Az 1974-es németországi futball világbajnokság selejtezőjén Chilét a Szovjetunióval sorsolták össze. Miután az első meccs Moszkvában döntetlen eredménnyel lezajlott, a visszavágóra a Santiago de Chile-i Nemzeti Stadionban kellett volna sort keríteni.

Csak egy probléma volt: a stadiont koncentrációs táborként használták, ahol 7000 embert tartottak fogva, legtöbbjüket a lelátó alatti öltözőkbe és irodákba, illetve az „escotillas”-okba vagyis a pályára vezető feljárókba bezsúfolva. Sok foglyot megkínoztak és egyeseket ki is végeztek ott, különösen a Velodromóban, a stadion belsejében található kör alakú biciklipályán.

A szovjet illetékesek tiltakoztak, hogy nem várhatják el tőlük, hogy ilyen helyen futballozzanak. A FIFA egy delegációt küldött oda, hogy megvizsgálja a stadiont, amit a katonai hatóságok nagy vonalakban körbevezettek, miközben az összes foglyot eltüntettek szem elől.

Ezt követően a FIFA arra utasította a Szovjetuniót, hogy játssza le a meccset, vagy kizárják a versenyből. A Szovjetunió ezt elutasította.

A kijelölt napon a chilei csapat felment a pályára, és a labdát a pálya szovjet térfelén lévő üres kapuba rúgta. Ezután amikor a chilei csapat elutazott Németországba a bajnokságra, Pinochet tábornok köpenyben és fekete napszemüvegben megjelent, hogy elbúcsúztassa őket.

A játékosok közül sokan szimpatizáltak a Népi Egységgel. Az egyikük Chile sztárcsatárja, Carlos Caszely volt, aki híres módon nem fogott kezet a diktátorral. Tizenkét évvel később, 1985-ben, miközben a Pinochet-junta még mindig hatalmon volt, egy Caszely tiszteletére rendezett meccset játszottak ugyanabban a stadionban, a versenyszerű futballtól való visszavonulása alkalmából. Ez a diktatúra elleni hatalmas nagygyűléssé változott.