A hagyományos vélekedés szerint nem lehet egy venezuelai katonai beavatkozás lehetőségéről komolyan beszélni. Ezek azonban nem hagyományos idők. A hagyományos forgatókönyvben a venezuelai ellenzék külföldi megszervezése, gazdasági szabotázs, a hadseregbe való beépülés és a népi mozgalmak manipulálása a választott kormány ellen szerepelne. Mindezek meg is történtek, ám mindez idáig nem vezettek eredményre. A bolivári mozgalom ellenségeinek frusztrációja tapintható. Ez azt jelenti, hogy küszöbön áll egy beavatkozás? És hogy nézne ki?

Külső megfigyelők számára úgy tűnhet, hogy Argentína keményvonalas belbiztonsági minisztere, Patricia Bullrich a villámhárító szerepét tölti be. Az elmúlt három évben többször is összetűzésbe került emberi jogi szervezetekkel, és feldühítette nemcsak az ország korábbi baloldali elnökét támogató helyi aktivistákat, de olyan nagy nemzetközi szervezeteket is, mint az Amnesty International.

Már két guatemalai gyerek halt meg határőrizeti fogságban. Az ügynökség azonban régebb óta játszik szerepet Latin-Amerika elnyomásában.

Walt Disney két rajzfilmmel jelezte, hogy megérkezett Latin-Amerikába: az 1942-es „Saludos amigos”-szal és az 1944-es „Los tres caballeros”-szal. Bemutatóik – Rio de Janeiróban és Mexikóvárosban – mérföldkövet jelentettek az egy évtizedig tartó jószomszédi politikában, amit 1933-ban hirdettek meg, amikor az Egyesült Államok beszüntette katonai beavatkozásait Közép-Amerikában. Az 1940-es években a Roosevelt-kormányzat a félteke együttműködését létfontosságúnak tartotta az amerikai háborús erőfeszítések szempontjából.

Brazília következő elnökének szellemi vezetője egy földút végén lakik Virginiában, egy szerény házban, melynek első ablakán lévő lyukat szigetelőszalaggal ragasztották le, amerikai zászló leng a tornácán, és egy „Big Mac” névre hallgató hatalmas angol masztiff áll őrt előtte.

És nem ez a legmeglepőbb része Olavo de Carvalho történetének.