Ha Brazília közelmúltbeli visszaesését elnökeinek csökkenő népszerűségével mérnénk, akkor Michel Temer jelentené a lejtő alját.

Ma, október 12-e a Kolumbusz Nap. Minden évben hivatalosan október második hétfője; idén pontosan arra a dátumra esett, amikor 523 évvel ezelőtt (a cikk eredetileg 2015-ben jelent meg – a szerk.) a Niña, a Pinta és a Santa María a Bahamákra érkezett.

Mexikóvárosban a szerencsétlenségek sosem járnak egyedül. Amellett, hogy egy ősi tó partjára épült, és így évente negyven centimétert süllyed, a város a Csendes-óceán medencéjén végighúzódó Tűzgyűrű mentén fekszik, mely a világ földrengéseinek 90 százalékait produkálja. Ezek a szerencsétlen körülmények együttesen segítenek megmagyarázni azt, hogy egy 7,1-es erősségű földrengés – amely 366 embert megölt és hatezret megsebesített – hogyan dönthette úgy romba a várost, mint egy harminc évvel ezelőtti 8,0-as erősségű földmozgás.

A háború befejezése nem szabadította meg Kolumbiát az erőszak szorításából. A gyilkosságok száma visszaesett abban a tizenkét hónapban, ami azóta telt el, hogy a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) beleegyezett a tartós tűzszünetbe, de az erőszak más formáinak előfordulása viszont nőni kezdett. Több mint ötven civil vezető ellen követtek el merényletet az év eleje óta, és a konfliktus által hagyományosan a legjobban érintett országrészekben összességében növekedett az emberölések száma.

Úgy tűnik, hogy Chilében mindig tüntet valaki valamiért. A dél-amerikai országban idén tartottak már nagy tüntetést többek között a diákok a jobb oktatásért, munkások a nyugdíjakért és nők a reprodukciós jogokért. A novemberi elnökválasztások előtt a mindenki a chilei elnökjelöltekre figyel, hogy vajon melléállnak-e ezen követeléseknek, vagy ragaszkodnak az ország status quójához.