Július 22-én a szigetország nemzetgyűlése elfogadta az új alkotmány tervezetét, ami a világ számos pontján került a címlapokra azokkal a változásokkal, amelyek belekerültek, és azokkal, amik kikerültek belőle. Az alábbiakban áttekintjük, hogy mi került bele Kuba új alkotmánytervezetébe, mi került ki belőle, és mi nem változott benne.

Duque és jobboldali Demokratikus Közép pártja gyakran adott hangot heves ellenkezésének a mára már leszerelt FARC-cal kötött békemegállapodással kapcsolatban. Egy évvel ezelőtt a párt hangzatosan kijelentette, hogy „miszlikbe” fogja tépni a megállapodást, ha megnyeri az idei elnökválasztásokat.

Mexikóban sohasem rendeztek demokratikus választásokat, az elmúlt száz év alatt sem. Az 1920-as választások előestéjén Mexikóban tett látogatása után a népszerű spanyol újság- és regényíró, Vicente Blasco Ibañez kiadta az El militarismo mejicanót. Ebben azt írta: „Mexikóban azok, aki szavaznak, pontosan tudják, hogy ez egy értelmetlen cselekedet.”

Május 27-én a kolumbiai emberek történelmi választáson vehetnek részt. A közvélemény-kutatások, sőt a Google Trends szerint is lehetséges a karizmatikus baloldali jelölt Gustavo Petro győzelme. A kontinens egyik legreakciósabb országában, amelyet utoljára 1854-ben irányított baloldali kormány, ez a lehetőség szabadjára engedte a kolumbiai uralkodó osztály haragját. Álhírekkel és hazugságokkal teli lejárató kampányt indítottak Gustavo Petro és követői ellen. Az alábbiakban a választások jelentőségéről fogok írni, Gustavo Petro reformista programját fogom ismertetni és a kolumbiai uralkodóosztály erőszakos ellenkezésével fogok foglalkozni.

A május 20-ai venezuelai elnökválasztáson Nicolás Madurót megválasztották egy újabb ciklusra. A reakciós ellenzék többsége, Washington és Brüsszel teljes támogatásával, bojkottra szólított fel, ami ahhoz vezetett, hogy a nagyobb városok felső-középosztály által lakott részein nagyon alacsony lett a részvétel. A választás kiírásának visszavonására irányuló követelésüket visszhangozták a régió jobboldali kormányai.