Az uruguayi felsőház két hete szerdán törvényessé tette az abortuszt. Ezzel Uruguay a régió azon kevés országainak egyikévé vált, ahol az abortuszt a törvény engedélyezi akkor is, ha nincs szó nemi erőszakról, vérfertőzésről, beteg magzatról vagy az anya életének veszélyeztetettségéről. Azonban a törvénytervezetet támogató aktivisták nem örültek azoknak a módosításoknak, amelyek bekerültek a törvény végső változatába.

„Ezt a törvényt minimumnak tekintjük; nem az, amiben reménykedtünk” – mondta az IPS-nek Martha Aguñín, a Mujer y Salud en Uruguay (MYSU – Nők és Egészség Uruguayban) szóvivője.

„Sok hiányossága van, és senkit nem elégít ki” – tette hozzá Aguñín, akinek civil szervezete vezeti a „Legális Abortusz – Uruguay; Ezek a te jogaid, követeld, hogy tartsák tiszteletben!” kampányt.

A törvény a terhesség első harmadában engedélyezi a művi megszakítást. Azonban csak olyan esetekben teszik lehetővé, amelyekben a terhes nő teljesít bizonyos követelményeket.

A parlament által elfogadott törvénytervezet szerint, amelyet José Mujica elnöknek kell aláírnia, az abortuszt kérő nőnek először el kell mondania egy orvosnak azokat a „anyagi, szociális, családi vagy életkorral kapcsolatos nehézségeket, amelyek szerinte akadályozzák a terhessége folytatását”.

Az orvos rögtön továbbküldi őt egy interdiszciplináris testülethez, amelyet legalább három szakterület képviselő alkotnak: egy nőgyógyász, egy pszichológus és egy szociális munkás.

A testület ismerteti vele a törvény tartalmát, a beavatkozás kockázatait, valamint a terhességmegszakítás alternatíváit, és öt napot kap az átgondolásra.

Ha az öt nap után sem gondolja meg magát, akkor minden további feltétel nélkül engedélyezik számára az abortuszt az ország egyik orvosi rendelőjében vagy kórházában.

Azonban Aguñín bírálta ezt a rendszert, mondván, hogy a testületek a gyakorlatban egyfajta „bíróságként” fognak működni.

„Amikor a nők egy ilyen döntést meghoznak, nincs szükségünk arra, hogy magyarázatra kötelezzenek minket, mivel ezt már megtettük tudatos, felnőtt és felelősségteljes módon” – mondta.

„Jogunk van ahhoz, hogy eldöntsük, hogy mikor és hogyan legyen gyerekünk, és mennyi, anélkül, hogy egy bíróság elé kellene járulnunk, ami arra utasít minket, hogy öt napig gondolkozzunk róla” – mondta.

Az aktivista elmondta, hogy az új abortusztörvény nem az, amit a civil társadalom akart, de ez volt egyedül lehetséges az Uruguayt parlamenti többséggel 2005 óta kormányzó baloldali Széles Front koalíció törvényhozóival folytatott tárgyalások és engedmények eredményeképpen.

Egy hasonló kísérlet 2008-ban már elbukott, amikor a törvényhozás elfogadott egy törvényt „a szexuális és szaporodási egészség védelmében”, de Tabaré Vázquez (2005-2010) elnök, a Széles Front akkori elnöke megvétózta az abortuszt legalizáló cikkelyeket.

Vázquez, aki elismert onkológus, akkor úgy érvelt, hogy az abortusz „egy társadalmi betegség, amit el kell kerülni”, és azt mondta, hogy a törvénytervezet nem tagadhatja „az emberi élet létezésének tényét a terhesség állapotában”.

Azonban ezúttal Mujica elnök azt mondta, hogy nem fog beavatkozni és aláírja a törvénytervezetet.

A harmincegy tagú felsőházban egy több mint tízórás vitát követően elfogadták a törvényt a Széles Front tizenhat szenátorának, illetve a jobbközép Nemzeti Párt egy szenátorának szavazataival. Az alsóház már korábban megszavazta a tervezetet.

Az új törvény a gyakorlatban

Az uruguayi egészségügyi rendszer hiányosságai miatt a MYSU kétségeit fejezte ki az új törvény alkalmazásával kapcsolatban is.

„Úgy találtuk, hogy azok a nők, akik az ország bizonyos belső részein, például Río Brancóban (az ország északkeleti részén található kisváros) élnek, nem férnek hozzá a szolgáltatásokhoz vagy a bizottságokhoz. 80 kilométert kell utazniuk, hogy odafigyelést és tanácsot kapjanak egy nagyobb városban” – mondta Aguñín.

„A rendszer nem biztosítja ezen sürgető időkeretek között a nőknek a biztonságos abortuszt” – állította.

De Ana Labandera, a törvényt támogató Iniciativas Sanitarias (Egészségügyi Kezdeményezések) nevű, egészségügyi szakemberekből álló szervezet elnöke derűlátóbb volt.

„Ez egy olyan törvény, amit még tökéletesíteni lehet” – mondta az IPS-nek. „Van néhány problémája, de nagy lépés afelé, hogy garantáljuk a nők jogait, és lehetővé tegyük számukra, hogy kiegészítsék a döntéshozatali folyamatukat az abortuszt illetően az integrált nemzeti egészségügyi rendszeren belül.”

A törvény alkalmazásával kapcsolatban Labandera elmondta, hogy a 2008-as szexuális és szaporodási egészségről szóló törvénynek köszönhetően, amit Vázquez nem vétózott meg mostanra jól képzett szakemberekkel rendelkeznek.

„Ezek szolgáltatások kezdenek működésbe lépni, vagy már működnek is, és ez nyilvánvalóan lehetővé teszi a szakembereknek, hogy még kvalifikáltabbak legyenek az abortuszos esetekhez kapcsolódó teljes folyamatokkal való megbirkózáshoz” – mondta.

„A színhely, az infrastruktúra már adott, úgyhogy ez a törvény a már létező szolgáltatások kiegészítő része lehet” tette hozzá.

A Médicos del Mundo (A Világ Orvosai) nemzetközi emberi jogi csoport ünnepelte az új törvényt, amellyel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy az „pozitív példa” egész Latin-Amerika számára.

Egy nyilatkozatban a szervezet azt mondta, hogy a törvény térségi szempontból előrelépés a nők egészségének irányába, és hozzátette, hogy ezt gyorsan követi majd az alkalmazása is.

Az abortuszt 1934-ben az új liberális eszmék hatására már egyszer legalizálták Uruguayban. De ez a változtatás ellenérzéseket szült, és 1938-ban a büntető törvénykönyv értelmében újra bűncselekménynek nyilvánították a művi terhesség megszakítást. Azóta nyolc sikertelen kísérlet volt a törvény megreformálására, legutoljára 2008-ban.

Becslések szerint a 3,3 milliós dél-amerikai országban évente 30.000 abortuszt végeznek. Minden tíz terhességből hármat vagy négyet megszakítanak, mondta Labandera.

A MYSU számai szerint a legtöbb abortuszt Latin-Amerikában és Afrikában végzik, ahol ez az eljárás szigorúan korlátozva van szinte minden országban, és ahol sok nőnek van nem tervezett terhessége.

Ezen a féltekén a szabadon választható abortusz jelenleg csak Kubában, Kanadában, az Egyesült Államokban, Puerto Ricóban, a Francia Antillák három országában, Francia Guyanában, Guyanában és Barbadoson törvényes. 2007-ben pedig Mexikóváros kormánya is legalizálta a fővárosban.

A keményen katolikus Latin-Amerika további részén csak nagyon korlátozott körülmények között engedélyezett, például olyan esetekben, ha nemi erőszak, vérfertőzés történt, beteg a magzat vagy veszélyben van az anya élete. Nicaraguában pedig minden körülmények között tilos ilyen eljárást végezni.

Egy uruguayi közvélemény-kutató cég, a Radar júniusi felmérésében a válaszadók 51 százaléka azt mondta, hogy pártolja az abortusz dekriminalizálását, 42 százalék ellenezte, a maradék nem nyilvánított véleményt.

A Közegészségügyi Minisztérium jelentése szerint 2007 és 2011 között nem történt haláleset illegális abortusz következtében, azonban civil szervezetek kétségüket fejezték ki ezzel az állítással kapcsolatban.

Ebben az évben eddig két, egy 28 és 32 éves nő halt meg közkórházakban a fekélyek kezelésére használt, de vetélést is okozó Misoprostol gyógyszerrel végzett abortusz komplikációinak következtében.