Az alábbi elemzés 2004-ben jelent meg az Ezredvég folyóiratban.
Idén novemberben elnök és kongresszusi választásokat tartanak Chilében. Ez már önmagában érdekes információ, amelynek a jelentőségét csak tovább növeli, hogy az ország a latin-amerikai szubkontinens harmadik legerősebb gazdaságával rendelkezik, ami ráadásul a 20. század második felében a neoliberális gazdasági modell tesztelésének terepévé vált az 1973-as katonai puccs után.
Novemberben Chilében elnök- és kongresszusi választásokat tartanak, amelyek kampányában – hála a 2011 óta újból feléledő diákmozgalmaknak – központi szerep jut az oktatás kérdésének. És ahogy a politikai mozgalmaknál szokás, azok vezetői közül többen aktívabb politikai szerepvállalására tesznek kísérletet, és jelöltként méretik meg magukat a törvényhozási választásokon. Az alábbi elemzésben azok a diákvezetők kerülnek bemutatásra, akik a mostani választáson jelöltséget vállaltak.
Augusztus 15-én Horacio Cartes milliomos, üzletember és állítólagos kábítószer-kereskedő ült az elnöki székbe Paraguayban, és visszavezette a 61 éven keresztül kormányzó Colorado Pártot a hatalomba, aminek az uralmát négy évre megszakította a tavaly „parlamentáris puccsal” eltávolított Fernando Lugo.
52. oldal / 69
