Hivatalosan is megkezdődött a kampány a december 16-ai választásokra Venezuelában, ahol 23 szövetségi állam kormányzóját és 229 helyi parlamenti tanácsnokát (képviselőjét) választják majd meg.

A választásokon a legnagyobb küzdelem az országot kormányzó, és jelenleg a 23 kormányzóból 17-et soraiban tudó Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV), és az októberi elnökválasztáson Henrique Caprilest támogató Demokratikus Egység Kerekasztal (MUD) koalíció között várható. Rajtuk kívül számos más párt állít jelölteket, összesen 135 kormányzó jelölt fogja megméretni magát.

A múlt hónapban újra választott venezuelai elnök, Hugo Chávez előző csütörtökön úgy nyilatkozott a közszolgálati televízióban, hogy a PSUV jelöltjei olyanok, „mint a katapult… nagyobbak, mint a San Fransisco Giants”, és biztosította róla hallgatóságát, hogy „a forradalom nagy arányban fog diadalmaskodni Venezuela államaiban”.

Chávez, aki egyúttal a PSUV elnöke is, azt is elmondta, hogy bár ő maga is szerepet vállal majd a kampányban, de „a csatatér a jelölteké lesz”. Majd így folytatta: „rengeteg mindent kell tennem, és ezeket meg is fogom majd tenni a nagyarányú és hazafias, december 16-ai győzelemért”.

A Nemzeti Választási Tanács (CNE) sajtótájékoztatóján megerősítette, hogy a választási kampány hivatalosan most is hat hétig fog tartani, november 1-től december 13-ig, s a választásokon 17.421.949 venezuelai lesz jogosult szavazata leadására.

Sandra Oblitas, a CNE alelnöke reményét fejezte ki afelől, hogy a kampányban „helye lesz a jelölteknek ötleteik kifejtésére, lehetővé téve, hogy a választók meghozhassák a legjobb döntést… tudatosan,  békében és nyugalomban, ahogyan mi tettük az eddigi választási folyamatokban.

Csatatérállamok

Bár 24-ből (23 szövetségi állam és Caracas szövetségi körzet) 22 szövetségi államban Hugo Chávez szerezte meg a szavazatok többségét, ő messze nagyobb támogatottságnak örvend, mint pártja, a PSUV, emiatt a regionális választásokon több államban kiélezett lehet a küzdelem.

Szoros verseny várható többek között Miranda, Zulia és Merida államokban.

Az érdeklődés középpontjában várhatóan Miranda állam lesz majd, ahol a korábbi ellenzéki elnökjelölt, és az államot jelenleg is kormányzó Henrique Capriles kihívója az ország eddig alelnöke, Elias Jaua lesz. Az októberi választáson Chávez valamivel több szavazatott kapott, mint Capriles.

Újraválasztási kampányának megnyitóján támogatói előtt Capriles kijelentette, hogy most két opció közül kell választania Mirandának: „egy különbségek és megosztottság nélküli mindenki számára elérhető Merida” vagy aközött „amit már a múltban is megtapasztalhattunk, hogy egy párt (a PSUV) kifosztja az államunkat.”

Capriles azt mondta híveinek, hogy a kampányának fő üzenete az lesz, hogy „mindennap harcolni fogok az emberekért”, és a győzelemhez „mindössze arra van szükség, hogy megszervezzük azt, hogy az emberek elmenjenek szavazni.”

Ezalatt Jaua azzal kezdte kampányát, hogy megígérte, hogy ha megválasztják Miranda kormányzójának, akkor az első nap helyreállítja „a szövetségi állam támogatását a nagy szociális missziók és a helyi hatalmi szervek számára.”

Kritizálta is egyúttal Capriles teljesítményét, mint állami kormányzó, megemlítve a legutóbbi, tűzoltókkal való konfliktusát a fizetésük és a plusz juttatásaik kapcsán. „Készen állunk arra, hogy helyreállítsuk Mirandát az Első az Igazság Párt szektarianizmusa után” – utalt ezzel Capriles pártjára.

A nyugati Zulia államban, ahol az ellenzékhez tartozó Pablo Pérez elindul az újraválasztásáért, azonban komoly az esély mutatkozik arra, hogy a PSUV visszaszerezze az állam feletti irányítást. Ennek az esélynek az alátámasztására a párt jelöltje, Francisco Arias Cardenas kiemelte, hogy az elnökválasztáson Chávez közel 140 ezer szavazattal, vagyis 7 százalékkal győzte le itt az ellenzéki jelöltet.

A regionális választáson az egyik legnagyobb kockázat a PSUV számára a meridai kormányzóság elvesztésének lehetősége, miután az elnökválasztáson Chávez, még ha kicsivel is, de vereséget szenvedett az andokbeli államban. Azonban a politikai forgatókönyv ennél jóval bonyolultabb ebben az államban, mivel az ellenzéki jelöltet, Lester Rodríguezt komoly kritikák érték, mivel Merida város polgármestereként hónapokon keresztül elhanyagolta a város szemetének elszállítását.

Rodríguez azzal indította kormányzóválasztási kampányát, hogy az ő megválasztása a „demokrácia győzelme” lenne, és a meridai kormányzó választáson „a demokrácia újra győzni fog, a Castro-kommunizmust és a közösségi államot pedig el fogják utasítani.”

A PSUV meridai jelöltje, a nemzetgyűlési képviselő, Alexis Ramírez kampányát egy Merida város középpontjában megtartott felvonulással indította meg, amely során a Tatuy Közösségi Televíziónak elmondta, hogy kormányzóként azon munkálkodna, hogy „Meridában jobban elmélyítsék a szocializmust, az emberek felszabadítását és emancipálását.”

Néhány nappal a kampány kezdete előtt Ramírez megerősítette, hogy az országos kormányzatnak ismételten be kell avatkoznia Meridában, hogy eltávolítsák a városban egyre növekvő szemétkupacot.

A MUD dezertőrei

Az ellenzéki MUD koalíció a regionális választási kampány előestéjén azzal kellett, hogy szembesüljön, hogy négy nemzetgyűlési képviselője elhagyta a szervezetet.

A dezertőrök egyike, Ricardo Sánchez azzal magyarázta a négy képviselő távozását egy szerdai sajtótájékoztatón, hogy elégedetlenek a koalíció belső döntéshozatali mechanizmusával, és hogy elmaradtak az eddigi politikai hibákból való tanulságok levonása.

„Mi nem akarunk tovább maradni egy olyan politikai vezetés gyámsága alatt, amely sértő és önkényes módon viselkedik – mondta Sánchez, majd hozzátette, hogy „nem akarunk továbbra is egy olyan szervezet tagjai maradni, amelyet olyan kis hatalmi csoportocskák irányítanak, akik bárkivel szövetkeznek, hogy biztosítsák saját bürokratikus pozícióikat az államaikban”.

A MUD végrehajtó-titkára, Ramón José Medina azzal válaszolt a távozóknak, hogy „itt mindenki szabadon kifejezésre juttathatja eltérő véleményét, a párt tiszteletben tartja azt.” Vitatta azt is, hogy a távozott parlamenti képviselők soha nem mondhatták el nyilvánosan a felhozott érveiket, és kilépésükről „háttéralkuk és egyéni érdekek alapján döntöttek.”