A május 20-ai venezuelai elnökválasztáson Nicolás Madurót megválasztották egy újabb ciklusra. A reakciós ellenzék többsége, Washington és Brüsszel teljes támogatásával, bojkottra szólított fel, ami ahhoz vezetett, hogy a nagyobb városok felső-középosztály által lakott részein nagyon alacsony lett a részvétel. A választás kiírásának visszavonására irányuló követelésüket visszhangozták a régió jobboldali kormányai.

Az elmúlt évtizedben az Egyesült Államok támogatta a nicaraguai ellenzéki csoportosulásokat, és segítette megszervezni az ország népszerű baloldali elnökével, Daniel Ortegával szembeni ellenállásukat.

A venezuelai választási folyamatról számos szervezet és megfigyelő nyilatkozott már elismerően, nemcsak a magas részvételi arányok, de a szavazás és az ellenőrzés átláthatósága és biztosítékai miatt is. Jimmy Carter korábbi amerikai elnök ezt mondta: „A kilencvenkét választás alapján, amit megfigyeltünk, azt mondhatom, hogy a választási folyamat Venezuelában a legjobb a világon.” Az alábbiakban végigvesszük a szavazás minden elemét.

Több mint három évtized telt el azóta, hogy Teresa Jaber lopva elment egy titkos politikai gyűlésre ebben a forró délkelet-mexikói városban, hogy meghallgassa, ahogy a később csak „AMLO”-ként ismertté vált férfi a forradalmat élteti.

Paraguay újonnan megválasztott elnökét, Marío Benítezt augusztus 15-én iktatják be. Miért szavaztak a paraguayiak újfent a Colorado Pártra, és mit jelent ez a dél-amerikai ország közeljövőjére nézve?