Összeálltak a jelöltlisták a 2013. február 17-i ecuadori választásokra. Rafael Correa jelenlegi elnök hivatalosan november 12-én regisztráltatta magát jelöltként, amikor is pártjának, az Alianza País-nak (AP) zöld színeibe öltözött biciklis támogatóinak sűrűjében ellátogatott a Nemzeti Választási Tanács (CNE) irodájába.

Miközben Correa újraválasztása lefutott meccsnek tűnik, nyolc jelölt verseng a hivatalért, jól mutatva ezzel az ecuadori politikai élet széttagolt és változékony jellegét.

Hogy tisztán nyerjen, Correának vagy meg kell szereznie a szavazatok egyszerű többségét, vagy pedig a szavazatok legalább 40 százalékát, amely legalább 10 százalékponttal több, mint mint a kihívójáé.

Jelenleg a konzervatív Guillermo Lasso Correa legszorosabb vetélytársa, és a legnagyobb esélyes arra, hogy elérje, hogy második fordulót is tartsanak a választásokon. Az előrejelzések a szavazatok 46 százalékát adják Correának, Lassónak pedig 19 százalékot.

Correa legkomolyabb baloldali kihívója az egykori szövetségese és barátja a közgazdász Alberto Acosta. Acosta jelenleg a felmérések szerint a negyedik, a szavazatok 7 százalékával, noha azt is jelzik, hogy a támogatottsága növekszik.

A baloldali ellenzék

Acosta Correa feliratkozása után egy nappal vonult a támogatói gyűrűjében a CNE-hez. Az út közben a jelölt nyolcszor állt meg. Ezek az állomások kampányának kulcselemeit jelképezték: a természet jogait, a nők szerepét, az élelmiszerszuverenitást, a szólásszabadságot, a szexuális jogokat, a korrupció elleni harcot, a Yasuní Nemzeti Park védelmét és a kulturális sokszínűséget. 

Acosta a Coordinadora Plurinacional por la Unidad de las Izquierdas (Többnemzeti Koordinációs Testület a Baloldal Egységéért) jelöltjeként indul.

Acosta a Montecristi Vive (Montecristi Él) jelöltjeként öt másik jelölttel szemben megnyerte a szeptember 1-i elnökjelölő gyűlést. A többi jelöltek a következők voltak: a Poder Ciudadano (Állampolgári Hatalom) Azuay tartományi prefektusa, Paúl Carrasco; Salvador Quishpe, aki Zamora Chinchipe prefektusa a középbaloldali őslakos Pachakutik mozgalom színeiben; Manuel Salgado, a szocialista párt szakadár szárnyától, a Socialismótól; Lenin Hurtado a maoista Movimiento Popular Democrático (MPD, Népi Demokratikus Mozgalom) színeiben; valamint Gustavo Larrea a Participacióntól (Részvétel).

Ezen baloldali másként gondolkodók némelyike kezdetben erős Correa-támogató volt, de később szakítottak vele annak továbbra is a kitermelésen alapuló politikája és a növekvő tekintélyuralom miatt. Más civil mozgalmi aktivisták nem hiszik, hogy Correa az ő érdekeiket képviseli, mert nem az ő köreikből származik.

Noha Acosta támogatói tudatában vannak annak, hogy nyerési esélyeik továbbra is csekélyek, azt remélik, hogy kampányuk Correát pozitív és baloldali irányba löki. Correa néhány támogatója bírálja Acostát, amiért az hasonló programmal indul, mint az elnök, csak éppen karizma és politikai stratégia nélkül, ami szerintük egy ilyenfajta politika bevezetéséhez szükséges.

A jobboldali ellenzék

A jobboldalról öt kihívója van Correának. Hogy nem sikerült egyetlen jelölt mögé felsorakozniuk, mutatja az oligarchiát megosztó sokféle gazdasági érdekeket. Az ország hagyományos politikai pártjainak összeomlása tette lehetővé Correa 2006-os első megválasztását és hatalmának gyors konszolidációját. Velük összehasonlítva, a baloldal sokkal jobban szervezett és egységesebb kihívást jelent a Correa-kormányzatnak.

Correa legnépszerűbb riválisa a bankár, Guillermo Lasso, aki egy új politikai párt, a Movimiento Creando Oportunidades (CREO, a Lehetőségcsináló Mozgalom) színeiben indul. Correa 1999-ben megpróbált összefogni Lassóval a bankipari korrupció kérdésében, ami Jamil Mahuad kormányának összeomlásához vezetett.

Lasso a szerzője az Otro Ecuador es Posible (Lehet más Ecuador) című könyvnek, aminek címe a Szociális Világfórum jelszavára játszik rá, és megmutatja, hogy egy konzervatív populista jelölt is képes tőkét kovácsolni a baloldali diskurzusból. Lasso jelöltsége felhívást intézett az ecuadori választók klientelista természetéhez. Egy korai kampányígéret szerint megemelik a havi emberi fejlesztési kötvényt 35-ről 50 dollárra, amelyet a szegényeknek folyósítanak.

Correa gyorsan okafogyottá tette Lasso tervét, és átnyomott a kongresszuson egy rendkívüli intézkedést, amely még a választások előtt megemelte ezt az összeget. A Pachakutik és az MPD bírálta ezt a törvénytervezetet, mondván, hogy az neoliberális stílusú alamizsna, miközben Gilmar Gutiérrez parlamenti képviselő megígérte, hogy ha bátyját, Luciót választják meg februárban az összeget 65 dollárra emelik.

Lasso kísérletett tett arra, hogy támogatást szerezzen a baloldalról is, azáltal, hogy Auki Tituañát nevezte ki jelölttársának. Tituaña az északi felföldeken található Cotacachi város népszerű őslakos polgármestere volt, mielőtt a legutóbbi választásokon alul maradt volna Correa Alianza País pártjának jelöltjével szemben.

Tituaña korábban sikertelenül pályázott az elnöségre a Pachakutik képviselőjelöltjeinek soraiban, valamint nagy hatalmú Confederación de Nacionalidades Indígenas del Ecuador (CONAIE, Ecuador Őslakos Nemzetiségeinek Konföderációja) vezető pozíciójára is.

Tituaña jelöltsége gyors tiltakozásokhoz vezetett, amelyek mind a Pachakutikból, mind pedig a CONAIE-ből való kizárását sürgették, és az őslakos mozgalmak kemény hangú nyilatkozatokat tettek, mondván, hogy a Correa-kormányzattal való nézeteltéréseik ellenére soha nem szövetkeznének a jobboldallal.

A CNE azonban érvénytelenítette Tituaña jelöltségét, mert az elmulasztott lemondani a Pachakutikban, ahogyan ezt 90 nappal azelőtt meg kell tenni, mielőtt egy rivális párt jelöltjeként akarja regisztráltatnia magát.

A szokásos gyanúsítgatások

Jelenleg a felmérések a harmadik helyre sorolják a korábbi elnököt, Lucio Gutiérrezt. Gutiérrez 2000-ben bukkant fel a politika színpadán, amikor sikertelen puccsot kísérelt meg a neoliberális elnök, Jamil Mahuad ellen. Ezt követően 2002-ben baloldali támogatással megnyerte az elnökválasztást, de hamarosan összetűzésbe került a bázisával, amikor olyasmi neoliberális politikát vezetett be, amilyen ellen korábban összefogtak.

A városi középosztály különböző rétegeinek masszív utacai demonstrációi 2005-ben Gutiérrez elmozdításához vezettek. Ezek a rétegek alkotják ma Correa támogatói bázisát. Lasso felemelkedése előtt Gutiérrez jelentette Correa legkomolyabb konzervatív választási ellenzékét.

A sor végén a korábban hatalommal üzérkedő Álvaro Noboa és Abdalá Bucaram áll. Az ismételten a második helyre szorult banánmágnás Noboának ez volt az ötödik, és remélhetően utolsó kísérlete a hivatal elnyerésére.

Az egykori elnök Bucaramot 1997-ben mozdították el a hivatalából, miután kemény neoliberális gazdasági intézkedéseket vezetett be. Ő az utóbbi tizenöt évben Panamában élt. Populista és klientelista stílusa mindig bejött az ecuadori választóknál, és egy ideig úgy tűnt, mintha könnyedén el tudná nyerni a visszatérését jelentő újraválasztását. Azonban láthatóan Lasso most átvette ezt a helyet. 

A CNE technikai okok miatt érvénytelenítette Bucaram jelöltségét, azonban néhányan burkolt politikai indítékot sejtenek a háttérben, mert ő azokat a szegény városi szavazókat szólítaná meg, akik kritikusak Correa választási sikerét illetően.

Bucaram helyett a konzervatív evangélikus lelkész, Nelson Zavala fog indulni az elnökségért. Zavala kampányolt a haladó 2008-as alkotmány ellen, ami szerinte erkölcstelenül viszonyul az abortuszhoz és a melegek házasságához.

Ironikus módon egy másként gondolkodó baloldali csoport is indul Correa ellen a 2008-as alkotmány hiányosságai miatt. Norman Wray a Ruptura de los 25 (R25, A 25 Szakadása) jelöltje. Ez a haladók egy olyan csoportja, akik elégedetlenek voltak Ecuador irányával a polgári kormányzás 1979-es visszatérte után huszonöt évvel.

Az R25 az olyan rázós társadalmi kérdések támogatása mellett kampányol, mint az abortusszal kapcsolatos jogok és a melegházasság. Az erősen katolikus Correa ellenzi az ilyesfajta intézkedéseket. Az R25-nek nem sikerült szövetségre lépnie Acosta baloldali koalíciójával, mivel az előnyben részesíti a gazdasági kérdéseket a társadalmiakkal szemben. 

Lehetséges eredmények

Miközben a Correa-kormányzatot nem támogató baloldaliak legtöbbjének eszébe sem jutna szövetkezni a konzervatív ellenzékkel, sokan azt remélik, hogy Correa nem nyer már az első fordulóban, mert az a növekvő tekintélyuralom és az új-kitermelő politika megerősítése lenne. A szoros verseny talán elősegítené, hogy az elnök fogékonyabbá váljon a szociális mozgalmak követeléseire.

A közvélemény-kutatások azt is jelzik, hogy Correa Alianza Paísa talán elveszítheti az ellenőrzését a kongresszus felett is. Különösen Ecuador legnagyobb városában, Guayaquilben a szegény városiak osztják meg a szavazataikat a vezető Correa és hátrébb szoruló konzervatívok között.

A baloldaliak attól félnek, hogy egy kisebbségben lévő kongresszus Correát nem afelé löki, hogy újjáépítse a szövetségeit a megerősödött szövetségeseivel az MPD-ben és a Pachakutikban, hanem ehelyett a konzervatívokhoz fordul majd segítségért. A dolgok ilyetén kedvezőtlen alakulása egy harmadik Correa-kormányzatot még jobban a jobboldal felé lökné.

A következő Correa-kormányzat lehetséges irányát jelzi az alelnök-jelöltjének kiválasztása. A jelenlegi alelnök, Lenin Moreno bejelentette, hogy nem indul egy újabb ciklusért. A tolószékes Moreno számos fogyatékossággal kapcsolatos kérdésre hívta fel a nemzetközi figyelmet.

Helyette Correa alelnök-jelöltje Jorge Glas, elektromérnök és technokrata, aki különféle miniszteri posztokat is betöltött már. Glas kiválasztása hozzájárulás a megígért tudományos és technológiai forradalomhoz.

Marc Becker