Az Új Ékszer Mozgalom (NJM) fegyveres szárnyának tagjai negyven évvel ezelőtt ezen a napon, 1979. március 13-án támadták meg a Grenadai Védelmi Erők laktanyáit True Blue-ban, amivel kezdetét vette a grenadai forradalom.

Grenada 1974. február 7-éig Nagy-Britannia gyarmata volt. Az országot a forradalom idején már közel két évtizede Eric Gairy, egy szakszervezeti vezető vezette, aki egy 1950-es évekbeli általános sztrájk idején tűnt fel, majd gyorsan politikai pályára lépett. Kormányzását nagyfokú korrupció és a nők szexuális kizsákmányolása jellemezte. Létrehozott egy magánrendőrséget, amely azzal vált hírhedtté, hogy zaklatja, terrorizálja és meggyilkolja mindazokat, akik szembeszállnak a kormányzattal. A tagjai gyilkolták meg a NJM vezetőjének, a Nagy-Britanniában ügyvédként végzett Maurice Bishopnak az apját 1974-ben, ami arra ösztönözte Bishopot és társait, hogy az egész országban szervezkedni kezdjenek az elnyomó kormány ellen.

Maurice Bishop (középen) négyéves kormányzása nagy hatással volt Grenadára - Fotó: Operation Urgent Memory

Az NJM körülbelül „negyvenöt tagja” 1979. március 13-án hajnali negyed öt körül támadta meg a GDF True Blue-i laktanyáit. Tüzet is nyitottak, és a katonák többsége elmenekült. A Radio Grenadát egyetlen lövés nélkül foglalták el. Negyed hétkor az NJM a rádión keresztül bejelentette, hogy megdöntötték Gairy miniszterelnök kormányát, és felszólították a rendőrséget, hogy mindenhol az országban békésen adja meg magát. A Grenadai Egyesült Munkáspárt kormányának őrizetbe vett tagjai nem mertek ellenállást tanúsítani.

A NJM később azt mondta, hogy a sietve megtervezett és végrehajtott puccsot az robbantotta ki, hogy a rendőrségtől azt az információt kapták, hogy Gairy őrizetbe akarja venni és ki akarja végeztetni a mozgalom vezetőit (bizonyítékul állítólag ott volt egy börtön alagsorában nyolc titkos cella a NJM nyolctagú politikai bizottsága számára).

Tíz óra negyvennyolc perckor Bishop beszédet intézett az országhoz, arra kért minden grenadait, hogy támogassák az általa vezetett fegyveres erőket, és kijelentette, hogy a lehető leghamarabb visszaállítanak minden demokratikus szabadságjogot.

Kiemelte, hogy a forradalom céljai a következők: „étel, tisztességes lakhatás, egészségügyi szolgáltatások, és fényes jövő a gyermekeink és unokáink számára.” Bishop ígéretet tett arra is, hogy „(…) az emberek vissza fognak kapni minden demokratikus szabadságjogot, beleértve a szabad választásokat, valamint a vallás- és véleménynyilvánítási szabadságot”.

A nap folyamán a sziget összes rendőrőrse elenyésző vagy semennyi tűzharc után fehér zászlót felvonva megadta magát. A Gairy miniszterelnökhöz hű erők a Fort George-ban lévő rendőrségi főhadiszálláson gyűltek össze, hogy megpróbáljanak fegyveres ellenállást szervezni, de hamar rájöttek, hogy ez már nem lehetséges, mivel a sziget nagy része már az NJM erőinek ellenőrzése alatt állt.

Délután öt órára minden rendőr letette a fegyvert, és a legtöbb magas rangú kormányzati, katonai és rendőrségi vezetőt őrizetbe vették. A hatalomátvétel során összesen két ember vesztette életét, egyikük véletlenül.

A hétköznapi tevékenységek szüneteltek, csak néhány bolt nyitott ki, egy orosz tengerjáró hajó pedig Carenage-ban vesztegelt, mivel utasai éppen városnézésre indultak volna.

A NJM puccsa az első volt a Karib-térség angol ajkú részén. (Fidel Castro egyébként a puccsot „egy sikeres Moncadának” nevezte, a kubai Batista-rezsim 1953-as megdöntésének kísérletére utalva).

Bár meglepte őket, a grenadaiak nagy része támogatta a puccsot és az NJM-et. Sokan az 1970-es évek politikai és gazdasági káosza után egy új kezdetet láttak a forradalomban.

Maurice Bishop, miután ily módon miniszterelnök lett, szocialista elvek mentén kezdett politizálni.

Kormányzása idején tömeges írás-olvasás-kampánnyal sikerült tizenhárom százalékkal növelni az írástudók arányát, felére csökkenteni az egy orvosra jutó betegek arányát, olyan új munkaügyi törvényeket bevezetni, amelyek szakszervezetbe tömörítették a lakosság nyolcvan százalékát, valamint négy év alatt ötvenről tizennégy százalékra csökkenteni a munkanélküliséget.

Grenada gazdasága kilenc százalékkal lódult meg, miután a robbanásszerű fejlődésnek indult mezőgazdasági termelésnek köszönhetően csökkent az élelmiszerimport és nőtt az export.

Jogvédő intézkedések is születtek: rendelet született a nők szexuális kihasználásának büntetendőségéről, az azonos munkáért járó azonos bérről és a szülési szabadságról is.

Ezenkívül ingyenessé tették az egészségügyi ellátást és a középfokú oktatást, ösztöndíjakat hoztak létre külföldi tanulmányok folytatásához, államosították a bankokat, és kiutasították az országból a külföldi biztosítótársaságokat.

A szigetország ezekben az években kapcsolatokat épített ki Kubával, Líbiával, a Szovjetunióval, Nicaraguával és más szocialista és az antiimperialista országokkal.

Attól tartva, hogy egy újabb kommunista ország jön létre a Karib-térségben, Ronald Reagan kormánya feketelistára tette Bishopot és Grenadát, és gazdasági akadályokkal igyekezett destabilizálni az országot. Az Egyesült Államok azt állította, hogy a szigeten épülő repülőtér, amely az exportkapacitás növelésére szolgált volna, a szovjeteknek készül.

1983-ban vita tört ki az Új Ékszer mozgalom vezetésében, amelynek az lett a vége, hogy Bishopot házi őrizetbe helyezték. Támogatói tüntetéseket szerveztek és kiszabadították, majd egy katonai bázisra vitték. A bázist azonban a mozgalom fegyveresei megrohamozták, és Bishopot társaival és ismeretlen számú civillel együtt kivégezték. A rend helyreállításának indokával az Egyesült Államok még abban az évben megszállta Grenadát.

Bár a forradalom rövid életű volt, Bishopnak sikerült átformálnia egy egész társadalmat, és reményt adni az addig elnyomott embereknek.

A NowGrenada, Blavity és a teleSUR cikkei alapján készítette: Latin-Amerika Társaság