{jcomments on}"Csak a halott indián a jó indián" - hirdették a skalpvadász észak-amerikai fehér telepesek és e jelszó elegendő magyarázattal szolgált az indiánok kiirtásához. A spanyol hódítók "bölcsebbek" voltak. "Az indián rabszolgának született" - fogalmazták meg a spanyol király udvari filozófusai. Ez jó jelszó volt, mert hasznosnak bizonyult. Tulajdonképpen nem is kellett több filozófia Amerika meghódításához. A hódítóknak legalábbis elegendő volt.

A perui alkirályságot a dél-amerikai spanyol gyarmatok ékköveként emlegették. Innen kapta az anyaország és rajta keresztül Európa a mesés ezüstszállítmányokat, jelentős indián népességtől kisajtolt adók tették lehetővé a Spanyol korona háborúskodásait.
Amikor 1532-ben Pizzaro 168 katonájával Peru földjére érkezett, több ezer éves civilizációt talált ott. Még az inkák birodalma előtt egymást követő kultúrák és államok sora nemesítette ki a burgonya számtalan fajtáját, ismerték a babot, a tököt, az uborkát.

Az utolsó inka uralkodó,Tupac Amaru ellen a spanyolok 1571-ben indítottak háborút, hogy végleg megtörjék hatalmát, és birtokukba vegyék Perut. Tupac Amarut végül elfogták, megkeresztelték, majd nyilvánosan kivégezték. Az inka királyi család tagjai külföldre menekültek, de később engedélyt kaptak a hazatérésre.

Az utolsó inka uralkodó nevét felvevő dédunoka, José Gabriel Condorcanqui 1742. március 19-én született Cuzco tartományban, egy Tinta nevű településen. Jezsuita nevelést kapott, de valójában az indián lakossággal azonosult. Bátyja halála után ő lett Tungasuca és Pampamarca kacikája (örökletes törzsfőnök), s tisztségében nagy megértést mutatott a bennszülöttek szenvedése iránt.
Kortársai, köztük barátai, indiánok között feltűnően, legalább 180 cm magas, karcsú férfiként jellemezték, tipikusan indián arcvonásokkal: sasorral, élénk, sötét szemekkel.

1753-59 között Cuzcóban tanult, az előkelő indián fiúk nevelésére fenntartott jezsuita kollégiumban. Tanárai fegyelmezett, jól tanuló, a gyarmati szokásokat elfogadó ifjúként jellemezték, aki az iskolában kitűnt a szorgalmával.

1760-ban megházasodott. Micaela Bastidast, a Pampamarcából való kurakalányt választotta feleségül, aki úgy tűnt, három fiúgyermek anyjaként a hagyományos kuraka-életmód szerint rendezi be az életüket.

José Gabriel 1766-ban kérte az alkirálytól a beiktatását a három falu kuraka-tisztére. Ez meg is történt. Úgy látszott, a fiatal kuraka minden figyelmét a gazdagodás köti le.

Sokat utazott, nemcsak a hegyvidék nagyvárosait, de Limát is többször megjárta. Útjai során megismerkedett a kor modern eszméivel, a felvilágosodással, kapcsolatai épültek ki a fővárosi ellenzék kreol értelmiségiekkel, akik maguk is egyre nagyobb hangsúllyal vetették fel: a spanyolok jogtalanul bitorolják e földet. A függetlenség gondolata kezdett formálódni Peruban, amely Tupac Amaruhoz hasonlóan indián előkelőkben az inka múlttal is összekapcsolódott.

Az indiánok ügyeinek harcos szószólójaként egyre több falu kérte fel a nagytekintélyű kurakát, képviselje érdekeiket. Limában azonban összes kérvényét elutasították. Még felmerült benne, hogy átutazik Spanyolországba, és magánál a királynál tesz panaszt. Több hasonlóan gondolkodó indián vezető - köztük voltak rokonai is - hajóutón bekövetkezett "rejtélyes" halála azonban eltántorította szándékától. A kérvényekbe és a spanyol uralkodóba vetett hite a fokozatosan szertefoszlott.

1779 és 1780 a fegyveres szervezkedés előkészítésének időszakát és fegyverek beszerzését jelentette.

Háború Spanyolország ellen

A felkelés 1780. november 4-én (tehát pontosan 230 évvel korábban - a szerk.) kezdődött, amikor az egyik Tinta provinciabeli falu, Yanaoca papjának születésnapi ebédjéről hazatérőben Tupac Amaru fegyveresei Tungasucánál elfogták a gyűlölt spanyol elöljárót, Arriaga corregidort. Az "uralkodó parancsára" hivatkozva bilincsbe verték. Ez az indok azonban csak megtévesztésül szolgált.
A környező falvakból összehívott lakosságot november 8-án Tupac Amaru kecsua és spanyol nyelven tájékoztatta az eseményekről, és arról, hogy mindnyájuk közös ellenségét, Arriagát halálra ítélték.

A spanyol kormányzó kivégzése visszafordíthatatlanná tette az eseményeket. Az összegyűlt férfiak között fegyvereket osztottak szét. Tervszerű, jól előkészített akcióról volt szó. Tupac Amaru, a fővezér mellett ekkor már egy "Ötök Tanácsa" állt, mely a vezérkar szerepét látta el.

A lázadó kuraka első rendeletei jól mutatják, mi is bántotta a perui hegyvidék népét. Eltörölte a mitát, a magas forgalmi adót, katonái felgyújtották az obrajékat, a nagy kézműves-műhelyeket. És az amerikai kontinens történtében elsőnek, 1780. november 16-án eltörölte a rabszolgaságot is!

A spanyolok előtt megvilágosodott, hogy nem csupán egy szokásos indián mozgolódásról van szó és Tupac Amaru táborában a fegyveresek nem ok nélkül mondogatták, hogy a spanyolokat le lehet győzni. A spanyol Sierrában a pánik napjai kezdődtek - a felkelők előtt ugyanis megnyílt az út a hegyvidék szíve, az inkák fővárosa, Cuzco felé. A város szinte védtelenül várta Tupac Amarut, akinek ekkoriban már 60 000 katonája volt.

Tupac Amaru azonban nem Cuzco felé indult, hanem dél felé fordult, és csapataival felszabadította a hegyvidéki provinciákat. Elűzte a spanyol kormányzókat, eltörölte a gyűlölt adókat, az indiánokat sújtó rendelkezéseket, és új előljárókat nevezett ki.

A felszabadított körzetekben egy új, független állam szervezete kezdett kiépülni.

Milyen célokat tűztek ki a felkelők?

Tupac Amaru első írásaiban még a spanyol király hű alattvalójának tüntette ki magát, aki a rossz kormányzók ellen lépett fel. Ebben nyilvánvalóan taktikai megfontolások rejlettek. Az indián tömegek közt ugyanis kezdetben erős volt még a "jó király" mítosza, ezért ezzel számolni kellett.

Az általa írt rendeletekben és levelekben 1780 decemberétől megjelent a "vazullusaim" kifejezés, aláírásként pedig "az inkák törvényes örököse" formula. Ez arra utalt, hogy Tupac Amaru monarchiaként képzelte el a független perui államot. A neki küldött levelekben ennek megfelelően megjelent az "Inka" megszólítás, ami szintén erre utalt.

Ne gondoljuk azonban, hogy ez a terv fehérellenes volt. Nem a fehér és az indián "faj" közötti háború volt ez, ahogy sok történész kommentálja e harcot. Tupac Amaru a független Peruban egyaránt számolt a feketékkel, a Peruban született fehérekkel és a meszticekkel is.  Erre mutat az is, hogy az ő leveleiben jelenik meg legelőször a korábban használt faji jellegű előítéleteket tartalmazó elnevezés helyett a "peruiak" kifejezés nemzeti tartalma. Ez mindenkire vonatkozott, aki Peruban született. Tehát spanyol- és gyarmatellenes, nem fehérellenes álláspontot foglalt el.

Tupac Amaru vezette háború 1781 elején már egyre inkább parasztháború vonásait öltötte magára. Ez volt az oka annak, hogy a perui kreolok, bár maguk is spanyolellenesek voltak, és függetlenséget kívánták, e helyzetben mégis a spanyol király mellé állottak: birtokaik megvédése volt ugyanis a tét.

A harcban a vagyonosok igen gyorsan a Spanyol Korona mellé álltak a katolikus papsággal együtt, mely egyházi átokkal sújtotta a felkelés részvevőit.

José Gabriel Tupac Amaru seregei 1781 elejére Dél-Peru nagy részét felszabadították és ellenőrzésük alatt tartották.  A nagyvárosok, Cuzco, Arequipa, Puno, Potosi azonban spanyol kézen maradtak.

1781 tavaszán a spanyol fősereg 17 000 katonával Tunasuca felé indult, ahogy Tupac Amaru állomásozott. A kisebb felkelő egységeket szétverték, majd magával Tupac Amaruval kerültek szembe. Az indián fővezér Pucacasánál éjszakai támadást tervezett, ez azonban árulás miatt kudarcot vallott, Tupac Amarut a spanyolok bekerítették.

1781. április 6-án Tupac Amaru szűk kíséretével megpróbált kicsúszni a gyűrűből, de tervét felfedték. Nemcsak őt magát, hanem feleségét és két fiát is elfogták.

A foglyokat Cuzcóba vitték, ahogy hosszú és kegyetlen vizsgálat és tanúkihallgatás kezdődött a bosszút szomjazó spanyol különmegbízott Arece vezetésével.

A lázadó Inka méltósággal válaszolt a spanyol megbízottnak. Népének vezérereként nézett szembe Areche-vel, vállalta saját és katonái tetteit. Kiderült azonban, hogy a vallomás tulajdonképpen nem is érdekli a spanyol megbízottat. Ő már kész ítéletekkel érkezett Cuzcóba. Ez még a gyarmati Amerikában az inkvizíció által végrehajtott büntetéseknél is kegyetlenebb volt.

Tupac Amarunak még halála előtt kivágták a nyelvét, s testét négy lóval akarták széttépni Cuzco főterén.

Tupac Amaru teste azonban ellenállt, ezért le kellett fejezni. Előtte azonban végig kellett néznie egész családjának a kivégzését.

A különösen kegyetlen büntetés nem érte el célját: a felkelés tovább folytatódott, Tupac Amaru öccse, Diego Cristobal elfoglalta Punót, majd Soratát, s La Pazt is megostromolták. Innen csak októberben vonultak vissza.

A harcok 1783-ig tartottak, az elfogott vezetőket a spanyolok vad kegyetlenséggel végezték ki.

Tupac Amaru családjának valamennyi tagját kivégezték, egyedül 11 éves fia részesült abban a "kegyelemben", hogy Spanyolországba vitték, ott raboskodott 40 évig; a tisztogatás után az ősi inka uralkodóház egyetlen leszármazottja sem maradt életben.

A béke azonban csak akkor állt helyre, amikor a kormányzat valamennyi felkelő számára kegyelmet hirdetett.

A hatóságok betiltották az inka ruhát, szokásokat, sőt az indiánok még inkának sem nevezhették magukat, de így sem sikerült "elspanyolosításuk.

Forrás: Anderle Ádám