Ma, október 12-e a Kolumbusz Nap. Minden évben hivatalosan október második hétfője; idén pontosan arra a dátumra esett, amikor 523 évvel ezelőtt (a cikk eredetileg 2015-ben jelent meg – a szerk.) a Niña, a Pinta és a Santa María a Bahamákra érkezett.

Mexikóvárosban a szerencsétlenségek sosem járnak egyedül. Amellett, hogy egy ősi tó partjára épült, és így évente negyven centimétert süllyed, a város a Csendes-óceán medencéjén végighúzódó Tűzgyűrű mentén fekszik, mely a világ földrengéseinek 90 százalékait produkálja. Ezek a szerencsétlen körülmények együttesen segítenek megmagyarázni azt, hogy egy 7,1-es erősségű földrengés – amely 366 embert megölt és hatezret megsebesített – hogyan dönthette úgy romba a várost, mint egy harminc évvel ezelőtti 8,0-as erősségű földmozgás.

A háború befejezése nem szabadította meg Kolumbiát az erőszak szorításából. A gyilkosságok száma visszaesett abban a tizenkét hónapban, ami azóta telt el, hogy a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) beleegyezett a tartós tűzszünetbe, de az erőszak más formáinak előfordulása viszont nőni kezdett. Több mint ötven civil vezető ellen követtek el merényletet az év eleje óta, és a konfliktus által hagyományosan a legjobban érintett országrészekben összességében növekedett az emberölések száma.

Úgy tűnik, hogy Chilében mindig tüntet valaki valamiért. A dél-amerikai országban idén tartottak már nagy tüntetést többek között a diákok a jobb oktatásért, munkások a nyugdíjakért és nők a reprodukciós jogokért. A novemberi elnökválasztások előtt a mindenki a chilei elnökjelöltekre figyel, hogy vajon melléállnak-e ezen követeléseknek, vagy ragaszkodnak az ország status quójához.

Miközben az aktivisták egyesült erővel lépnek fel a fehér felsőbbrendűség ellen az Egyesült Államokban, fontos, hogy tanulmányozzunk más társadalmakat is az Egyesült Államokon kívül, amelyek valódi lépéseket tettek az etnikai és gazdasági igazságosság felé, hogy nagyobb rálátásunk legyen arra a világra, amelyet létre kívánunk hozni.