1968. december 14-én különös időjárás-jelentést közölt a Jornal do Brasil, az ország akkori legnagyobb napilapja.
Időjárás előrejelzés – sötét idők
Hőmérséklet – fullasztó
A levegő belélegezhetetlen
Az országon erős szelek söpörnek végig
Ezek valójában a hírek voltak, és csak így lehetett közölni őket. Előző éjjel az országhoz intézett televíziós beszédében a Brazíliát 1964 óta irányító katonai diktatúra igazságügyi minisztere bejelentette az „5-ös számú Ato Institucionalt” („intézményes törvények”, amelyek körülbelül kormányrendeleteknek feleltek meg – a szerk.). Az AI-5, ahogyan hívni kezdték, felfüggesztette az alkotmányt, és a rezsim egy új, még elnyomóbb szakaszát indította el. Az újság „időjárás-jelentése” arra szolgált, hogy erről a változásról számoljon be úgy, hogy nem provokálja a hadsereg cenzorait.
Az 1968-as AI-5 a brazil katonai diktatúra legsötétebb korszakát hozta el - Fotó: Getty Images
Az ato institucionalok az alkotmány felett álló hatalmat biztosítottak, és törvényesítették a brazil katonai vezetők tetteit. Az elsőt 1964. április 9-én írták alá, néhány nappal azután, hogy João Goulart elnököt elmozdították. Az AI-1 felhatalmazta a rezsimet, hogy megfossza a választott vezetőket a mandátumaiktól, felfüggessze az összes politikai jogot, illetve eltávolítsa az összes polgári köztisztviselőt a nemzetbiztonságtól. A következő évben a 2-es számú Ato Institucional bevezette a közvetett elnökválasztást, megszüntette a politikai pártokat, és élesítette az ellenzéki személyek üldözését azzal, hogy a tábornok-elnöknek jogot adott arra, hogy kongresszusi jóváhagyás nélkül szükségállapotot hirdessen.
Mire az ötödik törvényre sor került már 1968-at írtak – azt az évet, ami a világszerte végbemenő sorsfordító eseményeknek köszönhetően szimbólummá vált. A vietnami háború elleni tiltakozás, a hippimozgalom, a szexuális forradalom, a nagy tüntetések Párizsban, Berkeleyben, Berlinben, Mexikóban – az élet minden területét átjárta a változás szele: a politikát, a kultúrát, a művészeteket. Brazíliában a lázadás szelei fújtak egy diktatúrában.
Rio de Janeiróban százezer diák tüntetett az utcákon az elnyomó rezsim ellen. Országszerte egyetemek és középiskolák mozgósításokba kezdtek, még ha erőszakos elnyomással is találták szembe magukat. 1968 szeptemberében Márcio Moreira Alves választott képviselő felszólalt a kongresszusban az ellen, hogy a katonai rendőrség megszállta a Brazíliavárosi Egyetemet, még azt is javasolta, hogy a lányok ne táncoljanak katonákkal, amíg véget nem a diktatúra. A kormány kérte a Legfelsőbb Bíróságot, hogy fossza meg Alvest a mandátumától, de a kongresszus alsóháza december 11-i ülésén nem volt hajlandó kizárni Alvest. Két nappal később aláírták az AI-5-öt.
Az 5-ös számú Ato Institucional a katonai diktatúra legkeményebb szakaszának kezdetét jelentette. Az akkori elnök, Arthur da Costa e Silva tábornagy által bevezetett törvény kivételes jogokat adott a katonai hatalommal szembeni bármiféle ellenkezés vagy kritika ellen. Ugyanazon az estén, az igazságügyi miniszter a nemzethez intézett televíziós beszéde után, a hadsereg vezető ellenzéki személyeket vett őrizetbe, köztük Juscelino Kubitschek korábbi polgári elnököt (1956-1961), akit egy színházból kilépve tartóztattak le Rio de Janeiróban.
Csak a következő évben több mint háromszáz politikust zártak ki a kongresszusból. A Legfelsőbb Bíróság bírókat távolított el a bírói karból, és több tucat egyetemi professzort tartóztattak le vagy kényszerítettek száműzetésbe, például Fernando Henrique Cardosót is, aki évtizedekkel később elnök lett.
Durva cenzúraszabályozás lépett életbe, ami miatt az újságok improvizálni kényszerültek, és a Jornal do Brasil különös időjárás-jelentéseivel, süteményreceptekkel, versekkel vagy egyszerűen üresen hagyott oldalakkal kommunikáltak.
Az AI-5 nemcsak a kongresszus, de az állami parlamentek és a városi tanácsok feloszlatására is feljogosította a diktatórikus rezsimet. A rezsim politikai bűncselekmények esetében megtagadhatta a habeas corpust, és bármely állampolgárt megfoszthatta politikai jogaitól, és elkobozhatta a javaikat. A felforgatás gyanújával vettek őrizetbe brazilokat, és a letartóztatás időpontjától számított tíz napig nem kommunikálhattak senkivel. Ebben az időszakban a letartóztatottak nem részesültek semmilyen jogi védelemben. Tíz napig senki – sem a család, sem ügyvédek – nem kaphatott semmilyen információt az illetőről: hol tartják fogva, testi épségéről, de még arról sem, hogy egyáltalán életben van-e.
Az AI-5 megtiltotta a politikai tiltakozás minden formáját. A cenzorok állandó kellékei lettek a szerkesztőségeknek. A műsoroknak, színdaraboknak és a kulturális eseményeknek át kellett menniük a cenzorok kezein. Bár az elnyomás és üldöztetés jelen volt a diktatúra 1964-es kezdete óta, az AI-5 egy valóságos terrorista államot hozott létre, amelyben egyre gyakoribbá váltak a kínzások, halálesetek, kivégzések és eltüntetések.
Fontos kiemelni, hogy az AI-5-öt más törvények is követték, amelyek még keményebbé tették a kormány diktatórikus jellegét. Az egyik ilyen törvény, az AI-13 intézményesítette bármely olyan állampolgár száműzetését vagy kitoloncolását, akit a rendszerre ártalmasnak minősítettek. Egy másik, az AI-15 felgyorsította a halálbüntetések végrehajtását, hacsak az elnök nem minősítette át az ítéleteket életfogytig tartó börtönre.
Ezen intézkedések ellenére a katonai rezsim túlzott ereje soha nem tudta elhallgattatni teljesen az ellenzéki hangokat. 1978-ban a kormány „nyitási” folyamatának keretében visszavonták az ato institutionalokat. Tíz évvel később az 1988-as alkotmányt az állami elnyomás és üldöztetés sötét éveinek árnyékában írták. Ma, amikor világszerte felerősödtek a demokráciát megkérdőjelező, vagy akár önkényuralmat szorgalmazó hangok, fontosabb, mint valaha, hogy tanuljunk a múltnak ezen leckéjéből.
Írta: João Ricardo Dornelles
Forrás: Americas Quarterly
Fordította: Latin-Amerika Társaság