Hogy eljussunk az Andok lábainál lévő Villa Bavierához 380 kilométert kell vezetni déli irányba a chilei fővárosból, Santiagóból erdőkön és takarmánynövényekkel bevetett földeken keresztül.

Az üdülőhely szállodájában a turisták német sört isznak és élvezik a látképet, de a nyugodt környezet szörnyű múltat rejt: 1991-ig ezt a hatalmas területet Colonia Dignidadnak (Méltóság Kolónia) hívták, és egy elítélt pedofil és egykori náci által vezetett vallási szekta élt rajta.

A kolónia súlyos emberijog-sértések színhelye volt a Pinochet-diktatúra idején - Fotó: Marella Oppenheim

Augusto Pinochet diktatúrája idején az enklávét titkos kínzóközpontként is használták, ahol körülbelül háromszáz embert vallatott és kínzott meg a titkosrendőrség, a Dina (Nemzeti Hírszerzési Igazgatóság). A vélekedések szerint 1973 és 1978 között legkevesebb száz embert gyilkoltak meg itt, holttesteiket pedig megsemmisítették.

Most újabb kutatás folyik azután a sír után, amelyről azt gondolják, hogy abban a Colonia Dignidadban „eltűnt” néhány áldozat földi maradványai vannak. A még mindig válaszokat követelő hozzátartozók azt remélik, hogy az új ásatásokból igazságügyi orvosszakértői bizonyítékok kerülhetnek elő – amelyek bizonyos fokú lezárást jelenthetnek számukra.

„Ennek a sírnak a megtalálása az utolsó remény az eltűntek családjainak. A kutatásnak addig kell folynia, ameddig csak szükséges” – mondta Winfried Hempel, az enklávéban elkövetett emberijog-sértések áldozatait képviselő ügyvéd.

A Colonia Dignidadot 1961-ben alapította a náci német hadsereg egykori orvosa, Paul Schäfer, aki 1959-ben menekült el Németországból, miután gyerekmolesztálással vádolták meg.

A körülbelül háromszáz német által lakott birtokot elektromos kerítés és őrtornyok vették körbe, illetve fegyveresekkel és kutyákkal őrizték, és el volt vágva Chile többi részétől.

Schäfert – aki 2010-ben egy katonai kórházban halt meg – azzal vádolták, hogy szektaszerűen irányította a közösséget, amelyben szisztematikusan zaklatott szexuálisan gyerekeket. Az ügyészek szerint arra is engedélyt adott, hogy Pinochet ügynökei politikai foglyokat kínozzanak az enklávé alatt húzódó kőből épült labirintusszerű alagútrendszerben.

1978-ban a Dina főnöke, Manuel Contreras – azt remélve, hogy elpusztítja az emberi jogi visszaélések bizonyítékait – elrendelte a kivégzett rabok földi maradványainak exhumálását és megsemmisítését.

A chilei Nemzeti Igazság és Megbékélés Bizottság szerint negyven holttestet temethettek el Colonia Dignidadban, mielőtt kémiai úton megsemmisítették volna őket, és hamvaikat a 37 ezer holdas birtoktól délre húzódó Perquilauquén folyóba szórták.

Nemrégiben azonban a kolónia egyik egykori tagja – akit annak idején azokat a munkagépeket kezelte, amelyekkel kihantolták a holttesteket – azt vallotta, hogy egy sír érintetlen maradt.

A Colonia Dignidad áldozatai nem minden esetben chileiek voltak: a Szovjetunióban született, de később amerikai állampolgárságot kapott Boris Weisfeiler 1985-ben arra túrázott, amikor is néhány mérföldre az enklávétól nyoma veszett. Tanúk szerint a helyi rendőrség tartóztatta le, megverték, és a kolóniára szállították, ahol eltűnt.

„Harminchárom évnyi keserves kutatás után még mindig él bennem a remény, hogy rálelnek a bátyám földi maradványaira” – mondta Boris nővére, a Bostonban élő Olga Weisfeiler.

Végül 2012-ben nyolc nyugállományú rendőrt és katonatisztet gyanúsítottak meg Weisfeiler elrablásával, de négy évvel később egy bíró elévültnek nyilvánította, és lezárta az ügyet.

„Lemondtam róla, hogy a chilei kormánytól választ kaphatok arra, hogy mi történt vele” – mondta Olga. „Jelenleg úgy tűnik, hogy mind a chilei kormány, mind pedig az igazságügyi rendszere bűnrészes a jogi eljárás megrekedésében és a bátyám tragikus halála ügyében való felelősségre vonás elmaradásában.”

Októberben a Villa Baviera-i igazságkeresés új lendületet kapott, amikor Marío Carroza bíró új kutatást rendelt el a helyszínen, de a milliárdos üzletember, Sebastián Piñera közelmúltbeli elnökké választása miatt sokan attól tartanak, hogy kevés politikai szándék lesz a történtek teljes feltárására.

Több mint egy évtizedes bujkálás után Schäfert 2005-ben tartóztatták le, és húsz év börtönbüntetésre ítélték gyerekek a kolóniában elkövetett szexuális bántalmazásáért és kínzásáért.

Ma a Villa Bavierát Anna Schnellenkamp, Paul Schäfer jobbkezének, Kurt Schnellenkampnak a lánya vezeti. Apja 2017-ben halt meg miután öt évet töltött börtönben Schäfer melletti bűnpártolásért.

A kolónia jelenleg egy naponta harmincezer tojást termelő baromfitelepből befolyó jövedelemből és a turizmusból működik: van benne egy mesterséges tó vízibiciklikkel, egy szarvashúst, savanyú káposztát és más német ételeket kínáló étterem, és egy kis múzeum, amelyben említést sem tesznek az eltűntekről.

Az eltűntek hozzátartozói szerint egy tömeggyilkosság helyszínének nem szabadna szabadidőközpontként működnie, és azt szeretnék, ha a Villa Bavierát bezárnák, és emlékművet hoznának létre a helyén.

„Lehetetlen, hogy egy olyan hely, ahol ilyen súlyos emberijog-sértések, kínzások, gyilkosságok és eltüntetések történtek, idegenforgalmi látványosságként működjön” – mondta Margarita Romero, az Emlékezés és Emberi Jogok Egyesület elnöke.

„Képzeljük csak el, hogy egy szállodát építenek egy koncentrációs táborban Európában – azt soha nem engednék meg.”

Írta: Marella Oppenheim

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság