták a Caracas Egyezményt (El Compromiso de Caracas), amely egy világméretű harc ideológiáján alapszik az imperializmus és a kapitalizmus ellen, a szocializmusért.

Ezt az ideológiát folyamatosan ismételte egész beszéde alatt, amely sok radikális gondolatot tartalmazott, támadásként a kapitalizmus ellen, amely egy fenyegetés az emberi faj jövőjére nézve. Válaszolva a világgazdasági válságra, elítélte a nyugati kormányok próbálkozásait a rendszer megmentésére a pazarló állami segélyekkel. A mi feladatunk – mondta – az, hogy ne megmentsük a kapitalizmust, hanem semmisítsük meg. 

Válaszolva a venezuelai helyzetre, elmondta, hogy még nem voltak sikeresek a kapitalizmus megsemmisítésében, de abba az irányba haladnak. Azt a bejelentését, hogy hét bank felett átveszik az irányítást, lelkes taps fogadta. A venezuelai oligarchiát az ötödik hadoszlopként jellemezte, amely kiszolgálja az imperializmust. 

Chávez kiemelte, hogy az állam Venezuelában megmaradtak kapitalistának, ami a forradalom központi problémája. Miközben Lenin az Állam és forradalom című kötetének egyik másolatát lobogtatta (amit minden megjelentnek javasolt elolvasásra), azt mondta, hogy egyetért Lenin nézetével, hogy szükséges lerombolni a burzsoá államot és helyette létrehozni a forradalmi államot, és ez a feladat Venezuelában még hátra van. 

Visszatérve a bürokrácia problémájára, figyelmeztetett, hogy fél, hogy néhány delegált szabálytalanul lett megválasztva és néhányan csak abban érdekeltek, hogy megválasszák őket a parlamentbe vagy polgármesterek, kormányzók legyenek, amelyet ő elfogadhatatlannak tartott. 

A jelenlegi kolumbiai konfliktussal kapcsolatban elismételte kérését a népi milícia felállításával kapcsolatban, és hogy minden munkás, paraszt, diák, férfi és nő kell, hogy részesüljön katonai kiképzésben, és ennek nem szabad papíron maradnia, hanem be kell vezetni a gyakorlatba. 

venezuela-psuv_1st_ext_congress_2.jpg„Nagy jelentőséget tulajdonítok ennek a kongresszusnak” – mondta Chávez – „ és aktív részese kívánok lenni ennek lefolyásában”. Kiemelte, hogy a kongresszus nem érhet véget másnap (vasárnap), hanem folyamatosan üléseznie kell az elkövetkező hónapokban, így minden kérdést alaposan meg tudnak vitatni. Kiemelte, hogy a vitáknak demokratikusnak kell lenni, számba kell venni a különböző véleményeket, és a delegáltaknak folyamatosan be kell számolniuk az alapszervezetüknek és meg kell velük beszéljék a különböző javaslatokat és dokumentumokat. 

Az elnök kihangsúlyozta, hogy a következő év nehéz lehet. Az ellenzék meg fog tenni mindent, hogy megnyerje a választásokat a 2010-es szeptemberi nemzetgyűlési választásokat. „Aztán rám fognak szállni” – mondta. Ekkor az egyik delegált bekiabálta: „Mindannyiunkra fognak rászállni!”. 

Ezek a központi problémák. Tizenegy év elteltével a tömegek türelmetlenek és csalódottak lettek a forradalom lassú iramával. A kapitalizmus válsága kihatott és sokan undorodnak a bürokráciától és a korrupciótól, amelyet mindenhol látnak, beleértve magát a bolivári mozgalmat is. 

Ez a csalódottság néha sztrájkokban fejeződik ki. Az elnök is kifejezte csalódottságát és párbeszédre hívott fel a munkásokkal. De e mögött egy általános érzés van, hogy azok a vezetésben érinthetetlenek és nem hallgatják meg a tömegeket és nem értik meg a problémáikat. 

Beszéde alatt Chávez kifejtette a szükségességét a tradicionális szakszervezetiség visszaállításának, mivel a munkásosztálynak vezető szerepet kell játszani a forradalomban. „A munkásosztály öntudata a kulcsa a szocializmus elépítésének” – mondta, és hozzátette, hogy szoros szövetségnek kell lennie a párt és a munkások között. 

Egyértelmű, hogy Chávez arra akarja használni a kongresszust, hogy új életet leheljen a forradalomba. Reméljük, hogy ez lesz a kezdőpontja a Bolivári Forradalom új előrelépésének, ami csak akkor lehet sikeres, ha támadásba kezd és radikálisan szakít a kapitalizmussal, ha csapásokat mér a reakciós oligarchia ellen és felállítja a valódi munkásállamot, mint a szocializmus feltételeinek szükséges megteremtőjét és elindítja a forradalmi hullámot az amerikai kontinensen és az egész világon. 

Caracas, November 21.