A háború befejezése nem szabadította meg Kolumbiát az erőszak szorításából. A gyilkosságok száma visszaesett abban a tizenkét hónapban, ami azóta telt el, hogy a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) beleegyezett a tartós tűzszünetbe, de az erőszak más formáinak előfordulása viszont nőni kezdett. Több mint ötven civil vezető ellen követtek el merényletet az év eleje óta, és a konfliktus által hagyományosan a legjobban érintett országrészekben összességében növekedett az emberölések száma.

Úgy tűnik, hogy Chilében mindig tüntet valaki valamiért. A dél-amerikai országban idén tartottak már nagy tüntetést többek között a diákok a jobb oktatásért, munkások a nyugdíjakért és nők a reprodukciós jogokért. A novemberi elnökválasztások előtt a mindenki a chilei elnökjelöltekre figyel, hogy vajon melléállnak-e ezen követeléseknek, vagy ragaszkodnak az ország status quójához.

Miközben az aktivisták egyesült erővel lépnek fel a fehér felsőbbrendűség ellen az Egyesült Államokban, fontos, hogy tanulmányozzunk más társadalmakat is az Egyesült Államokon kívül, amelyek valódi lépéseket tettek az etnikai és gazdasági igazságosság felé, hogy nagyobb rálátásunk legyen arra a világra, amelyet létre kívánunk hozni.

Már majdnem délután négy óra van, és a Buena Vista-i Ángel Albino Corzo Általános Iskola ötödikes tanulóinak negyede még egész nap nem evett semmit. A gyerekek nyugtalanok és figyelmetlenek, amikor a tanáruk a tizedes törteket magyarázza a táblánál.

Idegengyűlölő populista retorika használata, a külföldieket bűnözőknek beállítani és a bevándorlásellenes hangulatot félrevezető statisztikákkal szítani – ezt a narratívát a legtöbben Donald Trump amerikai elnök bevándorlás-politikájával azonosítanák. Ugyanakkor ez a bigott diskurzus nemcsak az Egyesült Államokban fordul elő. Argentína elnöke, Mauricio Macri szintén bevándorlásellenes retorikát és politikát folytat országában.