Allende testőrségének egyik tagja felidézi a Moneda Palotában 1973. szeptember 11-én történt eseményeket.

Amikor Luis Renato González Córdovát az a megtiszteltetés érte, hogy Salvador Allende elnök testőrségének, az úgynevezett Személyes Barátok Csoportjának (GAP) tagja lehetett, csupán 19 éves volt, de mindig is erre a pozícióra vágyott, mert szerette és tisztelte a Népi Egység vezetőjét.

Annak magyarázatára, hogy hogyan csatlakozhatott a testőrséghez ilyen fiatalon, ezt mondja: „A nagyapám, Juan González a Szocialista Párt alapítótagja volt, és a családunk összes tagja a munkásosztályból származott. Illetve, hogy az igazat megvalljam, tanult voltam és nagyon diszkrét, kungfuztam és ismertem a fegyvereket. Emiatt megfelelő jelölt voltam.”

1973. szeptember 11-én Eladio – ez Luis Renato mozgalmi neve – a Tomás Moro 200-ban lévő elnöki rezidenciában kezdte a szolgálatot reggel hatkor. Ott is maradt kilencig.

„Korán volt egy riasztás, de a társaim és én azt a parancsot kaptuk, hogy ne ébresszük fel a Doktort [Allende], aki előző este egy éjszakába nyúló találkozó vett részt. Egy lehetséges puccsról beszélgettünk, de eleinte nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget ennek, mivel számos ilyen jellegű riasztás volt már. Aztán a dolgok megváltoztak” – emlékszik vissza.

Miután Jorge Urrutia rendőrfőparancsnok beszélt Allendével és tájékoztatta a tényleges helyzetről, az elnök parancsokat adott ki, és Eladio Allende személyes kíséretébe került, akik sietve a Monedába indultak. Egyike volt annak a tizenhat testőrnek, akik részt vettek az elnöki palotában zajló eseményekben.

„Amikor odaértünk a főnök összehívott minket, beszélt velünk, és megköszönte, hogy ott vagyunk vele az aljas államcsíny közepette, amit a katonaság Washingtonnal szövetkezve hajtott végre. Tudta, hogy veszélyes ott maradni, és lehetőséget adott nekünk, hogy válasszunk: elbukunk vagy elmegyünk. Senki nem ment el. Világossá tette, hogy a végsőkig harcolni fog.”

A támadás és a légicsapás közepén Allende továbbra is parancsokat adott, és aggódott azokért, akik védték őt. El akarta kerülni a szükségtelen vérontást, erősítette meg González.

„Noha őt a tömegek demokratikusan megválasztották, mindig nyugodt maradt, ellenőrizte a helyzetet, hősiesen harcolt; a palota védelmében odaállt a golyók elé, még ha páncélököllel is lőttek.”

A csata után, amelyben emberfeletti ellenállással és bátorsággal csupán egy néhány ember tudott állva maradni a sokkal erősebb katonai erőkkel (Sherman tankok, terepjárókra szerelt 75 milliméteres ágyúk, vadászrepülők és két ezred kétszáz katonája) szemben, a puccsisták bejutottak a Monedába, és rúgások és válogatott szidalmak közepette tartóztatták a GAP tagjait. „Nem voltam tanúja Allende utolsó pillanatának” – mondta el González.

Az ezt követő eseményeket a fiatalember úgy élte meg, mintha egy filmben lenne: a központi parancsnokságon, ahova furcsa módon vitték, szabályszerűen lelépett, és elmenekült az elfogói elől. Egy biztonságos házban való rövid tartózkodás után menedéket kapott a mexikói nagykövetségen.

Először Mexikóban élt hosszabb ideig emigrációban, majd pedig Kubában, ami a második szülőföldje lett. „30 évig éltem Cienfuegosban, ahol a Veteményezési és Cukor Vállalatnál dolgoztam, és ahol megszületett a fiam, Iván.” A Pinochet-diktatúra folytatását elutasító1988-as népszavazás győzelme után visszatért Chilébe.

Luis Renato egyike a GAP még élő négy egykori tagjának. (Ketten Chilében, egy valaki Franciaországban él. A Moneda Palota ostroma után sokukat letartóztatták, majd kivégezték.) Ő visszatért a hazájába, de egy veseelégtelenség miatt a fiának sürgősen vissza kellett vinnie Kubába.

Néhány hónappal ezelőtt visszatért Cienfuegosba, ahol a Dr. Gustavo Aldereguía Lima Tartományi Kórház Nefrológiai Osztályán sikeres kezelést kapott, és mos normális életet él fiával, Ivánnal és két unokájával.

A chilei elnök halálának 40. évfordulóján Luis Renato kiemeli Allende gyönyörű barátságát Fidellel, és példájának örök értékét. „A munkáját nem pusztították el, mert az eszméi tovább élnek. Latin-Amerika nagy nyárfákkal szegélyezett sugárútjai nyitottak, és az emberek felemelik a szavukat.”