Ebben a hónapban a kubai Raúl Castro második elnöki ciklusa végén távozik a politikából, miután az 1959-es forradalom óta a legnagyobb változásokat indította el a szigetország gazdaságában, politikájában és társas kapcsolataiban. Most, amikor egy évtizednyi kormányzás után visszavonul ezek a változások még mindig folyamatban vannak. A 2011-ben elindított mélyre hatoló gazdasági reformok legfeljebb félig készek, és a változások üteme lelassult. Kuba politikai intézményeinek megerősítésére tett erőfeszítései a generációs vezetői átmenet stressztesztje előtt állnak. A kubai átlagemberek jobb életet és több beleszólást szeretnének. Vajon Miguel Díaz-Canel, Raúl legvalószínűbb utóda, képes lesz-e ezeket a változásokat befejezni?

A peruiak demokráciába vetett bizalma mélyponton van: mindössze a lakosság tizenhét százaléka gondolja úgy, hogy az ország vezetése „az egész népesség javáért kormányoz”, és csak negyvenöt százalékuk támogatja a demokráciát, mint kormányzati rendszert.

Az Egyesült Államok hirtelen Argentínát az egyik legközelebbi szövetségesei közé sorolja a biztonsági és védelmi kezdeményezések területén Latin-Amerikában. Mauricio Macri argentin elnök 2015-ös hivatalba lépése óta a két ország egyik közös célja a venezuelai Nicolás Maduro chavista rendszerének elszigetelése. Az Egyesült Államok és Argentína a gazdasági nézetkülönbségei ellenére is fenntartja a szoros együttműködését.[i]

2017 volt Mexikó történetének legerőszakosabb éve, a hivatalos adatok szerint több mint huszonötezer gyilkosság történt az országban. Ez a legmagasabb szám azóta, hogy ezeket az adatokat rögzítik. A szervezett bűnözést terhelte felelősség ezeknek a gyilkosságoknak a kétharmadáért.

Ebben a hősies, brutális támadásokkal és végtelen agressziókkal teli évben a chavizmus bizonyította erősségét és képességét, hogy továbblépjen.