Rafael Correa ecuadori elnök fő vetélytársa a 2013-as elnökválasztásokon nem egy politikai párt, hanem a jobboldali sajtó.

Annak ellenére, hogy az Alianza PAIS vezetője még nem jelentette be a szándékát egy újabb ciklus megpályázását illetően, az elmúlt hónapokban a hazai és nemzetközi média egy sor támadására kellett válaszolnia, amely vagdalkozó vádaskodások mindegyike így vagy úgy, de a lejáratására irányult. Az egyik rendszeres vád az, hogy korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, és arra használja a Wikileaks alapítójának, az ausztrál Julian Assange-nak ügyét, hogy „tisztára mossa” a közmegítélését.

„Minden, amit az elmúlt néhány napban láttunk előjáték a választási kampányhoz, amelyben, tekintve, hogy a „partidocracia”, az országot uraló politikai maffia összeomlott, ez a korrupt sajtó veszi át a helyüket, sőt képviseli is őket” – mondta Rafael Correa egy nemrégiben tartott tömegrendezvényen, cáfolva azokat a gyanúsításokat, amelyek a különböző médiumokban keringtek arról, hogy az Alianza PAIS nyújtotta be a legtöbb hamis aláírást Nemzeti Választási Tanácshoz, hogy így biztosítsa jogi garanciáit a választásokon való részvételhez.

Azonban elég csak végigtekintenünk a 2007-ben kezdődött Állampolgárok Forradalmának fejlődésén, hogy leleplezzük ezt a nevetséges elképzelést. Az Alianza PAIS-nak nincs szüksége arra, hogy csaláshoz folyamodjon azért, hogy folytassa az emberek képviseletét. A Perfiles de Opinión közvélemény-kutató cég nemrég készített felmérése Correa elnökségének 81,7 százalékos támogatottságát mutatta ki, ami sokatmondóbb, mint média sok milliós ráfordításai, amellyel be akarják feketíteni őt.

Valamelyik politikai párt bulvársajtóbeli követői az ecuadori kormány ama bátor döntéséből is balhét csaptak, amely szerint politikai menedékjogot adtak Julian Assange-nak.

Az egyik legkevésbé meglepő támadás az egyesült államokbeli El Nuevo Heraldtól érkezett egy héttel azután, hogy az ecuadori külügyminiszter, Ricardo Patiño bejelentette a politikai menedékjog megadását a Wikileaks alapítójának. Augusztus 23-án, „A Correa-Assange Show” címmel közöltek le egy írást. A cikket az az Egyesült Államokban élő argentin újságíró, Andrés Oppenheimer írta, akivel kapcsolatban 2003-ban a francia Le Monde úgy fogalmazott, hogy „olyasvalaki, aki egyedülálló helyet foglal el az amerikai sajtóban, mint az Egyesült Államok érdekeinek képviselője”.

Az El Universo egykori cikkírójának, a Miamiban élő Emilio Palaciónak gondolatait osztva, aki azután költözött az Egyesült Államokba, miután Ecuadorban beperelték az elnök megrágalmazása miatt, Oppenheimer kijelenti: „Correa kampánya Assange mellett nem csupán azt a célt szolgálja, hogy javítsa az imidzsét, mint a sajtószabadság első számú ellenségéét Ecuadorban, de annak a propagandisztikus támadásnak is része, amely arra irányul, hogy politikai teret nyerjen a latin-amerikai radikális baloldalon.”

Azonban az Alianza PAIS mozgalom, amely népi rétegekből emelkedett fel, egy olyan országban termékenyítette meg a politikát, amelyben a hagyományos baloldali pártok szavahihetőség hiányában és a neoliberalizmus iránti szimpátiájuk miatt lemaradtak. Ez az oka annak, hogy az Állampolgárok Forradalma ilyen gyorsasággal aktivizálódott, amikor meghirdette történelmi célját: egy széles alapokon nyugvó szociális projektet. Azt a törekvést, amely utat nyit egy autentikus radikalizmushoz a térség emancipációs folyamatain belül.

Rafael Correa kormányának egyik legemlékezetesebb vívmánya ezen a téren egy közmédia megalkotása volt, ami 2007 előtt nem létezett az országban – csak magán és közösségi média volt –, valamint az új alkotmány elfogadása 2008-ban, amely elismerte az állampolgárok információszerzéshez és a kommunikációhoz való jogát.

Ha a kifejezés szabadsága egyébként őszintén aggasztaná a médiát, akkor megfontolnák az elemzésükben magának Assange-nak a véleményét, aki egy interjúban, amit az Andes hírügynökség közölt le szeptember 17-én, hangsúlyozta Correa elszántságát, hogy megvédje a nemzeti szuverenitást, és a következő megjegyzéssel folytatta:

„Amikor sok kormány meg akarta akadályozni, hogy közzétegyük az amerikai diplomáciai táviratokat, 2011 elején, Correa elnök arra kért bennünket, hogy a lehető legtöbbet hozzuk nyilvánosságra, még úgy is, hogy tudta, hogy némelyikük kritikus az ő kormányzatára nézve is.”

Nyilvánvalóan nem érdeke a Rafael Correát támadó sajtónak, hogy Assange Ecuadorban telepedjen le és felszabaduljon az eljárás (és az igazságtalanság) alól, sem pedig az, hogy az ecuadori állam folytassa az Állampolgárok Forradalmát.

Mónica Baró Sánchez