Kihasználva Chávez rossz egészségi állapotát, a venezuelai oligarchák és imperialisták újabb hadjáratot indítottak a bolivári forradalom destabilizálására, ezzel kockáztatva a munkások és a szegények haragjának kibontakozását.

Január 10-e az a dátum, amikor Hugo Chávezt be kellene iktatni hivatalába, mint Venezuela újraválasztott elnöke. Ahogy azonban ez a nap egyre jobban közeledik, egyre valószínűbb, hogy a kubai műtétje utáni felépülése közben fellépet komplikációk miatt nem valószínű, hogy ez be fog következni. Az év kezdete óta, de már korábban is a venezuelai jobboldali ellenzék gonosz és kifejezetten undorító pletykák terjesztésébe kezdett Chávez elnök tényleges egészségügyi állapotáról, hogy elmozdíthassák őt a hivatalából.

Az ABC nevű spanyol újság különösen fontos szerepet játszott ebben a kampányban azzal, hogy címlapon hozta, hogy Chávez kómában van és napjai meg vannak számlálva. Az újság névtelen titkosszolgálati forrásai szerint néhány napon belül le is kapcsolják az életfenntartó gépekről. Ezt kombinálták egy propaganda áradattal és a közösségi médiában terjedő hazugságokkal, amelyeket az úgynevezett „demokratikus ellenzék” prominens tagjai szerveztek.

Ennek az a célja, hogy elérje azt, amit korábban az oligarchia nem tudott elérni a szavazófülkében (sem puccsok, összeesküvések, törvénytelenségek árán), véget vetni Chávez elnökségének, hogy ezzel egy súlyos csapást mérjenek a bolivári forradalomra.

A képmutatása az ilyen, demokratikus hölgyeknek és uraknak nem ismer határokat. Most azt állítják, hogy az Alkotmányt tiszteletben kell tartani, és ha Chávez január 10-én nem tudja letenni a hivatali esküt, akkor többé nem elnöke az országnak, és automatikusan új választásokat kell kiírni. Ezek ugyanazok az emberek, akik anno ellenezték a bolivári alkotmányt, az 1999-es népszavazáson mozgósítottak ellene, tüntetéseiken elégették az alkotmány másolatait, valamint az általuk végrehajtott 2002-es puccs során az első dolguk volt azt hatályon kívül helyezni. Most pedig fontosnak tartják az alkotmány betartását. Ezzel csatlakoztak a venezuelai püspöki konferencia hiénáinak kórusához, akik szintén fontos szerepet töltöttek be a 2002-es puccs során.

De még alkotmányos szempontból sincsen igazuk. Az alkotmány világosan kimondja (231. cikk), hogy ha az elnök nem képes esküt tenni január 10-én, akkor megteheti azt a Legfelsőbb Bíróság előtt (ehhez dátum nincs megadva). Jogi szempontból nézve, Chávez elnök engedélyt kért a Nemzetgyűléstől, hogy elhagyhassa az országot, hogy Kubában sebészeti beavatkozást hajthassanak végre rajta, és ezt engedélyezték számára.

Pontosan ez a helyes alkotmányos eljárás, amely tegnap lépett életbe, amikor január 8-án Maduro, a Nemzetgyűlés elnöke bejelentette, hogy (orvosi utasításra) Chávez elnök képtelen letenni 10-én az esküjét, ezért az ügyet a Legfelsőbb Bíróság (TSJ) elé utalja.

Egyedül az „elnök abszolút hiányában” (233. cikk) szükséges új választásokat kiírni 30 napon belül. Az elnök abszolút hiánya akkor állna fenn, ha Chávez elhunyna, lemondana vagy a Legfelsőbb Bíróság és a Nemzetgyűlés által kiválasztott orvosi csapat által igazoltan „tartós fizika vagy szellemi alkalmatlansága” esete áll fenn.

Teljesen nyilvánvaló, hogy jelenleg egyik eshetőség sem áll fenn!

Természetesen ez nem akadályozza meg az ellenzéket abban, hogy folytassa hangos kampányát. Az ellenzéki vezetők úgy nyilatkoztak, hogy „nekik joguk van tudni”, hogy mi az elnök „valódi egészségi állapota”, és létrehoztak egy bizottságot, amely „bizonyítottan jó hírnevű emberekből” áll, hogy az menjen el Kubába, és vizsgája meg Chávezt közvetlenül. Azt is hozzátették, hogy a nemzetközi közvéleményhez fordulnak az ügyben. Egyébként az általuk összeválogatott bizottság tagjai egytől-egyig részt vettek a 2002-es puccsban, akik helye leginkább a börtönben lenne.

Ugyanazok a tőkések, földesurak, médiatulajdonosok és bíborosok, akik 2002-ben egy antidemokratikus puccsot szerveztek, hogy elmozdítsák hivatalából a demokratikusan megválasztott elnököt, most siránkoznak, és puccsal vádolják a bolivári vezetőket, azt állítva, ha Chávez nem teszi le az esküt 10-én, akkor már nem elnök.

Valójában, és most felejtsük el az alkotmány érveket (egy olyan területet, ahol nincs morális alapjuk és minden felvetésük téves), van egy fontos tény, amit ezek az emberek elfelejtenek: október 7-én Chávez elnököt újraválasztották, 8.1 millió szavazattal (55%), rendkívül magas, 80%-os részvétel mellett. Az ellenzék súlyos vereséget szenvedett, a nép pedig ismételten bizalmat szavazott a bolivári forradalom projektjének, amelyet Chávez vezet. Az oligarchia most ismételten felfedte antidemokratikus mivoltát, hiszen ily módon próbálja felülírni újbóli választási vereségét.

Abban az esetben, ha valaki komolyan venné az ellenzéki alkotmányjogi aggodalmat, az gondoljon csak arra, hogy a kampányukat kíséri egy „országos polgári ellenállási” felhívás is (ilyen volt már 2002-es puccs után is). Anno ez nem jelentett mást, mint egy szisztematikus hadjáratot az alapvető élelmiszerek felvásárlására. és azok áraival való spekulálást.

Ennek az aljas hadjárat hatására megváltozott a hangulat a forradalmi tömegekben. Amíg korábban a bánat és az elnök felépülésért való imádkozás volt jellemző, addigra ez mostanra egyre inkább dühbe és harciasságba fordul. Ismételten az ellenforradalomnak sikerült felkorbácsolni a forradalom hevületét.

Január 5-én, amikor a Nemzetgyűlés megválasztotta elnökségét, több ezer munkás és szegény gyűlt össze Caracas központjában, hogy megmutassa, hogy támogatják Chávezt és a bolivári forradalmat. Ez egy alulról indult kezdeményezés volt, amelyet a forradalom aktivistái szerveztek meg, és még a milíciák tagjai is képviseltették magukat.

Ezen a napon Maduro alelnök, és a Nemzetgyűlés elnöke, Cabello radikális hangú beszédben figyelmeztette az ellenzéket. Az összegyűlt tömeg előtt Cabello kijelentette: „szomorúan, de határozottan mondjuk, burzsoá urak, ne kövessetek el hibát, különben nagyon drágán megfizettek érte”. Ehhez az elnök hozzátette: „ebben az országban egyetlen átmenet van, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, élén Chávez elnökkel, akit megválasztottak, újraválasztottak, és ismét megerősítettek”.

Volt még egy fontos bejelentés ezen az eseményen, amely a soron következő helyhatósági választások jelöltjeinek konzultációs kiválasztásával volt kapcsolatos. Ez azért fontos, mert a jelöltek felülről való kiválasztása volt a legnagyobb kritika a decemberi regionális választások kapcsán.

Carabobóban 494 tonna előkezelt kukoricalisztet (a venezuelai étrend fontos alapanyagát) találtak, egy a POLAR élelmiszeri óriás érdekeltségébe tartozó raktárban La Yaguarában. Ehhez hasonlóan másutt is nagy mennyiségben bukkantak erre az alapanyagra más POLAR raktárakban is, miközben a Margarita-sziget magántulajdonban lévő boltjaiban hetek óta hiánycikknek számít a kukoricaliszt. Emellett más raktárakban tartott razzia során jelentős mennyiségű, forgalomba nem hozott finomított cukorkészleteket fedeztek fel, ami azt mutatja, hogy összehangolt kampány készülődött arra, hogy az alapvető élelmiszerek mesterséges hiányát idézzék elő annak érdekében, hogy nyugtalanságot provokáljanak az emberek között.

Ezek után a január 10-re, amikor az elnöknek le kellene tenni az esküt, egy hatalmas országos megmozdulást hívtak össze, hogy azon minél többen vegyenek részt és fejezzék ki támogatásukat a forradalom irányába. Ez a helyes lépés, ezt a kérdést nem lehet pusztán azzal elintézni, hogy jogászok és szakértők nagyítókkal vizsgálják az alkotmányt, hanem mozgósítani kell a dolgozók és a szegények tömegeit.

Az emberek hangulata világosan látszik: úgy vélik az ellenzék felül akarja írni az október 7-ei választások eredményeit, de ezt a tömegek nem akarják engedni. Ahogy az egyik munkás szervezet aktivistája nyilatkozott egy interjúban: „Továbbra is a venezuelai nép diktálja a forradalom tempóját, még ha el is veszítjük a vezetést”, és hozzátette, hogy ebben az esetben „a nép és az elnyomott osztályok újra kezébe veszi a gyeplőt”, hogy folytathassa a megkezdet utat.

Világos azonban, hogy az elnök egészségi állapota rendkívül kényes kérdés. Ez felvetheti a kérdést bennük a bolivári forradalom támogatóiban, hogy mi következik ezután? A válasz egyértelmű: „mi vagyunk a nép, ez a mi forradalmunk, rajtunk múlik, hogy előbbre vigyük az ügyet”.

Előreláthatólag az oligarchák és az imperialisták majd óvatosabb lépéseket fognak tenni a továbbiakban. Ahogy a spanyol napilap, a Chávezt és a venezuelai népet számtalanszor támadó El País is írta, az ellenzéket felkészületlenül érte a mostani helyzet, és nem tudja mit tegyen, nem tudta átvenni a kezdeményezést. Az októberben legyőzött elnökjelöltjük, Capriles meglepően csendes, nem állt ki nyilvánosan az ellenzék szélsőségesei által meghirdetett „polgári engedetlenség” mellett.

Ez egy olyan helyzet, ami lehetőséget nyújt a forradalom kiteljesítésére. Az opportunista oligarchia által kiprovokált harag lehetőséget biztosít arra, hogy döntő csapást lehessen mérni a tulajdonosi osztályra. Szembesülve a felhalmozással és a spekulációval, amit a POLAR és más cégeknél tapasztalhattunk, jogos az igény az élelmiszer-termelés és elosztás kisajátításának követelésére, illetve a munkás ellenőrző bizottságok szervezésére, a közösségi tanácsokkal együtt.

Ez azt jelentené, hogy kisajátításra kerülne a Mendoza-család vagyona, amely birtokolja a POLAR cégcsoportot. Ez a család kulcsszerepet játszott a 2002-es puccsban, és a 2002-03-as főnöki szabotázsban, a cégük tulajdonában lévő gépjárművekkel torlaszoltak el utakat a 2004-es guarimba lázadás során, és döntő szerepet játszottak a forradalom ellen indított élelmiszer-szabotázsokban az elmúlt 10-15 évben. Rengetegen kérdezik Venezuelában, hogy meddig hagyjuk még, hogy ezek folytathassák antidemokratikus ténykedésüket?

A Tájékoztatási Minisztérium eljuttatott egy erőteljes hangvételű levelet a Globovisionnek, amelyben azt kérik, hogy hagyjanak fel azzal, hogy Madurót, mint az ország ideiglenes elnökeként mutassák be, miközben ő valójában csak az alelnök. Forradalmi aktivisták követelték is, hogy vonják meg a sugárzási engedélyt attól a csatornától, amely már 2002-ben is fontos szerepet játszott a puccsban, és azóta is aktív szerepet vállal minden ellenforradalmi összeesküvésben.

Szembesülve a főnökök szabotázsával (a polgári ellenállás leple alatt), munkás ellenőrző bizottságokat kell létrehozni az összes gyárban és munkahelyeken, hogy ezzel gyakorolhassák a forradalmi éberséget azzal a szlogennel, ami a 2002-es szabotázs idején vált ismerté: „a gyár zárva, a gyár elfoglalva”.

Ezt a küzdelmet csak akkor lehet megnyerni, ha annak élére a forradalmi munkásosztály áll az, és egyértelműen utat mutat a bolivári népnek, hogy elérhessék azt, amire október 7-én szavaztak az emberek: a Szocializmust!

Írta: Jorge Martín, a Nemzetközi Marxista Tendencia tagja

2013. január 9.