Egy a múlt héten nyilvánosságra került rendkívüli dokumentumban az Egyesült Államok egykori venezuelai nagykövete, Patrick Duddy, egy sor katonai, pénzügyi és diplomáciai intézkedést vázol fel, amelyek alkalmazására az Egyesült Államoknak fel kellene készülnie a Chávez-kormány ellen az október 7-én esedékes választásokat követően.

A Külkapcsolati Tanács által kibocsátott dokumentumban Duddy ajánlásai között többek között az szerepel, hogy „erőszakhullám és/vagy a demokrácia sérülése” esetén az Egyesült Államoknak különböző módokon „kommunikálnia kellene a venezuelai katonai vezetésnek azt, hogy a kötelességük kiállni az alkotmányuk mellett, tiszteletben tartani az emberi jogokat és megvédeni országok demokratikus hagyományait” és „hogy szervezzenek koalíciót, hogy korlátozzák egy illegitim venezuelai kormányzat hozzáférését a külföldön lévő kormányzati eszközökhöz, csakúgy, mint a nemzetközi pénzügyi rendszerhez.”

Az egykori nagykövetet 2008-ban utasították ki Venezuelából, miután a Chávez vezette kormány bejelentett egy katonatisztek által kitervelt amerikai támogatású összeesküvést, ami a kormány megbuktatására irányult. Először Bush hivatali ideje alatt szolgált, majd Obama hivatalba lépése után is visszatért Venezuelába.

A dokumentumban lehetőségek még szélesebb körét is felvázolja, amiket esetleg az USA alkalmaz. Olyanokat is említ, hogy az Egyesült Államok „követelhetné, hogy Amerikai Államok Szervezete állapítsa meg, hogy Venezuela megszegte a kötelességeit, amelyeket az Amerika-közi Demokratikus Charta aláírásával vállalt”, vagy „felhozhatná a venezuelai demokrácia témáját az ENSZ Biztonsági Tanácsának”, esetleg „befagyaszthatná a kulcsemberek egyéni számláit és lefoglalhatná az Egyesült Államokban lévő kintlevőségeiket”. Azt javasolta, hogy az Egyesült Államok „a venezuelai kormány tulajdonában lévő vállalatok bevételeire is rátehetné a kezét, és azokat zálogszámlákon tarthatná, amíg a demokrácia helyre nem állna [és] …blokkolhatná a [a venezuelai kormány tulajdonában lévő] CITGO olajfinomító létesítményeit az Egyesült Államokban valamint megfontolhatná a [venezuelai állami] olajeladások megtiltását az Egyesült Államoknak”.

Duddy mindezeket úgy állítja be, mint lehetőségeket az Egyesült Államok számára „arra az esetre, ha a kormány Chávez vereségére reagálva erőszakos népi akciókat szervez vagy azokból hasznot húz… hogy felfüggessze a polgári szabadságjogokat és meghosszabbítható rendkívüli állapotot hirdetve kormányozzon”.

Azonban nyilvánvaló aggodalmak merülnek fel, hogy mindezen elképzelések szépen illeszkednek a venezuelai jobboldali ellenzék célkitűzéseihez, ami azt tervezi, hogy nem ismeri el a soron következő választások eredményét, ha, ahogyan ez várható, Hugo Chávez győz. Miközben a felmérések azt mutatják, hogy Hugo Chávez határozottan vezet, a jobboldali ellenzéki koalíció egyes részei már kampányt folytatnak annak érdekében, hogy bármiféle választási vereséget egy Chávez vezette csalás számlájára írjanak. Ezt mutatták a független Nemzeti Választási Tanácsot (CNE) ért alaptalan támadások, amely testület által ellenőrzött összes venezuelai választást szabadnak és méltányosnak tartotta a számos nemzetközi megfigyelő. Az ellenzék arra vonatkozó terveket jelentett be, hogy a választások napján és utána „szemtanúk” tízezreit helyezi el a szavazóköröknél, aztán pedig törvénytelenül megjelenteti a saját eredményeit, megelőzve a hivatalos eredményekkel, nyilvánvalóan arra téve kísérletet, hogy diszkreditálja azokat. Ezek a tervek fokozzák a félelmet, hogy az ellenzék vezette zavarkeltés és destabilizáció követi majd a vereségüket. Ez könnyen egybeeshet azzal a feltétellel, amit Duddy „erőszakos felkelésnek és/vagy a demokrácia megszakításának” nevez.

A dokumentum világosan felveti annak lehetőségét, csakúgy, mint az USA támogatását élvező 2002-es puccs esetében, hogy az Egyesült Államok keresheti annak lehetőségét, hogy a választások után bármilyen a jobboldali ellenzék által vezetett zavarkeltést felhasználva bevezesse a Duddy által javasolt intézkedéseket.

A Bush-korszakban a nyugati félteke ügyeiért felelős helyettes államtitkár, Patrick Duddy által javasolt „lehetőségek” részei a washingtoni neokonok a demokratikusan megválasztott Chávez-kormánnyal szemben táplált ellenségességének. Connie Mack, az amerikai képviselőház nyugati féltekéért felelős albizottságának elnöke nyíltan helyeselte, hogy Venezuelát felvegyék a terrorizmust támogató országok listájára. Míg a republikánus elnökjelölt, Mitt Romney ebben az évben korábban támadta Venezuelát az amerikai elnökválasztási kampányban, mondván, hogy az veszélyt jelent a nemzetbiztonságra, és azzal vádolta a dél-amerikai államot, hogy „diktatúrákat és zsarnokságot terjeszt Latin-Amerika-szerte”.

Kevesebb, mint egy hét van hátra addig, amíg a venezuelai emberek az urnák elé járulnak, és úgy tűnik, hogy újraválasztják Hugo Chávezt. Továbbra is létfontosságú, hogy kifejezzük szolidaritásunkat annak védelmében, hogy az embereknek joguk van saját maguknak megválasztani a kormányukat, mindenfajta külső beavatkozás nélkül.

Lee Brown