2017. január 10-én kétszáz argentin csendőr (a szövetségi biztonsági erő) támadta meg a mapucse Pu Lof közösséget. A csoport a Mapucse Ősi Ellenállás (RAM) jegyében foglalt el a Benetton tulajdonában álló földeket Chubut tartományban.[i] Az Amnesty International jelentése azt állítja, hogy a biztonsági erők „erőszakos és elnyomó eszközöket alkalmaztak […] beleértve a verést, a gumibotok használatát, a nők hajának megtépését, és a közösség tagjainak gyermekeinek zaklatását”.[ii]

Jorge Pacheco mérnökként sose gondolta, hogy a munkája miatt politikai üldöztetés célpontjává válhat. De miután az ország pénzügyi helyzete és közszolgáltatásainak színvonala romlott, a venezuelai kormány az állam tulajdonú CORPOELEC áramszolgáltató vállalat mérnökeit okolta az áramkimaradásokért. Amikor a politikai zaklatás egyre gyakoribbá vált, a fiatalember úgy döntött, hogy az Egyesült Államokba költözik.

Fidel több évtizedes kormányzása alatti elkötelezettsége az oktatás és az egészségügy iránt kiemelkedő vívmányokat eredményezett Kubában. Miközben az antiimperializmus és antikapitalizmus elszánt harcosaként lépett fel, elkötelezettsége a környezetvédelem iránt és Kuba ezen a téren elért eredményei kevesebb figyelmet kaptak.

Még ha sokak számára tabunak is számít, a neoliberalizmus önmagában nem jó vagy rossz. Inkább azt mondhatjuk, hogy mindig el akarnak érni valamit vele. Az államot szándékosan minimális cselekvési körre korlátozzák, többek között pénzügyi megszorításokkal, deregulációval, szabadkereskedelemmel és a köztulajdon privatizációjával járó politikákkal, hogy semmi se álljon a piac és profitorientált szereplői útjában, hogy elérjenek egy meglehetős egyensúlyt a kereslet és kínálat viszonyában. Azok számára, akik ezt a szemléletet képviselik az állam nem több „szükséges rossznál”.

Tizenkét hónappal ezelőtt nagy felfordulást okozott, hogy Pedro Pablo Kuczynski legyőzte az elnökválasztás második fordulójában Keiko Fujimorit, a jelenleg börtönben ülő keményvonalas jobboldali exelnök, Alberto Fujimori lányát.