Az ominózus január 22-e előtt kevesebb mint minden ötödik venezuelai hallott Juan Guaidóról. Csupán egy hónappal ezelőtt a harmincöt éves politikus egy homályos figura volt egy politikailag peremre szorult szélsőjobboldali szervezetben, ami közvetlenül érintett volt jó pár hátborzongató erőszakos utcai cselekményben. Guaidó még saját pártjának is középszerű alakja volt az ellenzéki többségű Nemzetgyűlésben, ami a venezuelai alkotmány értelmében jelenleg törvénytelenül működik.

„Miért vándorolnak el a salvadoriak?” – tette fel a kérdést nemrégiben a soron következő salvadori elnökválasztások élen álló jelöltje, Nayib Bukele. „A reménytelenség elől menekülnek el. Látjuk ezt a karavánokban. A remény mozgatja a salvadoriakat.”

A Venezuela elleni legújabb amerikai agresszió egy Kubában élő magyar egyetemi docens, Németh Georgina szemével.

A spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez, „nyolc napot adott Venezuelának hogy Nicolás Maduro Moros kormánya szabad elnökválasztásokat írjon ki” – melynek hiányában, az „ultimátum” leteltével, kilátásba helyezte, hogy elismeri Juan Guaidót Venezuela elnökének. Ezzel az abszurd és nevetséges beavatkozással egy szuverén ország belügyeibe, a spanyol elnök a nemzetközi jog és az ENSZ Alapító Okiratának elveit és normáit megszegő módon próbál felzárkózni az USA és az USA-barát kormányok politikájához. Úgy látszik, a spanyol miniszterelnök nem értesült arról, hogy Nicolás Maduro Morost a venezuelai nép szabad választások nyomán választotta meg elnökének 2018-ban, a lakosság szavazatának 67,76 százalékával… Ezt megelőzően népszavazással fogadták el az ország jelenleg érvényben lévő alkotmányreformját is.

A hagyományos vélekedés szerint nem lehet egy venezuelai katonai beavatkozás lehetőségéről komolyan beszélni. Ezek azonban nem hagyományos idők. A hagyományos forgatókönyvben a venezuelai ellenzék külföldi megszervezése, gazdasági szabotázs, a hadseregbe való beépülés és a népi mozgalmak manipulálása a választott kormány ellen szerepelne. Mindezek meg is történtek, ám mindez idáig nem vezettek eredményre. A bolivári mozgalom ellenségeinek frusztrációja tapintható. Ez azt jelenti, hogy küszöbön áll egy beavatkozás? És hogy nézne ki?

Külső megfigyelők számára úgy tűnhet, hogy Argentína keményvonalas belbiztonsági minisztere, Patricia Bullrich a villámhárító szerepét tölti be. Az elmúlt három évben többször is összetűzésbe került emberi jogi szervezetekkel, és feldühítette nemcsak az ország korábbi baloldali elnökét támogató helyi aktivistákat, de olyan nagy nemzetközi szervezeteket is, mint az Amnesty International.