Fidel több évtizedes kormányzása alatti elkötelezettsége az oktatás és az egészségügy iránt kiemelkedő vívmányokat eredményezett Kubában. Miközben az antiimperializmus és antikapitalizmus elszánt harcosaként lépett fel, elkötelezettsége a környezetvédelem iránt és Kuba ezen a téren elért eredményei kevesebb figyelmet kaptak.
Még ha sokak számára tabunak is számít, a neoliberalizmus önmagában nem jó vagy rossz. Inkább azt mondhatjuk, hogy mindig el akarnak érni valamit vele. Az államot szándékosan minimális cselekvési körre korlátozzák, többek között pénzügyi megszorításokkal, deregulációval, szabadkereskedelemmel és a köztulajdon privatizációjával járó politikákkal, hogy semmi se álljon a piac és profitorientált szereplői útjában, hogy elérjenek egy meglehetős egyensúlyt a kereslet és kínálat viszonyában. Azok számára, akik ezt a szemléletet képviselik az állam nem több „szükséges rossznál”.
Tizenkét hónappal ezelőtt nagy felfordulást okozott, hogy Pedro Pablo Kuczynski legyőzte az elnökválasztás második fordulójában Keiko Fujimorit, a jelenleg börtönben ülő keményvonalas jobboldali exelnök, Alberto Fujimori lányát.
A szalagcímek már megjelentek: a vasárnap az urnákhoz járuló Puerto Ricó-iak 97 százaléka az állami státust választotta egy újabb véleménynyilvánító népszavazáson, ami az ötödik ilyen voksolás volt Puerto Ricóban. Vasárnap éjjelig több mint 502 ezer ember választotta az államiságot, míg körülbelül 7.700-an tették le a voksukat a függetlenség/szabad társulás és 6.800-an a jelenlegi területi státusz – az államszövetség mellett.
A brazíliai baloldali tüntetések legnépszerűbb rigmusa az, hogy: “Vai cair, vai cair, vai cair, o Temer vai cair!”, vagyis: „Meg fog bukni, Temer meg fog bukni”. Az elmúlt hónapokban ez pusztán egy óhajt fejezett ki, azonban az elmúlt napokban napvilágra került információk alapján könnyen lehet, hogy ez a forgatókönyv valóra is válhat.
16. oldal / 69
