Október 6-a szomorú és feledhetetlen dátum annak a 73 embernek a hozzátartozói számára, akik egy kubai repülőgép elleni terrortámadás során vesztették életüket 1976-ban Barbados partjainál. Akkoriban ez volt minden idők egyik legsúlyosabb terrorista akciója.

A merénylet kitervelői, Luis Posada Carriles és Orlando Bosch harminc évvel a robbantás után is szabadon éltek az Egyesült Államokban az amerikai kormányzat védelmét élvezve. Bosch már meghalt Miamiban. A bűncselekmény végrehajtói Freddy Lugo és Hernán Ricardo voltak. „Odatettük a bombát, és akkor mi van?” – mondta később Lugo, amikor a börtönben interjút adott Alicia Herrera venezuelai újságírónak.

A terrortámadás 73 áldozata között volt tizenegy guyanai fiatal, akik orvosi tanulmányokat akartak Kubában folytatni valamint öt észak-koreai állampolgár, akik baráti körutazáson voltak Latin-Amerikában. A kubaiak között volt az egész ifjúsági vívó válogatott, amelynek tagjait az abban az évben Venezuelában tartott Közép-amerikai és Karibi Játékokon aratott győzelmük után vártak haza.

„Nem tudsz megszabadulni egy ilyen mély fájdalomtól” – mondták újra és újra a hozzátartozók az elmúlt 32 évben. „Ez egy mérhetetlenül mély seb” – fogalmazott Odalys Pérez Rodríguez, a terrortámadás áldozatául esett pilóta, Wilfredo Fello Pérez idősebb lánya. „Múlnak az évek, és én még ma is hallom az apám rögzített segélykérő szavait; hallom őket, és sírva fakadok.”

Miután bomba robbant a Cubana 455-ös Barbadosról Kingston érintésével Havannába tartó járatának fedélzetén Wilfredo Pérez kapitány és másodpilótája kapcsolatba lépett a barbadosi Seawall légiirányító központtal, és ezeket mondta: „Tűz van a fedélzeten! Leszállási engedélyt kérünk azonnal, azonnal!...” Nem sokkal szavai után egy második robbanás rázta meg a repülőt, és a lángokban álló gép a tengerbe zuhant.

A kubai emberek október 15-én tartottak a terrortámadás áldozatait búcsúztató nagygyűlést a havannai Forradalom terén. Az eseményen jelen volt a kubai forradalom vezetője, Fidel Castro is, aki ezt mondta: „Ma sokkolva, fájdalommal és dühvel gyűltünk itt össze ezen a történelmi téren, hogy búcsút mondjunk, ha csak szimbolikus módon is, a kubai polgári repülőgép elleni brutális terrortámadásban meggyilkolt fivéreinknek és nővéreinknek. Földi maradványaik többsége még mindig az óceán mélyén van, és ez a tragédia nem teszi lehetővé, hogy legközelebbi rokonaik fájdalmát enyhítse az a tudat, hogy megvannak szeretteik holttestei.”

Az azóta eltelt évek során a világ közvéleménye tanúja lehetett annak, hogy milyen büntetlenség és igazságtalanság övezte ezt az ügyet. Luis Posada Carrilest terrorista bűncselekményei dacára Washington újra megvédte.

A merénylet rövid kronológiája

1976. október 5.

A Cubana de Aviación 455-ös járatának DC-8-asa megérkezik a guyanai Timerhri repülőtérre.

1976. október 6.

10:57 – A CU-455 egy hivatalos észak-koreai delegációt bevárva 27 perc késéssel elindul a Trinidad és Tobagó-i Port of Spain felé. Port of Spainben a kubai ifjúsági vívóválogatott mind a 24 tagja felszáll a gépre, miután a venezuelai Caracasból egy Pan-Am járattal megérkeztek oda.

15:49 – A repülőgép elindul Barbados felé.

16:21 – A CU-455 megérkezik a barbadosi Seawell repülőtérre. A terrorista Freddy Lugo és José Vázquez García (álnéven Hernán Ricardo) leszállnak a gépről.

17:15 – A CU-455 73 személlyel a fedélzetén elindul Jamaica felé.

17:23 – A Seawall légiirányítói rögzítik Wilfredo Pérez kapitány szavait, aki azt mondja, hogy tűz van a fedélzeten.

17:25:20 – A másodpilóta azonnali leszállási engedélyt kér a Seawallra, és a légi irányítás ezt meg is adja.

17:25:27 – A Seawall egy utasítást hall: „Csukd be azt az ajtót!!” A Seawall ezt válaszolja: „CU-455, értettük, teljes készültségben vagyunk, tartsuk a kapcsolatot, vége.” Ebben a pillanatban egy második bomba robban fel a hátsó mosdóban. A partoknál több ember látja, hogy a repülőgép az óceánba csapódik.

1976. október 7.

A kubai Polgári Repülési Intézet hivatalosan bejelenti, hogy a 73 áldozat közül 57-en kubaiak, 11-en guyanaiak és öten észak-koreaiak voltak. Gyanús események után a barbadosi hatóságok értesítik trinidadi kollégáikat Freddy Lugóról és Hernán Ricardóról, akiket a merénylet valószínűsíthető elkövetőiként letartóztatnak. Eközben folynak a mentési munkálatok, de az óceán mélysége miatt nehézségekbe ütköznek.

1976. október 11.

Tom Adams barbadosi miniszterelnök az ENSZ közgyűlésének 31. ülésén kijelenti, hogy a Cubana járatának a Karib-térségben bekövetkezett katasztrófája terrortámadás volt. A Comandos de Organizaciones Revolucionarias Unidas (CORU) ellenforradalmi szervezet vállalja a felelősséget a cselekményért.

1976. október 14.

Az áldozatok maradványait, amiket a mentőalakulatoknak sikerül felhozni az óceánból, a havannai Forradalom terére szállítják. Nemzeti gyászt hirdetnek.

A venezuelai titkosrendőrség (DISIP) bejelenti, hogy Caracasban letartóztatták Orlando Bosch és Luis Posada Carriles kubai származású ellenforradalmárokat, illetve három másik érintett személyt.

1976. október 15.

Hatalmas tömeg gyűlik össze a havannai Forradalom terén, hogy elbúcsúztassák a barbadosi áldozatokat, amelynek során Fidel Castro főparancsnok elítélően beszél arról, hogy az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége áll a bűncselekmény mögött. Ekkor hangzik el mélyen megrendült Fidel híres mondata: „Amikor egy erős és férfias nép sír, az igazságtalanság megremeg!”

Írta: Luis Chiriño

A cikk eredetileg 2008. október 6-án jelent meg.

Forrás: Cuban News Agency

Fordította: Latin-Amerika Társaság