Az 1935. május 14-én született Roque Daltonnak ott a helye José Carlos Maríategui és Che Guevara mellett. Hozzájuk hasonlóan Dalton is egy olyan megtermékenyítő figurája volt a latin-amerikai forradalmároknak, akinek tragikusan rövid élet jutott.
A salvadori anya és amerikai apa gyermekeként napvilágot látó Dalton összetett, szenvedélyes, politizáló írásairól ismert. A híres chilei marxista költőhöz, Pablo Nerudához hasonlóan Dalton is tudta, hogy hogyan párosítsa össze és vesse papírra a dialektikus materializmust és mély, őszinte és szenvedélyes elköteleződését a kirekesztettek és a munkásosztály iránt.
Dalton amellett, hogy elismert író és költő volt, harcolni is akart - Fotó: Transparencia Activa
Apja, aki bár nem volt jelen az életében, fizette chilei egyetemi tanulmányait, ahol Roque a mexikói festő, Diego Rivera révén megismerkedett a marxizmussal.
1957-ben a Szovjetunióba utazott, hogy részt vegyen a Világifjúsági és Diáktalálkozón, ahol véletlenül találkozott egy másik közép-amerikai forradalmárral, Carlos Fonsecával, aki később Nicaraguában megalapította a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Frontot.
A Szovjetunióban töltött idő alatt politikai tudatossága továbbfejlődött, és úgy döntött, hogy a forradalmi harcnak szenteli az életét. El Salvadorba visszatérve belépett a Salvadori Kommunista Pártba.
Hazájában folytatta politikai tevékenységét, ami kiváltotta a diktatúra haragját, így mexikói száműzetésbe kényszerült. Onnan a forradalmi Kubába költözött, ahol az amerikai kontinens fiatal forradalmárai körében rájött, hogy a forradalmi elkötelezettség nemcsak szavakat, de tetteket is kíván tőle.
Visszatért El Salvadorba, ahol 1964-ben letartóztatták, és csak a puszta szerencsének köszönhetően menekült meg a halálbüntetés elől.
Szökése után a Kommunista Párt Kelet-Európába küldte. Prágában találkozott forradalmár honfitársával, Miguel Marmollal, aki az egész életét, így az 1932-es sikertelen El Salvador-i parasztfelkelésben játszott szerepét is elmesélte Daltonnak.
Marmolról szóló könyvén kívül Dalton írt egy „Taberna y Otros Lugares” című versciklust is, amivel 1969-ben elnyerte a Casa de las Américas költészeti díját.
Dalton visszatért Kubába, ahol újabb két művet írt, de továbbra is konfliktusos kapcsolata volt országa forradalmi harcában játszott szerepével. Mivel nem elégedett meg azzal, hogy csak ír a változásról, kétségbeesetten igyekezett hazatérni, hogy honfitársai mellett harcoljon.
Miután Kubában katonai kiképzést kapott, megpróbált csatlakozni a Népi Felszabadító Erőkhöz, a Salvadori Kommunista Párt a fegyveres harc mellett döntő szakadár csoportjához. A csoport vezetője azonban visszautasította, mondván, hogy az ő feladata az írás, és nem a harc.
Mivel a gerillák elutasították, csatlakozott a Forradalmi Néphadsereghez (ERP).
A ragyogó gondolkodónak tartott és a humorérzéke miatt csodált Dalton az ERP vezető alakjává vált, de végül összetűzésbe került a gerillahadsereg más tagjaival, akik militaristább politikai vonalat akartak követni. Dalton pedig úgy érezte, hogy a földalatti mozgalomnak kapcsolatokat kellene kiépítenie az országban nyíltan működő politikai szervezetekkel.
Ez a nézeteltérés továbbnőtt a szervezet soraiban, és az ERP vezetése végül elrendelte Dalton meggyilkolását. 1975. május 10-én Daltont saját elvtársai ölték meg a politikai vita miatt. Senki nem vontak felelősségre a bűncselekményért, és Dalton földi maradványainak nyughelye is ismeretlen.
Az ERP vezetőjéről, Joaquín Villalobosról úgy tartják, hogy nemcsak ő adta parancsba Dalton kivégzését, de a ravaszt is ő húzta meg. Az El Salvador-i békekötés után Villalobos Angliába költözött, és jobboldali kormányoknak adott felkelések elhárítására vonatkozó tanácsokat.
Forrás: teleSUR
Fordította: Latin-Amerika Társaság