Miközben az aktivisták egyesült erővel lépnek fel a fehér felsőbbrendűség ellen az Egyesült Államokban, fontos, hogy tanulmányozzunk más társadalmakat is az Egyesült Államokon kívül, amelyek valódi lépéseket tettek az etnikai és gazdasági igazságosság felé, hogy nagyobb rálátásunk legyen arra a világra, amelyet létre kívánunk hozni.

Már majdnem délután négy óra van, és a Buena Vista-i Ángel Albino Corzo Általános Iskola ötödikes tanulóinak negyede még egész nap nem evett semmit. A gyerekek nyugtalanok és figyelmetlenek, amikor a tanáruk a tizedes törteket magyarázza a táblánál.

Idegengyűlölő populista retorika használata, a külföldieket bűnözőknek beállítani és a bevándorlásellenes hangulatot félrevezető statisztikákkal szítani – ezt a narratívát a legtöbben Donald Trump amerikai elnök bevándorlás-politikájával azonosítanák. Ugyanakkor ez a bigott diskurzus nemcsak az Egyesült Államokban fordul elő. Argentína elnöke, Mauricio Macri szintén bevándorlásellenes retorikát és politikát folytat országában.

Az augusztus 13-án tartott Buenos Aires-i előválasztások gyakorlatilag döntetlen eredményt hoztak a Mauricio Macri elnök Cambiemos (Változtassunk) pártjának jelöltje és Cristina Fernández de Kirchner előző elnök és a perónisták jelenlegi vezetője között, mivel előbbi 34,19, utóbbi 34,11 százalékot szerzett.

Az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) 1994. január 1-én éjfélkor lépett hatályba. Azon az éjszakán több ezer őslakos maja ragadott fegyvert a délkelet-mexikói Chiapas államban, elfoglaltak legalább öt várost és kijelentették, hogy a NAFTA „halott” az olyan emberek számára, mint ők.