Ezen a napon, 1954. június 18-án vette kezdetét Guatemalában Castillo Armas vezetésével az a katonai felkelés, melynek célja a Jacobo Arbenz elnök által vezetett haladó kormány megdöntése volt.

Az 1944-es forradalom, és az utána eltelt tíz év alapvető változásokat jelentett a szegény és elmaradott közép-amerikai ország életében. A forradalmat megelőzően az országot a maroknyi helyi oligarcha mellett lényegében a United Fruit Company óriásvállalata uralta; óriási földterületek mellett kezében tartotta a közlekedési hálózatot, és ellenőrizte az ország gazdasági és politikai életét, miközben az indián paraszti tömegek élete nyomorúságos volt; a várható élettartam alig haladta meg a 40 évet. A kezdeti óvatos reformok – új választójog, munkaügyi törvények, oktatás és egészségügy fejlesztése – után került sor a 1952-ben radikális földreformra, mely a United Fruit érdekeit csorbította leginkább. Noha a reform félmillió dolláros kárpótlást határozott meg – mely szép összeg volt ahhoz képest, hogy az amerikai vállalat „ingyen” kapott mindent a korábban uralkodó diktátortól –, ám ezt a vállalat mégis kevésnek találta. A United Fruit a segítségére siető amerikai vezetés támogatásával 15 millióra emelte a követelését, amit a kis ország ki se fizethetett.

Azonban nem ez, hanem az a tény, hogy a guatemalai példára szerte Latin-Amerikában felfigyeltek, váltotta ki az Egyesült Államok beavatkozását, természetesen „kommunista” befolyásra hivatkozva. Több kudarcba fulladt összeesküvés és puccskísérlet után a CIA Castillo Armas mellé állt, fegyverekkel, kiképzéssel, támaszpontok átadásával, fizetett zsoldosokkal, és nem utolsósorban repülőgépekkel támogatva szervezkedését. A lázadó csapatok június 18-án lépték át a Guatemala és Honduras határát, és – amerikai repülőgépek aktív támogatásával – június 27-én győzött a puccs.

Az esemény, elsősorban a szinte nyílt amerikai intervenció miatt mély hatást gyakorolt Latin-Amerikára. A második világháború utáni első ilyen jellegű beavatkozás nyilvánvalóvá tette sokak számára, hogy a fejlettebb, haladó, demokratikus északi szomszédnak nem áll érdekében a régió felemelkedése, és érdekeinek biztosítását inkább fejletlen, diktatórikus rendszerekben látja. Guatemala 1954-ben a Kuba, Dominika, Chile, Nicaragua által később megtapasztaltaknak az előfutárává vált, egy új korszak, a hidegháború hajnalát jelezve Latin-Amerika számára.

A cikk folytatódni fog, a hatvan évvel ezelőtti események részletes bemutatásával és elemzésével.

Írta: Zolcsák Attila