A „Jelentés” közzététele ahhoz vezetett, hogy annak szerkesztőjét Jose Miguel Vivancot és helyettesét Daniel Wilkinsont kiutasították Venezuelából az ország belügyeibe való ismételt politikai beavatkozás miatt.
A „Jelentés” alapos áttanulmányozása rávilágít az elképesztő számú nyilvánvaló hamisításra, alapvető tények szándékolt kihagyására, csúsztatásokra, a valóság elferdítésére, és különösen annak a leplezésére, amit Washington hosszú távú és nagymértékű fenyegetése jelent a venezuelai demokráciára nézve.
A továbbiakban bemutatunk néhány kulcsfontosságú háttérinformációt, ami megvilágítja a HRW és Vivanco szerepét a gyarmatosító amerikai hatalom kiszolgálásában. Ez után megnézzük az általuk használt módszereket, az adatgyűjtés mikéntjét és azt, hogy miként vonták le a következtetéseiket. Elemezzük a HRW minden egyes bírálatát, és végül megvizsgáljuk ennek igazságtartalmát és propagandaértékét.
A HRW és Vivanco háttere
Jose Miguel Vivanco diplomataként szolgált a véres chilei diktátor Augusto Pinochet alatt az 1986 és 1989 közötti időszakban, a gyilkos rezsim szószólójaként az Amerika-közi Emberjogi Bizottság előtt. Tevékenysége kirívóan szégyenteljes volt a diktatúra nyomornegyedeiben kibontakozott tömeglázadás brutális elfojtásakor 1986-87-ben. A választások (demokrácia) visszatértével Chilében, Vivanco Washington felé vette az irányt, ahol létrehozta saját nem-kormányzati szervezetét a Center for Justice and International Law-t (Igazság és Nemzetközi Jog Központja), elkendőzendő jobboldali irányultságát az emberi jogok védelmezőjeként tüntetve fel magát. 1994-ben Keneth Roth, az Egyesült Államok egykori szövetségi főügyésze megbízta őt a HRW amerikai szekciójának vezetésével. A HRW biztosította az emberjogi mázat Bill Clinton elnök gyarmatépítő “humanitárius” politikája részére. Roth előmozdította és támogatta Clinton elnök politikáját, ami Jugoszlávia két hónapig tartó bombázásához, lerombolásához és feldarabolásához vezetett. A HRW hallgatott mind a szerbek által elszenvedett etnikai tisztogatásról, amit a Koszovói Felszabadítási Szervezet terroristái és gengszterei követtek el, mind a kétszázezer szerb példátlanul brutális kitoloncolásáról Horvátország Krajina részéből. A HRW támogatta Bush elnök Irak elleni szankcióit, ami félmillió gyermek halálához vezetett. Sehol nem tűnt fel a „tömeggyilkosság” szó az Egyesült Államok kormányának hatalmas Iraki pusztításának említése során, noha az többszázezer ember halálához vezetett.
A HRW támogatta Afganisztán amerikaiak általi lerohanását és megszállását, ahol is maga Keneth Roth adott tanácsot az Egyesült Államok hadseregének tábornokai részére, hogy hogyan biztosítsák az ország gyarmati megszállását úgy, hogy a polgári lakosság tömegeinek halála elkerülhető legyen. Mind szavakban mind tettekben a HRW szégyenteljes támogató szerepét játszotta, mint támogató és tanácsadó az amerikai megszállás alatt úgy, hogy humanitárius köntösbe öltöztette azt és ártatlannak tűnő következetlen jelentéseket adott ki kritizálva a “szükségtelen” túlkapásokat, amelyek alááshatják a gyarmati uralmat.
A HRW tevékenységének leghírhedtebb esete az volt, amikor kijelentette, hogy a palesztinok lakta Dzsenin város romba döntése nem volt tömeggyilkosság, és ezzel indokot szolgáltatott arra, hogy az USA és Izrael megakadályozzák az ENSZ humanitárius küldöttségének tevékenységét. Az ottani jelentések, csakúgy, mint minden egyéb “kutatómunkájuk” lekicsinyítette a palesztinok által elszenvedett brutalitást és gyilkosságokat Izrael állam részéről, de ennek ellenére az Izrael-párti szervezetek vezetői még így is elfogultsággal vádoltak meg a HRW-t, amiért egyáltalán megemlítették meggyilkolt palesztinok létezését.
Kutatási módszer
Mostanában a HRW nagydobra veri, hogy széleskörű kutatómunkát folytat a venezuelai politikai és civil társadalmi körökben valamint a kormány és az ellenzék táborában, akárcsak a legfontosabb dokumentumok áttanulmányozása során. Mindennek ellenére a “Venezuela Jelentés” nem tükröz semmi ilyet. Hiányzik az alapos és tárgyilagos elemzése a kormány cselekedetei okának, hiányzik az elfogulatlan kritikája a Chávez-ellenes tömegtájékoztatás antidemokratikus működésének, hiányzik azon számos újságírónak a beszámolója, akik a szisztematikus amerikai beavatkozásról tájékoztatnak. A „Jelentés” minden vizsgálat nélkül leírja és ismételgeti az ellenzék szószólóinak fő érveit, mondandóját és vádjait, mindeközben csuklóból elutasít mindenfelé dokumentált alapokon nyugvó ellenvetést. Másképpen fogalmazva Vivenco és társasága prókátorként állnak ki az ellenzék mellett ahelyett, hogy komoly és tárgyilagos vizsgálattal kiegyensúlyozott és meggyőző értékelést adnának a venezuelai demokrácia állapotáról.
A Vivanco-HRW politikai propaganda céljai egyértelműen kitűnnek a “kutatásuk” és propaganda dagályuk publikálásának időzítéséből. Minden egyes ellenséges HRW jelentés az előtt lett kiadva, hogy a venezuelai demokratikus intézményeket valamilyen nagy konfliktus veszélyeztette volna. 2002 februárjában, mindössze két hónappal azelőtt, hogy az amerikai támogatású katonai puccs megtörtént volna, a HRW csatlakozott a puccsot kitervelők kórusához megvádolva a Chávez kormányt a hatalmi ágak szétválasztásának megváltoztatásával, sürgetve az Amerikai Államok Szervezetének intervencióját. Miután a puccs vereséget szenvedett venezuelaiak millióinak és lojális katonai parancsnokok fellepése nyomán, a HRW hirtelen szint váltott és elítélte a katonai puccsot – de később védelmébe vette a résztvevő médiamogulokat, szakszervezeti vezetőket és üzletembereket, akik a puccsisták bíróság elé állítása útjába álltak, azt állítva, hogy a puccsban résztvevők „emberi jogaikat” gyakorolták. A HRW egy egészen újfajta jelentést ad az „emberi jogok” fogalmának, ami magában foglalja egy demokratikusan megválasztott kormány erőszakos eltávolítását egy katonai puccsal.
A 2002-es katonai puccsot követően és a kiváltságosok 2003-as sztrájkja után a HRW közzétett egy jelentést, ami elítéli azokat az erőfeszítéseket, amelyek alkotmányos eszközök bevetését veszik kilátásba a tömegmédiák ellen, amelyek támogatják ellenzéki csoportok és terroristák erőszakos akcióit. A Chávez elnök által előterjesztett „Törvény a társadalmi felelősségről a rádióban és televízióban” nagyobb alkotmányos garanciát adott a szólásszabadságnak, mint a legtöbb nyugat-európai kapitalista demokrácia, és kevesebb megszorítást tartalmaz, mint Bush elnök Hazafias Törvényei (US Patriot Act), amit a HRW még csak meg sem kérdőjelezett, nem is beszélve ellenkampányról.
Éppen a 2004-es és 2007-es népszavazás előtt a HRW újabb propagandaanyagokat bocsátott ki, amelyek szinte teljesen azonosak voltak az ellenzek szóhasználatával (a HRW „Jelentést” széles körben terjesztették a vezető tömeghírszolgálatok). A HRW kiállt az amerikai National Endowment for Democracy (Nemzeti Biztosítás a Demokráciára) szervezet azon joga mellett, hogy az dollármilliókat jutasson ellenzéki nem-kormányzati szervezeteknek, mint a SUMATE, megvádolva egyúttal a Chávez kormányzatot, hogy lehetetlenné teszi a civil szervezetek működését. Szükségtelen hozzátenni, hogy egy nem-kormányzati szervezet által külföldi kormány részére (Izrael, mint egyetlen kivétel leszámításával) végzett hasonló tevékenység az Egyesült Államokban a nem-kormányzati szervezet, mint külföldi ügynökség regisztrációját igényelné, rendkívül szigorú szövetségi törvények figyelembe vételével. Ennek elmulasztása 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Nyilvánvalóan a HRW saját magáról, mint nemzetközi „humanitárius” szervezetről terjesztett hitelessége megengedhetetlenné teszi, hogy őt birodalmi propaganda szószólójához hasonlítsák.
Összegzés
A Human Rights Watch „Jelentés Venezueláról” dokumentum egy nyers propagandaanyag, ami még saját szabályai szerint is híján van a legcsekélyebb egyensúlynak, amit a kifinomultabb „humanitárius” gyarmatosítók legalább megkíséreltek a múltban. Az elhallgatások monumentálisak: nem szól Chávez elnök programjairól amik leszorítottak a szegénységet a korábbi 60%-ról a jelenlegi 30%-ra, meg sem említi a mindenkit megillető egészségügyi rendszert, ami orvosi ellátást biztosít 16 millió venezuelainak, akiktől korábban még a legalapvetőbb ellátást is megtagadták, és nem kap elismerést az az államilag támogatott élelmiszer bolthálózat sem ahol a népesség 60%-a a nagykereskedelmi ár 40%-ért juthat hozzá élelmiszerhez.
Az, ahogyan a HRW szisztematikusan elhallgatja a fejlődést, amit a venezuelaiak többsége élvez, amíg átlátszó hazugságokat terjeszt az állampolgárok elnyomásáról mind jellemző vonása a Birodalom kiszolgálójának. Az a durva megtévesztés, amit a munkavállalók jogairól közöl a jelentést a politikai propagandaoktatás egyetemi szintjére emeli. Az a széleskörű nyilvánosság és az kritikátlan publicitás amit a „Jelentés” kap (a szerzők kiutasításával egyetemben, akik egyébként mindketten az Egyesült Államok állampolgárai) a jelentősebb sajtóorgánumokban, mint a New York Times, a francia Le Monde, a London Times, az olasz La Stampa, és a spanyol El Pais lapokban alapot szolgáltat arra a gyanúra, hogy a „Jelentés” inkább az Egyesült Államokat szolgálja Venezuela elszigetelésében, és nem a valódi emberi jogi célok előmozdítását.
A legfontosabb célja a HRW „Jelentésnek” az, hogy beavatkozzon a közelgő novemberi venezuelai helyhatósági és tagállami választásokba a szélsőjobboldali ellenzék érdekében. A „Jelentés” szó szerint visszhangozza azokat a megalapozatlan állításokat és hisztérikus vádakat, amiket a Bush kormányzat és szélsőjobb által támogatott ellenzéki jelöltek fogalmaztak meg. A HRW mindig megtalálja a legmegfelelőbb időzítést a klisészerű propagandájának terjesztésére. A jelentések kísértetiesen egybeesnek az Egyesült Államok akcióival, ahogyan megpróbál beavatkozni a választási folyamatba és destabilizációs kampányt indít. Manapság a „Jelentés” Venezuelában a legtöbbet ismételt propagandaanyag, amit a vezető jobboldali Chávez-ellenes jelöltek előhoznak.
A demokrácia, az emberi jogok és önrendelkezés harcosainak minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy leleplezzék a HRW és a pinochetista Vivanco valódi arcát, azt hogy nem mások ők, mint publicistái és segítői az Egyesült Államok bérenceinek, akik az emberi jogok eszméit annyira lejáratták.
A szerző: James Petras, 2008. október
Fordította: Endrődi István