2014. január 10.

Az idén jubiláló zapatista mozgalom sokakra hatottak inspirálóan. Az alábbi cikk egy feminista honlapon jelent meg, és nemcsak feministák, de minden mozgalmár számára nagyon hasznos  tanulságokat von le a zapatisták példájából.

2014. január 01.

„…az emberi természet… egy makacs folyamat rossz dolgokhoz. Ahol a legkevésbé várható, ott lázadás tör ki, és felbukkan a méltóság. Például Chiapas hegyeiben. A bennszülött maják sokáig hallgattak. A maja kultúra a türelem kultúrája, amely tudja hogyan kell várni. Most mégis hány ember beszél ezeken a szájakon keresztül? A zapatisták Chiapasban vannak, de mégis mindenütt ott vannak. Kevesen vannak, de mégis számos önkéntes nagykövetük van. Mivel senki sem nevezi ki ezeket a nagyköveteket, senki sem utasíthatja őket. Mivel senki sem fizet nekik, senki sem tudja őket elszámoltatni. Vagy megvásárolni…” – El Desafio, Eduardo Galeano. [1]

2013. december 18.

A december 8-ai önkormányzati választások újabb győzelmet hoztak a bolivári forradalomnak, amíg a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) és szövetségesei alkotta Nagy Hazafias Pólus 5.1 millió szavazatot (49,24 százalék) szerzett, addig az ellenzék 4,4 millió szavazatot kapott. Ha azokat a bolivári jelölteket is számításba vesszük, akik a szövetség támogatása nélkül indultak, az eredményük 54 százalékra megy fel.

2013. december 13.

Carlos Andrés Pérez kormányát 1993-ban Rafael Caldera kormánya váltja fel. A Caldera-kormány nem hoz jelentős változást Venezuela életében. Folytatódik a korrupció, az olajjövedelmek külföldre juttatása. A szegényrétegek helyzete egyre kétségbeejtőbb. A néptömegek nem bíznak a politikai pártokban, elfordulnak tőlük, beleértve a baloldal hivatalos pártjait is. "Caldera kormánya megpróbált ellenállni a neoliberalizmusnak, de képtelen volt valamiféle alternatívát állítani ellene."