2013-ban Mexikó fontos és ellentmondásos strukturális reformokat iktatott törvénybe, az egyik ezek körül megnyitja az utat a külföldi cégek előtt, hogy hasznot húzzanak Mexikó olajgazdaságából. A The Economist egyik cikke dicsérte Mexikó reformjait, Jim O’Neill, a Forbes újságírója pedig Mexikót javasolta egyik szorosan követendő példának a BRICS-országok számára.

Napokig tartó politikai helyezkedés, csalással való vádaskodások és baljós katonai fenyegetés után az El Salvador-i jobboldali Nemzeti Republikánus Párt (Arena) rendkívül kis különbséggel elvesztette az elnökválasztásokat: az egész csupán 6364 szavazaton múlott.

Egy karizmatikus vezető után maradó űrt mindig nehéz betölteni, és Venezuela elnöke, Nicolás Maduro küzd azért, hogy megtartsa elődje, a néhai Hugo Chávez hatalmát. Az utód terhe annál is inkább súlyosnak bizonyul, mivel olyan nehéz döntéseket kell meghoznia, amelyeket az egy évvel ezelőtt elhunyt Chávez elhalasztott vagy megkerült.

A korábbi mexikói elnök, Felipe Calderón először 2006-ban rendelte el, hogy az ország hadserege vegye fel a harcot a Mexikóban működő drogkartellekkel, és ezzel kezdetét vette a hírhedt „kábítószerek elleni háború”. Hét év, több mint 80 ezer halott és körülbelül hatezer jelentett emberijog-sértés után a konfliktus nem látszik csillapodni.

A Chevron azt állítja, hogy… „a TexPet[i] 1992-ben befejezte a hivatkozott konzorciumban végzett tevékenységét eleget téve az összes környezeti helyreállítási kötelezettségének”.

És az igazság az, hogy… a TexPet kötelessége az volt, hogy a talaj alsó rétegébe a legjobb technológiák segítéségével, biztonságosan fecskendezze vissza a mérgező hulladékokat. Ehelyett a hulladékok nagy részét csak befedte és elrejtette. A lakosok mai napig találnak tározókat melyekből továbbra is szivárog a hulladék a terület édesvíz készleteibe. Ezt nevezi a Chevron „eleget tenni a környezeti helyreállításnak”.